Kúszó fajdbogyó
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Gyümölcse
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Gaultheria procumbens L. | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kúszó fajdbogyó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kúszó fajdbogyó témájú médiaállományokat és Kúszó fajdbogyó témájú kategóriát. |
A kúszó fajdbogyó, vagy latinul Gaultheria procumbens (keleti teabogyó, dobozbogyó, fogolybogyó, szarvasbogyó, henye fajdbogyó, vagy amerikai fajdbogyó) a fajdbogyók egy faja, mely Észak-Amerika északkeleti területein őshonos Új-Fundlandtól nyugatra egészen Manitoba délkeleti területeiig és dél felé Alabamáig.[1] A hangafélék családjába tartozik.[2]
Méret és habitus
[szerkesztés]A kúszó fajdbogyó egy törpecserje és jellemzően 10–15 cm magasra nő. Levele örökzöld, tojásdad, ovális alakú, 2–5 cm hosszú, 1–2 cm széles, olajmirigyekkel, amikből a fajdbogyóra jellemző "télizöld" azaz, édes-mentás igazi hamisítatlan téli-tea hangulatú illat árad. Virága harang alakú, 5 mm hosszú, fehér és fürtben, illetve különállóan nyílik. Nyáron virágzik. Bogyós gyümölcse van, ami egy 6–9 mm átmérőjű száraz kapszulában foglal helyet és húsos csészelevelek veszik körül.[3]
Savas kémhatású talajt kedvelő acidofil növény. Főleg erdei fenyő és keményfa erdők alkotta társulásokat kedveli, bár inkább csak a naposabb területeken hoz bő termést.[4]
A kúszó fajdbogyó hosszú rizómái segítségével "kúszik" a talajon. Ezek a rizómák a talaj felső 20–30 mm-es rétegében találhatóak. A sekély talajban rejtőző rizómák miatt ugyan a legtöbb erdőtüzet nem éli túl, de a rövid ideig tartó, illetve enyhe lefolyású erdőtüzek sértetlenül hagyhatják a rizómát, amelyből a növény képes újranőni akkor is, ha a föld feletti részeket teljesen elemésztette a tűz.[4]
Felhasználása
[szerkesztés]
Gyümölcse ehető, menta ízű.[5] A levelekből és a törpecserje zsengébb hajtásaiból finom gyógyteát készítenek a szokásos szárítási és egyedényes főzési folyamat során. Annak érdekében, hogy a levelekben minél több metil-szalicilát maradjon, néhány nappal a fogyasztás előtt meleg vízben erjesztik.[6]
A kúszó fajdbogyó, vagy ahogyan sokfelé hívják: teabogyó ízét fagylaltok és rágógumi ízesítéséhez is felhasználják.
Szerepe az ökoszisztémában
[szerkesztés]A kúszó fajdbogyó ugyan nem játszik meghatározó szerepet egyetlen faj életében sem, mégis az a tulajdonsága, hogy segíti rendszeresen növelni az őt körülvevő ökoszisztéma biomasszáját, megnöveli az ökoszisztémában játszott szerepét. Gyümölcse egész télen át fennmarad és fogyasztható. Egyike azon kevés táplálékforrásnak, amelynek a levele zöld marad télen is. A fehérfarkú szarvas minden részét előszeretettel fogyasztja, és egyes területeken a kúszó fajdbogyó jelenti az egyik fő téli táplálékforrását. Más állatoknak is táplálékul szolgál, mint például: a vadpulyka, hegyesfarkú fajd, virginiai fogasfürj, fácán, fekete medve, fehérlábú egér, valamint a vörös róka. A keleti mókus egyik kedvenc tápláléka a kúszó fajdbogyó, míg Virginiában a szürke mókus számára a növény zöld levelei jelentenek téli kiegészítő táplálékforrást.[7]
Köznyelvben elterjedt nevei
[szerkesztés]Egyéb gyakori nevei közé tartozik: kanada-tea, szarvasbogyó, őrölt bogyó, hegyibogyó, hegyi tea, fogolybogyó, illatbogyó, illatos fajdbogyó, tavaszias fajdbogyó, viaszklaszter,[8] és teabogyó.
Bár ezt a növényt is gyakran nevezik fogolybogyónak,[9] valójában ezen a néven inkább a talajtakaró tulajdonságú Mitchella repens - valódi fogolybogyó ismert.
Lásd még
[szerkesztés]- Fajdbogyók
- Gaultheria humifusa - alpesi fajdbogyó
- Gaultheria ovatifolia - nyugati teabogyó vagy oregoni fajdbogyó
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Germplasm Resources Information Network: Gaultheria procumbens
- ↑ Dwelley, Marilyn J.. Summer & Fall Wildflowers of New England. Down East Enterprise, Inc., 60. o. (1977). ISBN 0-89272-020-4. Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 10.[halott link]
- ↑ Yü-Liang Chou 1952. Floral morphology of three species of Gaultheria: Contributions from the Hull Botanical Laboratory. Botanical Gazette 114:198–221 First page free
- ↑ a b Gaultheria procumbens, Fire Effects Information System
- ↑ Borealforest: Gaultheria procumbens Archiválva 2010. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Gibbons, Euell. "Stalking the Healthful Herbs." New York: David McKay Company. 1966. pg. 92.
- ↑ This section incorporates text from Gaultheria procumbens, Fire Effects Information System, a public domain work of the US government.
- ↑ Lust, John. The Herb Book. Bantam Books, 404. o. (1974). ISBN 0-553-26770-1. Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 10.
- ↑ Hall, Joan Houston. Dictionary of American Regional English. Harvard University Press, 47. o. (2002). ISBN 0-674-00884-7. Hozzáférés ideje: 2007. november 16.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gaultheria procumbens című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
Ez a növényekről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |