Mödling

Mödling
Mödling címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Alsó-Ausztria
Járás	Mödlingi járás
Polgármester	Michael Danzinger (Politiker)
Irányítószám	2340
Körzethívószám	02236
Forgalmi rendszám	MD
Népesség
Teljes népesség	20 555 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	246 m
Terület	10,04 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 05′ 08″, k. h. 16° 16′ 59″48.085555555556, 16.28305555555648.085556°N 16.283056°EKoordináták: é. sz. 48° 05′ 08″, k. h. 16° 16′ 59″48.085555555556, 16.28305555555648.085556°N 16.283056°E
Mödling weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mödling témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Mödling osztrák város, Alsó-Ausztria Mödlingi járásának központja. 2022 januárjában 20 531 lakosa volt.

Mödling a tartomány Industrieviertel régiójában fekszik, a Bécsi-medence és a Bécsi-erdő találkozásánál, a Mödlingbach folyó mentén, Bécstől 16 km-re délre. Területének 35,5%-a erdő, 8,1% áll mezőgazdasági művelés alatt.

A környező önkormányzatok: északra Maria Enzersdorf, keletre Wiener Neudorf, délkeletre Guntramsdorf, délnyugatra Gaaden, nyugatra Hinterbrühl.

A város területe az újkőkor óta lakott. A népvándorlás korából egy longobárd temetőt, valamint egy mintegy 500 sírt tartalmazó avar temetőt tártak fel a régészek. Miután a Frank Birodalom 803-ban meghódította a térséget, megépült egy Szt. Mártonnak szentelt templom (a mai Árvaházi templom helyén), ez volt az akkori település központja. Szintén a 9. században épült a mai Szt. Otmár-templom első, karoling kori elődje is. Mödling első említése egy 903-as, két püspök közötti birtokcserét szentesítő oklevélből származik. A települést a kalandozó magyarok 907-ben valószínűleg elpusztították és csak a 955-ös augsburgi csata után telepítették újra mai helyén. A régi központot jeltő Szt. Márton-templom 1475-ig plébániatemplomul szolgált, Bécs 1683-as ostromakor a törökök elpusztították és 1787-ben lebontották. Mödling önálló egyházközségét 1113-ban említik először. Birtokosa 1140-ben az a Hugo von Petronell volt, aki a közelben felépíttette Liechtenstein várát (nemzetségének későbbi névadóját). 1177-ben a Babenbergek szerezték meg, akik felépítették várát és a család egyik oldalága lakott benne, amíg 1236-os kihalásukkor a hercegre nem szállt a birtok. Néhány évvel később kihalt a hercegi család és az Ausztriáért folytatott harcban 1252-ben a magyarok feldúlták és kifosztották a települést. A Bécs mellett, előnyös helyen fekvő település gyorsan magához tért és 1343-ban II. Habsburg Albert herceg mezővárosi jogokat adományozott neki; fallal is körbevették, amely egészen a 19. századig állt. A 15. századra Mödling Alsó-Ausztria egyik legfontosabb borpiacává fejlődött és pallosjoggal is rendelkezett. 1458-ban III. Frigyes császártól címert kapott.

Bécs 1529-es ostroma során Mödling nagy része elpusztult. A reformáció után lakosságának többsége (1580-ban 90%-a) protestánssá vált, de az ellenreformáció erőfeszítéseinek köszönhetően a 17. század folyamán rekatolizáltak; ebben nagy szerepe volt az 1631-ben alapított kapucinus kolostornak, amelyet később II. József bezáratott. 1679-ben pestis pusztított a településen, majd Bécs 1683-as ostromakor lakosságának jelentős részét a törökök megölték vagy elhurcolták; stájer telepesekkel kellett újjáéleszteni Mödlinget. Az utolsó, 1713-as pestisjárványban 90-en vesztették életüket; emléküket egy pestisoszlop őrzi. A 18. század folyamán fokozatosan felhagytak a szőlőtermesztéssel és a mezőváros iparosodott; ennek első képviselője az 1773-ban alapított selyemüzem volt. A napóleoni háborúk során, 1805-ben és 1809-ben franciák szállták meg az akkor mintegy kétezres lakosságú városkát.

