Közép-tibeti nyelv
Közép tibeti nyelv དབུས་སྐད་ Dbus skad / Ükä དབུས་གཙང་སྐད་ Dbus-gtsang skad / Ü-tsang kä | |
Beszélik | Tibetiek |
Terület | Kína (Tibeti Autonóm Terület), Nepál, India |
Beszélők száma | 1,2 millió (1990) fő |
Nyelvcsalád | sino-tibeti tibeti-kanauri? bodi Tibeti nyelvek |
Írásrendszer | Tibeti írás |
Nyelvkódok | |
ISO 639-3 | tibeti lhászai tibeti |
A történelmi Tibet tartományai |
A közép-tibeti nyelv, más néven dbus, ü vagy ü-cangi nyelvjárás, a legszéleskörűbben beszélt tibeti nyelv, amely a szabvány tibeti alapja. A többi tibeti nyelvet a közép-tibetihez képest szokták nevezni, déli-, keleti- és nyugati-tibeti nyelvjárásoknak.
A dbus és az ü nyelvjárások ugyanarra vonatkoznak. A dbus a tibeti དབུས་ átirata, míg az ü ugyanennek a szónak a kiejtése lhászai nyelvjárásban. Tehát, amit tibetiül úgy betűznek, hogy dbus, úgy ejtik, hogy ü. Mindkét nevet a lhászai „presztízs dialektusra” használják. A közép-tibeti három nyelvjárási csoportra osztható: ngari nyelvjárás a Brahmaputra forrásvidékén, cang nyelvjárás Sigace és Tasilhunpo vidékén, illetve ü, amelyen belül a lhászai az államigazgatás és a kereskedelem nyelve is egyben.[1]
Több kölcsönösen érthető közép-tibeti dialektus létezik a lhászai mellett, főleg a nepáli határ közelében fekvő területeken:[2]
- területek: Limi (Limirong), Dolpo (Dolkha), Musztang (Lova, Loka), Humla, Nubri, Lomi, Drogpai Gola, Olangcsung Gola (valungge/halungge)
- nyelvek: ceku, baszum, mugum,
Az Ethnologue nyelvkatalógus jelentése szerint a valungge nyelvet rendkívül jól értik a közép-tibeti nyelvet beszélők. A Glottolog adatbázis szerint a közép-tibeti nem számít külön nyelvnek.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tibeti nyelv és írás. Elte.hu. (Hozzáférés: 2017. február 20.)
- ↑ N. Tournadre (2005) "L'aire linguistique tibétaine et ses divers dialectes." Lalies, 2005, n°25, p. 7–56 [1] Archiválva 2011. június 28-i dátummal a Wayback Machine-ben