Lechita nyelvek

A lechita nyelvek egyes nyelvtudósok által használt elnevezés a nyugati szláv nyelvek északi csoportjának megjelölésére. Ezen nyelvek meghatározott közös fonetikai jellegzetességekkel bírnak.

• Az ősszláv ě, e, ę hangok alveoláris mássalhangzók előtt a, o, ą, ǫ-vá alakulnak.
• Az ősszláv ě, ę hangok valamint a lágy szótagképző ŕ és ĺ hangváltozása kemény dentális mássalhangzók előtt (lengyel bielić||biały, poláb b´ólə||bélə)
• Az ősszláv szótagképző r, l átalakulása magánhangzó és szonáns alkotta hangcsoportokká (lengyel kark, wilk, poláb kork, wołk; vö. cseh krk, vlk)
• Az ősszláv dj, gě, gi hangcsoportok átalakulása dz [ʒ], dze [ʒe], dzy [ʒy]-vé.
• A [g] → [ɣ] hangváltozás hiánya (lengyel noga, vö. cseh és szlovák noha).
• A nazális magánhangzók megőrzése (lengyel pięć, poláb pąt, vö. cseh pět).

• keleti csoport
  • kasub nyelv és a pomerán nyelv más, kihalt dialektusai (például szlovinci nyelv)
  • lengyel nyelv
  • sziléziai nyelv
• nyugati csoport
  • poláb nyelv (kihalt)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Języki lechickie című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Encyklopedia popularna PWN., 27. kiadás, Warszawa, 1997., 437. o.
• Stanisław Rospond: Gramatyka historyczna języka polskiego. PWN, Warszawa, 2005. 21-22. o.
• Ewa Siatkowska: Rodzina języków zachodniosłowiańskich. PWN, Warszawa, 1992., 46-50. o.