Az 1841-ben megépült Déli vasúttal Mödling igen korán becsatlakozhatott a vasúti hálózatba. 1845-től innen indították a Laxenburgi vasutat (amelyet a második világháború után megszüntettek). Az 1848-as forradalom idején munkásmegmozdulásokra került sor, de ezek nem kapcsolódtak a bécsi polgárforradalomhoz. 1850-ban Vincenz Prießnitz módszerét követő hidegvizes gyógyfürdő nyílt Mödlingben, amely idővel szanatóriummá növekedett. 1831-ben és 1866-ban a települést sem kerülte el az országos kolerajárvány. 1872-ben jelentős iparfejlesztésre került sor, megalapították a mödlingi mozdonygyárat, amely mellé munkáskolónia is épült. Három évvel később Mödling elnyerte a városi rangot és bevezették a gázvilágítást. Itt rendszeresítették az ország első villamosított vasútját és Mödlingben, 1886-ban indult el az első rendszeresen közlekedő villamosjárat is, amellyel Bécsbe lehetett bejutni. 1904-ben ide helyezték át a Császári és Királyi Katonai Műszaki Akadémiát.

A jelentős iparral rendelkező városban erős volt a munkásmozgalom és 1919-ben először választottak szocialista polgármestert. 1925-ben szélsőjobboldali aktivisták meggyilkolták a szociáldemokrata párt helyi vezetőjét, Leopold Müllert. Az 1934-es osztrák polgárháború során a szocialistákat ostrom alá vették a paramilitáris Heimwehr osztagai, majd a szövetségi hadsereg egységei is; a lövöldözésben két szocialista és egy járókelő vesztette életét. Az 1938-as Anschluss után számos mödlingit letartóztattak, meggyilkoltak vagy elűztek, köztük a 400 fős zsidó közösség 300 tagját. Ugyanezen év novemberében a kristályéjszaka során lerombolták a zsinagógát. A nemzetiszocialista kormányzat létrehozta Nagy-Bécset és környező településekhez hasonlóan Mödlinget is beolvasztották a főváros 24. kerületébe (1954-ben visszanyerte önállóságát). A második világháború alatt kényszermunkatáborokat állítottak fel a városban, ahol a foglyokat többek között a fémárugyárban dolgoztatták. A háború végén a szovjet hadsereg 1945. április 5-6-án foglalta el a várost. A visszavonuló nácik felgyújtották a pártházat. Mödling 1955-ig szovjet megszállás alatt maradt. A háború után a legtöbb helyi vasútvonalat megszüntették és buszjáratokkal pótolták azokat. 1976-ban – Ausztriában elsőként – lezárták a városközponton áthaladó főutat és a centrumot gyalogoszónának nyilvánították. 2000-től a városon átfolyó, szabályozott Mödlingbachot fokozatosan renaturizálták.

A mödlingi önkormányzat területén 2022 januárjában 20 531 fő élt. A lakosságszám 1991 óta 20 ezerben stabilizálódott. 2020-ban az ittlakók 82,4%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 3,8% a régi (2004 előtti), 7,5% az új EU-tagállamokból érkezett. 3,7% az egykori Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 2,7% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 59,4%-a római katolikusnak, 8,4% evangélikusnak, 4,1% ortodoxnak, 3,1% mohamedánnak, 19% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor a legnagyobb nemzetiségi csoportokat a németek (84,8%) mellett a szerbek (3,4%), a horvátok (1,9%), a magyarok (1,2%) és a törökök (1,2%) alkották.

