Jessye Norman

Jessye Norman
1997-ben
Született	1945. szeptember 15.[1][2][3][4][5] Augusta[6]
Elhunyt	2019. szeptember 30. (74 évesen)[7][5][8][9][10] New York
Állampolgársága	amerikai
Nemzetisége	amerikai
Foglalkozása	operaénekes
Iskolái	Howard Egyetem (alapfokozat, zeneművészet) University of Michigan School of Music, Theatre & Dance (mesterfokozat) Peabody Institute Lucy C. Laney High School Interlochen Center for the Arts
Kitüntetései	Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka National Medal of Arts Művészeti Wolf-díj Kennedy Center Honors a francia Becsületrend lovagja honorary doctor of Brandeis University honorary doctor of the Northwestern University honorary doctorate at the Laval University (1990)[11] Grammy Lifetime Achievement Award (2006) Spingarn Medal (2013)[12]
Halál oka	septic shock többszervi diszfunkciós szindróma
Zenei pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Műfajok	opera dzsessz
Hangszer	énekhang
Hang	szoprán
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Jessye Norman témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jessye Mae Norman (Augusta, Georgia, 1945. szeptember 15. – New York City, 2019. szeptember 30.) amerikai operaénekesnő (szoprán). Pályáját a Berlini Operában kezdte. Klasszikus operák és dalok előadásával szerzett világhírt, emellett számos spirituálét és dzsessz vokált énekelt lemezre, és adott elő élő koncerteken. Ötször tüntették ki Grammy-díjjal. A francia forradalom kétszáz éves évfordulójára készült történelmi filmeposzban ő énekelte a Georges Delerue által komponált „Szabadsághimnuszt”, az 1989. július 14-ei párizsi központi ünnepségen pedig a Marseillaise-t.

1945-ben született a Georgia állambeli Augusta városban. Anyja, Janie King-Norman zongoratanárnő volt, apja, Silas Norman biztosítási ügynök. Öt gyermeket neveltek. Szülei aktívan részt vettek az 1950-es, 1960-as évek amerikai polgárjogi küzdelmeiben. Emellett mindketten tevékeny tagjai voltak a fekete templomi közösség zenei életében, apja templomi kórusban énekelt, anyja a templomi zenekarban zongorázott. Jessye Norman a gyermekkorától kezdve szívesen és gyakran énekelt iskolai és templomi eseményeken. Egy későbbi nyilatkozata szerint meghatározó élménye volt egy rádióközvetítés Marian Anderson (1897–1993) és Rosa Ponselle(wd) (1897–1981) operaénekesnőkkel.

Ösztöndíjat kapott a washingtoni Howard Egyetemre, ahol 1967-ben zeneművészeti oklevelet (Bachelor of Music) szerzett. Emellett énekórákat vett Alice Duschaktól Baltimore-ban és Pierre Bernactól(wd) Michiganben.^[13] Végzés után – más fiatal amerikai énekesekhez, zenészekhez hasonlóan – Nyugat-Európába ment, hogy kezdőként nevet és ismertséget szerezzen.

1968-ban Münchenben első díjat nyert a német ARD rádió-tévétársaság nemzetközi zenei versenyén (Internationaler Musikwettbewerb der ARD). Ennek nyomán 1969-ben debütált a Berlini Német Operházban (Deutsche Oper Berlin), ahol Erzsébet szerepét énekelte Wagner Tannhäuser című operájában. Az első előadás után négy évre szóló szerződést kapott. Berlini évei alatt több fontos szerepet énekelt, köztük Almaviva grófnét Mozart Figaro házasságában. 1972 januárjában a milánói Scalában mutatkozott be Verdi Aidájának címszerepében, Claudio Abbado vezényletével.^[14]

A következő években számos német és olasz operaházban énekelt. 1972-ben énekelte először Kasszandra szerepét Hector Berlioz A trójaiak című nagyoperájában, a londoni Covent Garden operaház színpadán. Szülőhazájában, az Egyesült Államokban is szerepelt. Először 1972-ben Los Angelesben, majd 1973-ban a New York-i Lincoln Centerben énekelt. Az ezt követő öt évben számos országban, változatos színhelyeken és eseményeken szerepelt opera- és koncert előadásokon. Eljutott a firenzei Zenei Május fesztiválra (Maggio Musicale Fiorentino) is, ahol Meyerbeer Az afrikai nő c. operájában és Händel Deborah c. oratóriumában kapott szerepet.

Az 1970-es években kezdte repertoárjának súlypontját a dalok éneklésére helyezni. Drámai szoprán hangfekvésének ez különösen jól megfelelt. 1980-ig szinte kizárólag a dal-irodalomra összpontosított, nem vett fel műsoraiba újabb operát. Jelentős dalrepertoárt épített fel. Különleges tehetséggel adta elő Wagner „Öt történet egy női hangra” ciklusának dalait (ún. „Wesendonck-Lieder”), Arnold Schönberg Gurre-dalait („Gurre-Lieder”) és Alban Berg Altenberg-dalait („Altenberglieder”). Emellett mélyen és behatóan foglalkozott a francia Henri Duparc, Francis Poulenc, Gabriel Fauré és az orosz Muszorgszkij dalműveivel.

