Jungfraubahn
Jungfraubahn
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Az alsó végállomás Kleine Scheideggen | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hossz: | 9,34 km | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Nyomtávolság: | 1000 mm | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Feszültség: | 1125 V 50 Hz ∆ | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Maximális emelkedés: | 250 ‰ | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Fogassínrendszer: | Strub | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jungfraubahn témájú médiaállományokat. | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Kleine Scheidegg–Jungfraujoch
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A Jungfraubahn (JB) egy fogaskerekű vasút Svájcban, a Berni-felvidéken. Kleine Scheideggtől vezet az Eiger és a Mönch gyomrába fúrt alagúton át a Jungfraujochra, Európa legmagasabban fekvő vasútállomására. A 9,3 km-es pálya több mint 7 km-en keresztül alagútban vezet; a teljes szintkülönbség csaknem 1400 méter.
A vasutat üzemeltető társaság, a Jungfraubahn Holding kezében van a Wengernalpbahn is, amely Kleine Scheideggtől két irányba, Grindelwald és Lauterbrunnen felé biztosít csatlakozást. A két településről a Berner Oberland-Bahnen vonataival érhető el Interlaken.
Története
[szerkesztés]Tervezés
[szerkesztés]Az 1860-as évektől kezdve számos javaslat merült fel a Jungfraura vezető hegyi vasútra vonatkozóan, azonban ezek pénzügyi okokból nem valósultak meg. Többen is megbízást kaptak különböző tervekkel, 1891-ben Maurice Koechlin és Eduard Locher építési engedélyt is kapott, azonban ők sem tudták megvalósítani terveiket.
1893-ban Adolf Guyer-Zeller iparos kért koncessziót egy fogaskerekű vasútra, amely a Wengernalpbahn Kleine Scheideggi állomásától az Eiger és a Mönch gyomrába fúrt alagúton át jutna el a Jungfrau csúcsára. 1894-ben a Bundesrat ki is adta a koncessziót. Guyer-Zeller a kezdetektől fogva elektromos üzemben gondolkodott, ezért jogot szerzett rá, hogy a Lütschine folyó mindkét ágára erőművet telepíthessen.
Építés
[szerkesztés]Az építkezés 1896. július 27-én kezdődött. A munkálatok nehezen haladtak. 1898. szeptember 19-én adták át az első, felszínen futó szakaszt az Eiger lábánál fekvő Eigergletscher állomásig.
Az alagutat robbantásokkal építették napi három nyolcórás műszakban. 1899-ben egy robbanás hat olasz munkás életébe került. Április 3-án meghalt Adolf Guyer-Zeller; a projekt irányítását fiai vették át. Augusztus 2-án megindult a forgalom az ideiglenes Rotstock állomásig. A következő, Eigerwandig tartó szakaszt csak 1903. június 28-án adták át. Két évre rá, július 25-én készült el az Eismeer megálló.
A megcsappant pénzügyi források és Adolf Guyer-Zeller halála miatt az eredeti terveket módosították, így Jungfraujoch lett az új végállomás. Az utolsó szakaszt végül 1912. augusztus 1-jén adták át. Az építkezés teljes költsége az előre becsült 10 millió helyett 14,9 millió svájci frank lett.
Érdekességek
[szerkesztés]A vasút kicsinyített, valósághű mása a ticinói Swissminiatur makettparkban is látható.
További információk
[szerkesztés]