A népesség változása:

• a 15. századi gótikus Szt. Otmár-plébániatemplom
• az ispotályos templom (vagy Szt. Egyed-templom)
• az evangélikus templom
• a régi városháza
• a mödlingi vár romjai
• az ún. Huszártemplom
• a volt árvaház
• a városi múzeum a Thonetschlössl kastélyában
• a néprajzi múzeum
• a közlekedési múzeum
• a Beethowen-múzeum és a Schönberg-múzeum

Mödlingben 17 óvoda, négy általános és két középiskola, egy politechnikum, egy műszaki főiskola (a Császári és Királyi Katonai Műszaki Akadémia) utódja, egy kereskedelmi főiskola, egy gazdasági főiskola, egy divat- és ruhaipari főiskola és egy népfőiskola működik.

• Maria Janitschek (1859–1927), író
• Otto Brunner (1898–1982), történész
• Michael Spindelegger (1959-), politikus, külügyminiszter, pénzügyminiszter, alkancellár
• Manfred Zsak (1964-), labdarúgó, 49-szeres válogatott
• Karin Gayer (1969-), író
• Patrick Konrad (1991-), kerékpárversenyző
• Lisa Makas (1992-), labdarúgó, 74-szeres válogatott

• Itt hunyt el 1910-ben Emmer Kornél jogi doktor, kúriai bíró.
• Itt született 1825-ben Forgách Károly vadgazda és vadászati szakíró, főrendiházi tag
• Itt született 1833-ban Henneberg Károly magyar származású császári és királyi altábornagy, a honvéd lovasság főfelügyelője, parancsnoka.
• Itt tanult Bartha Károly (1884–1964) magyar katona, honvédelmi miniszter.
• Itt tanult Keresztes-Fischer Lajos Mihály Ferenc (1884–1948) magyar katona.
• Itt tanult Schindler Szilárd (1887–1943) vezérezredes, magyar katonatiszt, katonai attasé.
• Itt tanult Ruszkiczay-Rüdiger Imre (1889–1957) magyar vezérezredes, honvédelmi miniszterhelyettes a második világháború idején.
• Itt tanult Maier József (1889–1958) az Osztrák–Magyar Monarchia 7 légi győzelmet elérő ászpilótája volt az első világháborúban.
• Itt tanult Feketehalmy-Czeydner Ferenc (1890–1946) magyar katonatiszt, vezérezredes, az újvidéki vérengzés szervezője, majd önkéntes az SS-ben SS-Obergruppenführer rendfokozatban és a Szálasi-kormány alatt a honvédelmi miniszterhelyettes.
• Itt tanult Ujszászy István (1894–1948?) vezérőrnagy.
• Itt tanult Hollósy-Kuthy László (1896–1979) magyar katonatiszt az első és a második világháború idején.
• Itt tanult Gaál Jenő (1929–2020) verbita szerzetes, misszionárius, a Cursillo mozgalom magyarországi meghonosítója.
• Itt tanult Zsoldos Imre (1931–2009) verbita szerzetes, egyetemi tanár, misszionárius, nyelvész, költő, műfordító.
• Itt tanított Német László (1956) verbita szerzetes, a Nagybecskereki egyházmegye katolikus püspöke.
• Itt dolgozott Gerevich Pál (1948) magyar vívó, vívóedző, kétszeres olimpiai bronzérmes, négyszeres világbajnok, 1977-ben egyéni világbajnok, többszörös magyar bajnok.

• Esch an der Alzette (Luxemburg)
• Offenbach am Main (Németország)
• Puteaux (Franciaország)
• Zimony (Szerbia)
• Velletri (Olaszország)
• Kőszeg (Magyarország)
• Vsetín (Csehország)
• Obzor (Bulgária)
• Zottegem (Belgium)
• Dirmstein (Németország)

• Christian Fastl: Mödling. In: Oesterreichisches Musiklexikon. Online-Ausgabe, Wien 2002 ff., ISBN 3-7001-3077-5; Druckausgabe: Band 3, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2004, ISBN 3-7001-3045-7
• Ilse und Georg Waldner, Heide Kucera: 1100 Jahre Mödling – Die Geschichte einer Stadt. Mödling 2003, ISBN 3-00-011896-9
• A település honlapja
• 31717 – Mödling Statistik Austria

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Mödling című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.