Udinében született, a pályafutását is itt kezdte az Udinese csapatában. A felnőttek között 1980. március 23-án mutatkozott be egy Napoli elleni mérkőzésen. 1981-ben egy évre kölcsönadták a Serie C-ben szereplő Trento együttesének, de játszott a Catanzaróban is, mielőtt visszatért Udinébe. 1986-ban a Hellas Verona igazolta le, ahol egy évet töltött. A következő idényben a Juventushoz írt alá.[1] A Juventusban töltött 5 éve alatt meghatározó játékossá vált, elsősorban a védekező munkája miatt, de a támadásokból is kivette a részét, amit a góljainak száma is mutat.[1] A védekező stílus ellenére Michel Platini visszavonulása után megkapta a 10-es mezt.[2]
1990-ben megnyerte az olasz kupát és az UEFA-kupát, ahol a Fiorentina ellen gólt szerzett. Emlékezetes a következő idényben kihagyott büntetője szintén a Fiorentina ellen, amit Roberto Baggio helyett végzett el, aki nem szeretett volna az egykori klubja ellen büntetőt rúgni.[3]
1992-ben az Internazionale játékosa lett egy évre, 1993-ban pedig a Reggiana szerződtette, ahol még két szezont játszott. 1995-ben vonult vissza. Összesen 15 szezont játszott a Serie A-ban, ahol 378 mérkőzésen 33 gólt szerzett.[1]
1987 és 1991 között 36 alkalommal szerepelt az olasz válogatottban és 4 gólt szerzett.[1][4][5] 1987. május 28-án mutatkozott be egy Norvégia elleni 0–0-s döntetlen alkalmával.
