Laosz oktatási rendszere

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, segíts olyan bevezetőt írni, ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján.

Laosz oktatásának kezdeteit a 17. század folyamán alapított templomi iskolák jelentették. Ezek a fiatal fiúkat buddhista szellemben nevelték.

A francia gyarmati uralom alatt kiadott 1917-es oktatási törvény az anyaországéhoz hasonló általános oktatási rendszert vezettek be Indokína területén. Ennek ellenére mindössze néhány alapfokú iskola és egyetlen középiskola (a Lycée Pavie) épült meg. A szegényebb rétegek számára a tanulás lehetőségét a templomi iskolák jelentették, a gazdagabbak pedig Hanoi, Saigon vagy Franciaország iskoláiban tanultak.

A függetlenség elnyerése után, 1955-től amerikai segítséggel általános- és középiskolák építése indult a nagyobb központokban. 1958-ban megindult a felsőoktatás, a Sziszavang Vong Egyetem megalapításával. 1959-ben a művészeti oktatás is megkezdődött a Szépművészeti Nemzeti Iskola és a Tánc és Zene Nemzeti Iskolája létrehozásával.

Ám ezen intézkedések ellenére is meglehetősen fejletlen maradt az oktatás.

A hatalomátvétel után megpróbálták kiterjeszteni az oktatást minden népcsoportra és a felnőttek körében megpróbálták csökkenteni az analfabetizmust, ám ezek az intézkedések nem volatk sikeresek a tanárok nagy részének elüldözése miatt.

1987-ben az Új Gazdasági Mechanizmus újragondolta az oktatás céljait, s a társadalmi-gazdasági fejlődés motorjaként az oktatás fejlesztése nagyobb lendületet kapott. 1990 óta ismét működhetnek magániskolák. A reformok kezdete óta javulás történt az oktatás minden szintjén, de az alulképzett tanárok, a nem megfelelő tananyag és az épületek, illetve a szemléltető eszközök rossz állapota még mindig komoly probléma.

1975-ben a hatalomra került kommunisták megszüntették a Sisavang Vong Egyetemet, mely több kisebb főiskolára esett szét. Az 1970-es és 80-as években ezért sokan külföldön, a Szovjetunióban vagy kelet-európai országokban folytatták felsőfokú tanulmányaikat, de 1990-re ez a lehetőség megszűnt. 1996-ban azonban létrejött a Laoszi Nemzeti Egyetem, mely jelenleg Laosz egyetlen egyeteme.

Az írástudók aránya jelenleg mindössze 50% körül van. Általános iskolába a gyerekek 71%-a, alapfokú gimnáziumba 15, míg felsőfokú gimnáziumba midössze 2%-a jár. Komoly probléma a fiúk és lányok, illetve az etnikai törzsek közötti jelentős különbségek.

A közoktatási rendszer az óvodából, az ötéves alapfokú oktatási képzésből, a hároméves alapfokú gimnáziumi képzésből, és szintén hároméves magasabb fokú gimnáziumi képzésből áll.