Olaszország Fivérei
| Olaszország Fivérei | |
| Adatok | |
| Elnök | Giorgia Meloni |
| Frakcióvezető | Giovanni Donzelli |
| Alapítva | 2012. december 21. |
| Elődpárt | Szabadság Népe |
| Székház | Piazza Paganica 13, Róma, Olaszország |
| Ifjúsági tagozat | Gioventú Nazionale (Nemzeti Ifjúság) |
| Pártújság | La Gazzetta Tricolore |
| Tagok száma | 50 000 (2014) |
| Ideológia | nemzeti konzervativizmus,[1] olasz nacionalizmus,[2] euroszkepticizmus,[3] szociálkonzervativizmus[4] |
| Politikai elhelyezkedés | Szélsőjobboldal |
| Parlamenti jelenlét | Képviselőház : 119 / 400 Szenátus: 65 / 200 Regionális Tanácsosok : 79 / 897
Európai Parlamentben: 8 / 73 |
| Hivatalos színei | kék |
| Olaszország politikai élete | |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Olaszország Fivérei témájú médiaállományokat. | |
Az Olaszország Fivérei (olaszul: Fratelli d’Italia, rövidítése: FdI) olaszországi szélsőjobboldali párt, amelyet a Szabadság Népéből kilépő politikusok alapítottak. A párt szimbóluma, a háromszínű láng az előd Olasz Szociális Mozgalommal vállalt ideológiai örökség. 2018 novemberében a párt tagja lett az Európai Konzervatívok és Reformisták képviselőcsoportjának.
Története
[szerkesztés]Párt megalakulása
[szerkesztés]A párt 2012-ben alakult meg miután a Mario Monti vezette szakértői kormánnyal szemben komoly kritikákat fogalmazott meg a Silvio Berlusconi vezette Szabadság Népe párt néhány képviselője: Ignazio La Russa, a Szabadság Népe frakcióvezetője és a 4. Berlusconi-kormány honvédelmi minisztere, Giorgia Meloni, a párt ifjúsági szervezetének egykori elnöke és Guido Crosetto, a Forza Italia egykori tagja és a 4. Berlusconi-kormány honvédelmi államtitkára.
2012 decemberében Meloni és Crosetto közös megbeszélést tartott Rómában, ahol kimondták, hogy ellenzékbe vonulnak, és sem Berlusconival, sem Montival nem hajlandók együttműködni.[5]
Másnap La Russa bejelentette, hogy ellenzékbe vonul, és külön frakciót alakít a Szenátusban Nemzeti Jobbközép néven.[6]
2012. december 21-én Meloni és Crosetto csatlakozott az új frakcióhoz, amit Olaszország Fivérei – Nemzeti Jobbközépnek (Fratelli d’Italia – Centrodestra Nazionale) neveztek el.[7] A nemzeti jobbközép irányultságnak felel meg a névválasztás: a párt nevének első fele – Fratelli d’Italia – az olasz himnusz kezdő szavait idézi.
A párt a 2013-as olaszországi köztársaságielnök-választáson Sergio De Caprio csendőrt jelölte, aki 1993-ban letartóztatta Totò Riinát, a Cosa Nostra vezetőjét.
2013. április 29-én a párt az újonnan alakult Enrico Letta vezette kormány ellenzékébe került, támogatta a Demokrata Pártot, a Polgári Választást és a Szabadság Népét.[8]
Ideológiája
[szerkesztés]A párt magát jobboldalinak vallja, az egykori Olasz Szociális Mozgalom és a Nemzeti Szövetség ideológiai örökösének. Számos párttag tagadja, hogy a párt neofasiszta lenne, ami részből abból ered, hogy a párt ideológiai örökséget vállal az Olasz Szociális Mozgalommal és annak szélsőjobboldali szellemiségével.[9] Egyes pártvezetők nosztalgiát éreznek az olasz fasizmus iránt. Számos párttag ünnepelte Mussolinit.[10]
A párt az eurózóna elhagyását szorgalmazza, emellett az önállóbb monetáris politikát. Családpolitikájuk része az ÁFA 4%-ra való csökkentése a családok számára.[11] Euroszkeptikusok abból a szempontból, hogy ellenzik a lisszaboni szerződést. A 2022-es ukrán háború előtt a párt szorgalmazta, hogy Oroszországgal jobb viszony legyen, ugyanakkor a NATO-való együttműködést akart. A háború óta ellenzi az inváziót, Ukrajnát támogatja, valamint ígéretet tett fegyverszállításra.[12]
Nemzetközi szinten a francia Nemzeti Fronttal, a német Alternatíva Németországért párttal és a lengyel Jog és Igazságossággal vall közös álláspontot.[3][13][14][15]
Társadalmi kérdésekben a párt szociálkonzervatív álláspontot képvisel: ellenzik az abortuszt, valamint az eutanáziát. Ellenzik az azonos neműek házasságát, és a „hagyományos családok” támogatói; a párt abortuszellenes és LMBTQ-ellenes szervezetekkel működik együtt. Zéró toleranciát hirdet az illegális bevándorlás ellen, és az olaszok születési rátáját növelnék.
A párt kötődik a brit Konzervatívokhoz, az izraeli Likudhoz és az amerikai Republikánus Párthoz.