1981-től kezdve sorozatosan adott dalesteket a Salzburgi Ünnepi Játékok programjában. Itt 1987-ben Herbert von Karajan vezénylete mellett adta elő Wagner: Trisztán és Izolda c. operájából Izolda szerelmi halálát. 1982-ben (Philadelphiában tért vissza az operaszínpadra Henry Purcell Dido és Aeneas operájában, Dido szerepével. 1983-ban a New York-i Metropolitanben lépett fel, az operaház százéves fennállására rendezett jubileumi előadáson, ahol Berlioz A trójaiak c. operájában ismét régi nagy szerepét, Kasszandrát énekelte. 1985-ben a bécsi Staatsoperben Richard Strauss Ariadné Naxosban c. operájának címszerepét énekelte.

Az 1980-as és 1990-es években a világ számos nagy koncerttermében fellépett, így a chicagói Lyric Opera, a milánói Scala, a Berlini Filharmónikusok és a londoni Royal Opera House (Covent Garden) színpadán. 1990-ben a chicagói Lyric-ben Glucks Alkésztisz-ének címszerepében debütált. Szerepelt a svájci Verbier Fesztiválon, a japáni Macumotóban rendezett Szaito Kinen (későbbi nevén Szeidzsi Ozava) klasszikus zenei fesztiválon, az Aix-en-Provence-i zenei fesztiválon és (többször) a Salzburgi Ünnepi Játékokon is.

1988. június 11-én, a londoni Wembley Stadionban, a Nelson Mandela 70. születésnapjára rendezett nemzetközi szolidaritási koncerten neves énekesekkel együtt énekelte az Amazing Grace-t.^[15] 1989. július 14-én, a francia forradalom 200. évfordulóján a párizsi Concorde téren rendezett nagyszabású ünnepségen ő énekelte a Marseillaise-t, Franciaország himnuszát.^[16] Ugyanebben az évben mutatták be A francia forradalom című kétrészes történelmi filmet, amelynek zenéjét, a Szabadság-himnuszt Georges Delerue írta. Ennek vokálját is Norman énekelte.^[17]

1990-ben március 18-án a New York-i Carnegie Hallban spirituálé-koncertet adott Kathleen Battle(wd) szoprán énekesnővel együtt. A kísérő New York-i Filharmonikus zenekart James Levine vezényelte.^[18] A koncert anyaga később CD-n megjelent. Az 1990-es évektől a dzsessz műfaja iránt is érdeklődni kezdett. Zenei programokat dolgozott ki Michel Legrand-nal és Duke Ellingtonnal közösen. 1996-ban Norman nyitotta meg az atlantai olimpiai játékokat.

2015-ben New Yorkban gerincműtéten esett át. Gerincvelő-sérülést szenvedett. Testének egy része lebénult, és 2019. szeptember 30-án a mannhattani Mount Sinai Morningside kórházban meghalt, általános szepszis következtében.^{[19] [20] [21] [22]} Szülővárosában, a georgiai Augusta városban temették el. Emlékező beszédet tartott Laurence Fishburne színész, Michael Eric Dyson szociológus, Sir Clive Gillinson(wd), a Carnegie Hall zenei igazgatója, Vernon Jordan(wd) polgárjogi aktivista és Hardie Davis, a város polgármestere. Énekelt J’Nai Bridges(wd) operaénekesnő és Wycliffe Gordon dzsessz-énekes, továbbá az elhunyt nevét viselő Jessye Norman művésziskola növendékeinek kórusa.

A énekesnő bátyja bírósági keresetet nyújtott be a 2015-ös műtétet végző kórház ellen. A kereset a beteg lebénulását és halálát a nem megfelelő orvosi beavatkozásnak tulajdonítja.^[23]

Ötször kapta meg a Grammy-díjat. Az elsőt 1984-ben nyerte el, a Legjobb klasszikus szólóénekes kategóriájában. Későbbi pályája során megkapta a Grammy életműdíjat is. Több egyetem tiszteletbeli doktori címét és más magas kitüntető címeket nyert el, köztük az amerikai Kongresszus National Medal of Arts-át(wd) és a francia Becsületrendet. Kinevezték a brit Royal Academy of Music tiszteletbeli tagjává. 1990-ben Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár kinevezte az ENSZ tiszteletbeli nagykövetévé. 2018 áprilisában neki ítélték a Glenn Gould-díjat(wd) az opera- és zeneművészetben alkotott életművéért.^[24]

• (1977) „Jessye Norman: la vérité du chant” (francia nyelven). Harmonie (132), 46–51. o. 
• (1979) „Jessye Norman Talks to John Greenhalgh” (angol nyelven). Music and Musicians 27 (12), 14–15. o. 
• M. Mayer (1983. 4). „Double Header: Jessye Norman in her Met Debut Season” (angol nyelven). ON 48 (11), 8–11. o. 
• Jens Malte Fischer. Große Stimmen: Von Enrico Caruso bis Jessye Norman (német nyelven). Frankfurt / Berlin: Suhrkamp Verlag (1993). ISBN 978-351838984-3 
• Jessye Norman, Legendary Opera Soprano. Biography and Interview (angol nyelven). American Academy of Achievement (achievement.org), 2012. július 22. (Hozzáférés: 2024. április 13.)

A Wikimédia Commons tartalmaz Jessye Norman témájú médiaállományokat.

• Jessye Norman a PORT.hu-n (magyarul)
• Jessye Norman az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Jessye Norman az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Jessye Norman Profile (angol nyelven). famousfix.com. (Hozzáférés: 2024. április 10.)
• Jessye Norman (német nyelven). Filmdienst.de