Lutetia
| Lutetia | |
| Párizs | |
 | |
| Alapítás | i. e. 3. század |
| Lakói | gallok, rómaiak |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 Lutetia
Pozíció Párizs térképén
| |
 é. sz. 48° 51′ 17″, k. h. 2° 20′ 51″48.854722°N 2.347500°EKoordináták: é. sz. 48° 51′ 17″, k. h. 2° 20′ 51″48.854722°N 2.347500°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lutetia témájú médiaállományokat. | |
Lutetia (ejtsd: Lutécia, neolatin nevén: Lutetia Parisiorum, franciául: Lutèce) a mai francia főváros, Párizs feltehetően belső városrészein elterülő ókori település. Eredetileg a kelta szenonok egyik ága, a parisii törzs uralta a területet, mikor az i. e. 50-es években Caius Iulius Caesar meghódította Galliát.[1] Mai nevét erről a törzsről kapta.[2]
Fekvése
[szerkesztés]Eredetileg meglehetősen mocsaras vidék volt, mely két út: a Szajna, mint vízi út, és az Orléans felé vezető szárazföldi út metszéspontjában feküdt - ez utóbbi egy része a mai Rue Saint-Jacques vonalával azonosan haladt. A Szajnán itt kialakult szigetek tették a folyót könnyen keresztezhető átkelőhellyé, amit a későbbiekben hidak építésével is kihasználtak. Az alacsonyan fekvő, ártéri területet részben dombok övezték.[3]
Története
[szerkesztés]A terület már az i. e. 8. évezredben lakott volt, nagyobb, állandó településsé azonban feltehetően csak az i. e. 3. században vált.[4] A rómaiak által meghódított területen tábor (castrum), majd város alakult, melynek lakossága az i. u. 1.-2. században már 15-20 ezer fő lehetett. A település jelentőségét növelte, hogy egy sziget közbeiktatásával két híddal össze tudták kötni a Szajna két partját.[5] A korabeli város központját a Cité-szigeten sejtik, ez azonban nem egyértelmű: a metróépítések a romokat eltüntették, így régészeti feltárással az elmélet nem igazolható. Caesar visszaemlékezései csak arra utalnak, hogy Lutetia a Szajna folyó szigetén helyezkedik el, ez azonban lehet egy azóta elhordott szigete is a folyó párizsi szakaszának,[6] továbbá az azóta történt feltárások más helyszínt engednek sejteni.
A város növekedése a Szajna bal partjára esett, fő tengelyét az orléansi út képezte.[5] A város Szajnától jobbra eső területe majd csak a 12. században kezd benépesülni Saint-Germain l'Auxerroix település kialakulásával (ma a Saint-Germain-l'Auxerrois-templom őrzi nevét).[7] A település nyitott, szabályos úthálózatú város képét vette fel, a római polgárok életszükségleteinek kielégítéséhez minden adottsággal. A 3. században már feltehetően keresztény közösség is élt itt. Erre közvetlen bizonyítékok ugyan nincsenek, de Párizsi Szent Dénes (Saint-Denis) életét erre az időszakra teszik.[8] 276 körül a barbárok lerohanták és elpusztították Lutetiát, ami jóval kisebb területen, immár valóban csak a Cité-szigeten épült újra, melyet ismét két híd kötött össze a Szajna-partjaival. Az 5. században a rómaiak kiszorultak Galliából, 508-ban I. Klodvig frank király elfoglalta és székhelyévé tette Lutetiát, melynek neve valamikor a 4. századtól kezd rögzülni Párizsként.
Feltárása
[szerkesztés]Bár korábban a Cité-szigetet tekintették az ókori Lutetia helyszíneként, ez az elmélet mindig is vitatott volt. Legutoljára 1991-ben a Párizs második körgyűrűjeként épülő A86-os autópálya megelőző feltárása során Venceslas Kruta régész vezetésével Nanterre (Nemetodunum) területén találtak olyan nyomokat, amik azt valószínűsítik, hogy ezen a környéken terülhetett el Lutetia.[9]
Emlékezete
[szerkesztés]Eredeti latin nevének talán legismertebb őrzője a Hôtel Lutetia nevű luxushotel. 1852-ben Hermann Mayer Salomon Goldschmidt német-francia csillagász egy, a Kisbolygóövben felfedezett kisbolygót 21 Lutetiának nevezett el Párizs latin neve után. 1909-ben Georges Urbain francia tudós egy újonnan felfedezett elem, a Lutécium nevét is Párizs római kori elnevezésére emlékezve adta.
Források
[szerkesztés]- ↑ Paris, A Pallas nagy lexikona 13. Budapest: Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. (1897)
- ↑ Moravcsik Gyula: Bizánc neveinek tükrében. Antik Tanulmányok, XIII. évf. 2. sz. (1966) 227. o.
- ↑ Cholnoky Jenő: Párizs földrajzi helyzete és a háború. Új Nemzedék, I. évf. 43. sz. (1914. október 18.) 194–196. o.
- ↑ John Anthony, Charles Ardagh, Blake Ehrlich, Kimberly Daul: Paris. Encyclopædia Britannica online (1998. július 20.) (Hozzáférés: 2018. október 29.)
- ↑ a b Weltzl János: Városépítés és városvédelem. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, LXXIV. évf. 7–8. sz. (1940. február 18.) 27–28. o.
- ↑ Drew Arlen Mannetter (szerk.): Book 7 of Caesar’s Bellum gallicum. Boca Raton: Brown Walker Press. 2004. 235–236. o.
- ↑ Leonardo Benevolo: A város Európa történetében. Budapest: Atlantisz Könyvkiadó. 1994. 68–70. o.
- ↑ Lutetia. Ancient History Encyclopedia (2011. február 15.) Lutetia. o. (Hozzáférés: 2018. október 29.)
- ↑ Claude Gaudriault: Compte--rendu de la conférence du professeur v. Kruta : “Origine des Parisii et leur oppidum central, Lutèce”. La Lettre d’Île-de-France (franciául) (2011) 6–7. o. arch
