Lorschi méháldás

Lorschi méháldás
A méháldás a kézirat lapján
Eredeti cím	Lorscher Bienensegen
Megírásának időpontja	10. század
Nyelv	ófelnémet
Témakör	méhészet házi méh
Műfaj	varázsszó áldás
Kiadás
Magyar kiadás	a mű nem rendelkezik magyar nyelvű kiadással
A Wikimédia Commons tartalmaz Lorschi méháldás témájú médiaállományokat.

A lorschi méháldás (németül: Lorscher Bienensegen) az egyik legrégebbi rímelő költemény német nyelven.

A szerzemény a 10. századból származik és ófelnémet nyelven jegyezték fel fejjel lefelé Szent Pál víziójának egy apokrif kéziratára. A kézirat ma a Vatikáni Apostoli Könyvtárban található, és eredetileg a lorschi bencés apátságban készült.

Az óangol méháldáshoz hasonlóan ez az ófelnémet változat célja is az, hogy megakadályozza a méhek rajzását. Az „áldás” csak külsőség, új forma, egyfajta keresztény köntös. Krisztus és Mária neve is talán csak a följegyzés során, vagy az azt megelőző évtizedekben került bele, helyükön régen valószínűleg valamilyen germán istenség neve szerepelhetett és nem is áldás volt, hanem varázslat, ráolvasás – hasonlóan egyéb más ilyen típusú szöveghez, mint pl. a merseburgi ráolvasások.

Több vélemény szerint a szöveg eredetileg két ráolvasás volt. Az első és a második sor a már kirajzott méhekkel foglalkozik, a harmadiktól a hatodik sorig az egyes rovarról van szó, amelynek a továbbrepülése megakadályozandó. Összességében az elsőtől a hatodik sorig egyre erőteljesebb a felszólítás, ami a metrikában is tükröződik. Az első másfél sorban a méhész beszél (vihu minaz – jószágom), ezt követi Szűz Mária parancsa és végül a méhek Isten akaratát kell kövessék.

• Walter Berschin: Die Palatina in der Vaticana. In: Eine deutsche Bibliothek in Rom. Besler, Stuttgart/Zürich 1992. 47. oldal. ISBN 3-7630-2087-X

• http://www.galdorcraeft.de/zs_biene_d.htm
• http://www.hiltibrant.de lorschi méháldás
• Pal. lat. 220 (Vatican, Biblioteca Apostolica Vaticana) – digital facsimile (Bibliotheca Laureshamensis - digital)