A pártnak hat frakciója van:
- Olaszország az Első (Prima l’Italia): Gianni Alemanno, Róma 2008-2013 közötti polgármestere, ennek a frakciójának a vezetője. Ez a párt EU-ellenes, jobbközép frakciója.
- Tenni Olaszországért (FareItalia): a párt liberális-konzervatív frakciója; vezetője Adolfo Urso jobboldali újságíró, szenátor.
- Szeretem Olaszországot (Io Amo l’Italia): a párt euroszkeptikus, kereszténydemokrata, nemzeti-konzervatív frakciója; vezetője: Magdi Allam egyiptomi születésű olasz újságíró, aki hevesen kritizálja a radikális iszlamizmust.
- Én, a Dél (Io Sud): a párt regionalista, konzervatív, jobboldali, Dél-Olaszország ügyeivel foglalkozó frakciója; vezetője Adriana Poli Bortone, Lecce 1998–2007 közötti polgármestere.
- Nemzeti Mozgalom a Szuverenitásért (Movimento Nazionale per la Sovranità): a párt nemzeti-konzervatív, szuverenista, euroszkeptikus frakciója; vezetői Gianni Alemanno Róma 2008–2013 közti polgármestere, valamint Francesco Storace újságíró, Lazio régió 2000–2005 közötti elnöke és a Secolo d’Italia online híroldal főszerkesztője.
- Irány Olaszország (Direzione Italia): a párt konzervatív-liberális, euroszkeptikus frakciója; elnöke Raffaele Fitto, Puglia 2000–2005 közötti elnöke.
Választói bázis
[szerkesztés]A választói bázist egy 2018-as felmérés szerint leginkább a közbiztonsággal, bevándorlással illetve a magas adókkal kapcsolatos kérdések foglalkoztatták. Foglalkozás szerint a felsővezetők, vállalkozók illetve az alacsony keresetűek szavaztak a pártra. A 2013-as parlamenti választáson Forza Italiara szavazók 12%-a szavazott át ezen a választáson erre a pártra.[16]
A párt Umbria és Calabria régiókban több mint 10%-ot ért el a 2019-es és 2020-as helyhatósági választáson.
Választási eredmények
[szerkesztés]Parlamenti választások
[szerkesztés]| Képviselőház | |||||
| Év | Szavazatok | % | Mandátumok | +/− | pártelnök |
|---|---|---|---|---|---|
| 2013 | 666,035 | 2.0 | 9 / 630
|
– | Giorgia Meloni |
| 2018 | 1,429,550 | 4.4 | 32 / 630
|
 23
|
Giorgia Meloni |
| 2022 | 7,302,517 | 26.0 | 119 / 400
|
87
|
Giorgia Meloni |
| Szenátus | |||||
| Év | Szavazatok | % | Mandátumok | +/− | pártelnök |
|---|---|---|---|---|---|
| 2013 | 590,083 | 1.9 | 0 / 315
|
– | Giorgia Meloni |
| 2018 | 1,286,606 | 4.3 | 18 / 315
|
18
|
Giorgia Meloni |
| 2022 | 7,167,136 | 26.0 | 65 / 200
|
47
|
Giorgia Meloni |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ EN) Wolfram Nordsieck, Italy, su Parties and Elections in Europe, 2013. URL consultato il 24 gennaio 2014.
- ↑ Wolfram Nordsieck, Italy, su Parties and Elections in Europe, 2013. URL consultato il 24 gennaio 2014.
- ↑ a b Archivált másolat. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 9.)
- ↑ http://www.fratelli-italia.it/2016/01/09/unioni-civili-appello-meloni-a-fi-e-lega-centrodestra-sia-unito-contro-adozioni-gay-e-utero-in-affitto/
- ↑ http://www.ansa.it/web/notizie/rubriche/politica/2012/12/16/Meloni-manifestazione-primarie-idee-con-Monti-con-Berlusconi-ma-risposte-chiare-_7962323.html
- ↑ Archivált másolat. [2016. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 9.)
- ↑ http://www.ilfattoquotidiano.it/2012/12/21/salva-russa-lex-an-presenta-nuovo-partito-mi-salvo-da-solo-e-candido-due-maro/214974/
- ↑ Archivált másolat. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 9.)
- ↑ „'Pensate come state messi se vi devo dare io lezioni di democrazia'”, Il Post, 2020. április 30. (Hozzáférés: 2021. november 5.) (olasz nyelvű)
- ↑ „Matera, spunta un busto del duce nella sede di Fratelli d'Italia”, La Repubblica, 2021. szeptember 9. (Hozzáférés: 2022. szeptember 28.) (olasz nyelvű)
- ↑ Archivált másolat. [2014. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 9.)
- ↑ Italy's Meloni: Right-wing government is 'nothing to fear'. Politico Europe , 2022. július 23. (Hozzáférés: 2022. július 23.)
- ↑ http://www.ansa.it/sito/notizie/politica/2016/01/20/giorgia-meloni-vede-marine-le-pen-a-strasburgo_1f2bc8bf-3d21-4f4f-92bf-057ec2f83367.html
- ↑ http://www.affaritaliani.it/affari-europei/meloni-le-pen-cena-segreta-a-strasburgo-le-immagini-402508.html
- ↑ Archivált másolat. [2016. augusztus 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 9.)
- ↑ Ritratto dell’Italia dopo il voto attraverso grafici e mappe. (Hozzáférés: 2020. október 8.)