Lev Boriszovics Kamenyev

Lev Boriszovics Kamenyev
Született	Лев Розенфельд 1883. július 18.[1] 1883. július 6.[2] Moszkva
Elhunyt	1936. augusztus 25. (53 évesen)[1][3][4][5][2] Lubyanka Building
Állampolgársága	orosz szovjet
Házastársa	Olga Kamenyeva
Gyermekei	Alekszandr Kamenyev
Foglalkozása	író politikus
Tisztsége	az orosz alkotmányozó közgyűlés tagja Member of the Politburo of the CPSU Central Committee (1917. október 10. – 1917. október 23.) Member of the Politburo of the CPSU Central Committee (1919. március 25. – 1926. január 1.)
Iskolái	Moszkvai Állami Egyetem
Halál oka	lőtt seb
A Wikimédia Commons tartalmaz Lev Boriszovics Kamenyev témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lev Boriszovics Kamenyev (Лев Борисович Каменев), (Moszkva, 1883. július 18. [Julián naptár szerint július 6.] – Moszkva, 1936. augusztus 25.) az OSZDMP, majd a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, majd Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. A pártban az „ideológusok” közé sorolták.

Lev Kamenyev zsidó családban született, eredeti neve Lev Rosenfeld (Лев Розенфельд) volt. 1901-ben érettségizett Tifliszben (ma: Tbiliszi, Grúzia). Már a gimnáziumban csatlakozott egy szociáldemokrata csoportuláshoz. 1901-ben belépett az Orosz Szociáldemokrata Munkáspártba (OSZDMP). 1902 márciusában tartóztatták le először. Ősszel Párizsba utazott, itt ismerkedett meg Leninnel. Az Iszkrába írt cikkeket. Az OSZMDP II. kongresszusán a bolsevikokhoz csatlakozott. Ezután hazatér Oroszországba, sztrájkokat szervez, 1904 elején újra börtönbe került. 1905-07: Szentpétervárott szervezte a pártot Leninnel, aki 1908 elején emigrált, Kamenyevet pedig áprilisban letartóztatták. Július elején Lenin hívására Genfbe utazott. Itt Leninnel és Zinovjevvel együtt szerkesztette a Proletarij c. lapot. Ekkor már rendszeres résztvevője volt a kongresszusoknak. Ekkoriban írt művei a Két forradalom között c. cikkgyűjteményben jelentek meg. 1907-ben a bolsevikok és a mensevikek kibékítésén fáradozik. 1909: A két párt c. brosúrában ezt a törekvést feladta. 1908-tól 1914-ig Kamenyev Lenin közvetlen munkatársa maradt Zinovjev mellett. 1914 elején visszament Szentpétervárra, novemberben lecsukták és Szibériába száműzték. A per során tanúsított magatartását Buharin és Szverdlov bírálták, mert „nem képviselte elég hatékonyan a bolsevik eszméket”. A száműzetésben ismerkedett meg Sztálinnal. 1917 februárjában vele együtt utazott vissza Szentpétervárra, és hárman átvették a Pravda szerkesztését Molotovtól.

Kamenyev az áprilisi pártkongresszuson is az Ideiglenes Kormánnyal való megegyezés híve volt. Annak ellenére, hogy véleményével kisebbségben maradt, Lenin javaslatára beválasztották a KB-be. Az 1917. júliusi felkelés után letartóztatták. Az augusztusi VI. pártkongresszuson – távollétében – megerősítették helyét az SZK(b)P KB-ben. Augusztus elején kiszabadult. Az októberi fordulat előtt 10-én a Novaja Zsiznyben Zinovjevvel együtt cikket tett közzé, amelyben elhatárolódtak az október végére tervezett fegyveres felkelésről. (Ezt a rendszerváltásig gyakran úgy interpretálta a pártsajtó, hogy Kamenyev már októberben is áruló volt.) Lenin felháborodott, de épp az ő javaslatára választották meg Kamenyevet a Központi Végrehajtó Bizottság elnökévé. November 8-án Szverdlov vette át a helyét.

1919 márciusában Kamenyev tagja lett az ÖK(b)P első Politikai Bizottságának. A polgárháború alatt nem játszott jelentős szerepet. 1922-ben, Lenin első agyvérzése után, a Népbiztosok Tanácsa elnökhelyettese lett.

Ekkoriban lépett szövetségre Zinovjevvel és Sztálinnal. A trojka Lenin halála (1924. január 21.) után Trockijt kiszorította a pártból: Kamenyev és Zinovjev már a XIII. kongresszuson is azt javasolta, hogy zárják ki Trockijt a pártból. 1925 tavaszán szembefordultak Sztálinnal, és Trockijjal kötöttek szövetséget. 1927 októberében Kamenyevet kizárták a KB-ből, decemberben, a XV. kongresszuson a pártból is. A következő ülésnapon önkritikát gyakorolt, de csak 1928 júniusában vették vissza a pártba. 1932-ig maradt tag, akkor száműzték Szibériába. 1933 elején kiszabadult, az А. М. Gorkij Irodalmi Intézet igazgatójaként dolgozott. Elmondása szerint azért, hogy „Sztálin esetleg elfelejtse, hogy a világon vagyok.”

Ám igyekezete hiábavalónak bizonyult. 1934 decemberében egy fiatal férfi meggyilkolta Kirov leningrádi pártfőtitkárt. A gyilkosságot – amelyet feltehetőleg az NKVD szervezett Sztálin utasítására – Sztálin ürügyként használta fel, hogy végezzen mindazokkal a vezető bolsevikokkal, akiket hatalmára veszélyesnek tartott. December 8-án elkezdték letartóztatni Kamenyev és Zinovjev híveit, 16-án pedig magát Kamenyevet is. Azzal vádolták, hogy tudott Szergej Kirov meggyilkolásáról, és Trockijjal és Hitlerrel tartotta a kapcsolatot. Öt évet kapott. 1935-ben újra elővették az ügyet: ebből lett a tizenhatok pere (1936. augusztus): a per főszereplői Zinovjev, Kamenyev és Szmirnov voltak. Kamenyev tisztában lehetett vele, hogy nem ússza meg élve. Mindent bevallott, csak a fiait akarta megmenteni: az utolsó szó jogán azt kérte tőlük, „előre nézzenek”, „ne törődjenek vele”, és kövessék Sztálint. (Így is megölték őket.) Kamenyevet augusztus 25-én agyonlőtték.

Kamenyevet 1988-ban, az SZKP XXVII. pártkongresszusán rehabilitálták.

• Prominent Russians: Lev Kamenev (angol nyelven). Russiapedia. (Hozzáférés: 2011. január 17.)
• Edvard Radzinszkij: Sztálin, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998.