Justinus Kerner

Justinus Kerner
Justinus Kerner idős korában
Élete
Született	1786. szeptember 18. Ludwigsburg
Elhunyt	1862. február 21. (75 évesen) Weinsberg
Gyermekei	Theobald Kerner Marie Niethammer
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers, szakirodalom
Kitüntetései	Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1854)
A Wikimédia Commons tartalmaz Justinus Kerner témájú médiaállományokat.

Justinus Andreas Christian Kerner (Ludwigsburg, 1786. szeptember 18. – Weinsberg, 1862. február 21.) német költő és orvosi író.

Atyja halála után egy posztógyárban inaskodott, míg Karl Philipp Conz költő felismervén tehetségét, módot nyújtott neki, hogy a tübingeni egyetemet (1804) látogathassa. Itt orvosnak készült és megismerkedett Ludwig Uhland és Gustav Schwab költőkkel. 1809-ben utazni ment és 1811-től több helyütt, legutóbb Weinsbergben, mint orvos működött 1851-ig, amikor csaknem teljesen megvakulva, visszavonult a közélettől.

Már legelső kötetével (Reiseschatten) magára vonta a figyelmet egészséges humora és éles, szatirikus megfigyelő tehetsége miatt. Hozzájárult a Poetischer Almanach és a Deutscher Dichterwald szerkesztéséhez, melybe legszebb költeményeit írta. Számos dalát és balladáját még most is énekelik (Wohlauf noch getrunken, bordal stb.). Liráján a búskomorság fájó érzelme visszhangzik, melyet a túlvilági lét vágya, a halálról elmélkedés, az ideális világ utáni epekedés idéz föl benne.

Költeményei: Gedichte (5. kiadás Stuttgart, 1854); Der letzte Blütenstrauss (uo. 1852) és Winterblüten (uo. 1859). Misztikus hajlamainak hódolva, bővebben foglalkozott az állati delejességgel (hipnotizmus) és a spiritizmussal; ezen tanulmányainak nyoma látszik meg többi művein: Geschichte zweier Somnambulen (Karlsruhe, 1824); Beobachtungen aus dem Gebiete der Geisterkunde (5 kötet, Stuttgart, 1840-53); Erinnerungen an F. A. Messmer (Frankfurt, 1856), stb.^[1]

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X