Ozonid
| Ozonid | |||
| |||
| IUPAC-név | Trioxidan-1-id-3-yl | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 12596-80-4 | ||
| PubChem | 11966307 | ||
| ChemSpider | 10140300 | ||
| ChEBI | 29382 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | WURFKUQACINBSI-UHFFFAOYSA-M | ||
| Gmelin | 25183 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | O−3 | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
Az ozonid molekulaion, képlete O−3. Az ózon (O3) alkénhez való addíciójával keletkező gyűrűs vegyületeket is nevezik ozonidoknak.
Ionos ozonidok
[szerkesztés]A szervetlen ozonidok[1] sötétvörös sók. Az anion az ózonhoz hasonlóan V alakú.
Szervetlen ozonidok keletkeznek kálium, rubídium és cézium ózonos égetésével vagy az alkálifém-hidroxid ózonos kezelésével. Ez kálium-, rubídium-, illetve cézium-ozonidot ad. Ezek nagyon érzékeny robbanóanyagok, melyek alacsony hőmérsékleten nemesgáz légkörben tárolandók. A lítium- és nátrium-ozonid különösen instabilak, és alacsony hőmérsékletű ioncserével hozhatók létre CsO3-ból kiindulva. A nátrium-ozonidot, mely NaOH-dá és NaO2-dá hajlamos bomlani, 1996-ig tiszta formában előállíthatatlannak hitték.[2] Kriptandok és metilamin segítségével viszont a NaNO2-tel azonos szerkezetű vörös nátrium-ozonid kristályok állíthatók elő.[3]
A tetrametilammónium-ozonid, mely cézium-ozonidból előállítható sómetatézissel, 348 K-ig (75 °C) stabil:
Alkáliföldfém-ozonidok is ismertek. Például magnézium-ozonid-komplexeket izoláltak alacsony hőmérsékletű argonmátrixban.[5]
Kovalens egyszeresen kötött struktúrák
[szerkesztés]A foszfit-ozonidok ((RO)3PO3) használhatók szingulett oxigén előállítására. Ez foszfitészter diklórmetánban való ozonizálásával állítható elő alacsony hőmérsékleten, és szingulett oxigén és foszfátészter termékekkel bomlik.[6][7]
Molozonidok
[szerkesztés]
A molozonidok ózon és alkének addíciójával jönnek létre. Ritkán izolálják az ozonolízis reakciólépésében. Instabilak, és gyorsan 1,2,4-trioxolánná alakulnak.[8][9] Ezek általában rossz szagú olajos folyadékok, és gyorsan karbonilvegyületekké (aldehidekké, ketonokká) és peroxidokká bomlanak víz jelenlétében.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Cotton, =F. A.. Advanced Inorganic Chemistry, 5th, 462. o. (1988)
- ↑ Korber, N. (1996). „Ionic Ozonides of Lithium and Sodium: Circumventive Synthesis by Cation Exchange in Liquid Ammonia and Complexation by Cryptands”. Chemische Berichte 129 (7), 773–777. o. DOI:10.1002/cber.19961290707.
- ↑ Klein, W. (1998). „Synthesis and crystal structure determination of sodium ozonide”. Chemical Communications (6), 707–708. o. DOI:10.1039/a708570b.
- ↑ Jansen, Martin (2007. augusztus 1.). „Ionic Ozonides”. Zeitschrift für anorganische und allgemeine Chemie 633 (9), 1307–1315. o. DOI:10.1002/zaac.200700023.
- ↑ Wang, Guanjun; Gong, Yu; Zhang, Qingqing; Zhou, Mingfei (2010). „Formation and Characterization of Magnesium Bisozonide and Carbonyl Complexes in Solid Argon”. The journal of physical chemistry 114, 10803-9. o.
- ↑ Catherine E. Housecroft. Chapter 16: The group 16 elements, Inorganic Chemistry, 3rd Edition. Pearson, 496. o. (2008). ISBN 978-0-13-175553-6
- ↑ Wasserman, Harry H.. Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis, e-EROS Encyclopedia of Reagents for Organic Synthesis. John Wiley & Sons. DOI: 10.1002/047084289X.rs035 (2001). ISBN 978-0471936237
- ↑ (1975) „Mechanism of Ozonolysis”. Angewandte Chemie International Edition in English 14 (11), 745–752. o. DOI:10.1002/anie.197507451.
- ↑ Ozonolízismechanizmus az Organic Chemistry Portalon
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben az Ozonide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.