Jacques Tati

Jacques Tati
Született	Jacques Tatischeff 1907. október 9. Le Pecq, Yvelines
Elhunyt	1982. november 5. (75 évesen) Párizs
Állampolgársága	francia[1]
Házastársa	Micheline Winter (1944–1982)
Gyermekei	három gyermek: Sophie Tatischeff
Szülei	Marcelle Claire van Hoof George Emmanuel Tatischeff
Foglalkozása	filmszínész színész filmrendező forgatókönyvíró humorista filmproducer pantomimművész televíziós színész rendező
Kitüntetései	Louis Delluc-díj (1953) Zsűri díja (1958) Tiszteletbeli César (1977)
Halál oka	tüdőembólia
Sírhelye	Saint-Germain-en-Laye régi temetője
Színészi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Aktív évek	1932–1978
Facebook IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Jacques Tati témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jacques Tati (eredeti nevén Jacques Tatischeff, Le Pecq, Yvelines, Franciaország, 1907.^[2][3] október 9. – Párizs, 1982. november 5.) orosz származású francia filmrendező, színész. Nagyapja, Dmitrij Tatiscsev nagykövet volt Franciaországban.

Legtöbb filmjének ő főszereplője is – a saját maga alakította nyakigláb Hulot úr, – a modern világhoz adaptálódni képtelen, mindig barátságos és segítőkész, ám a szociális érintkezésben esetlen, örök kívülálló figurája. Filmjeiben mindig a képi világon van a hangsúly, a hangok legtöbbször zajok, tömegmorajok, a beszéd ritkán játszik fontos szerepet. Képi humora semmivel össze nem téveszthető. A mindennapi élethelyzetek finom eltúlzásával, kiemelésével megalkotott, nemritkán visszatérő poénjai mindig rendkívül finoman jelennek meg, a néző figyelme nincs „erőszakosan” rájuk irányítva, ezért mindig jóleső érzés felfedezni egy-egy újabb komikus részletet.

Jacques Tati az 1950-es években újraalkotta a klasszikus burleszket.

„Egy komikus helyzetet vagy arcot megjegyzünk, míg a filmbeli humoros mondatot rögtön elfelejtjük.”

• 1935: Gai dimanche (rövidfilm, Jacques Berr-rel közösen)
• 1947: Postások iskolája (L'école des facteurs) (rövidfilm)
• 1949: Kisvárosi ünnep (Jour de Fête)
• 1953: Hulot úr nyaral (Les vacances de Monsieur Hulot)
• 1958: Nagybácsim (Mon Oncle)
• 1967: Playtime
• 1971: Hulot úr közlekedik (Trafic)
• 1974: Parádé (Parade) (TV-film)

Az Hulot úr nyaral-t 1954-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, a Nagybácsim pedig 1958-ban el is nyerte a legjobb külföldi filmért járó díjat.

A Kisvárosi ünnepet egyszerre két kamerával filmezték, az egyik fekete-fehér filmre forgatott, míg a másik kísérleti színes technikával dolgozott. A színes változatot végül nem mutatták be, és hosszú időre feledésbe merült, mígnem a század utolsó évtizedében Tati lánya újra rábukkant, és átalakította a ma megszokott formátumra.

A Playtime forgatásához egy teljes, Tativille-nek keresztelt, modern „városrészt” építettek fel, négy csupa-üveg toronyházzal, egy étteremmel, utcákkal, kereszteződésekkel. Tati a minél teljesebb hatás érdekében a hagyományos 35 mm-es film helyett a lényegesen jobb képminőséget és felbontást biztosító 70 mm-es filmre forgatott. A film elkészítése kilenc évig tartott, ám nem hozta meg azt a sikert, ami fedezte volna a magas költségeket, ezért a további filmjei már szerényebb költségvetéssel készültek.

A Nagybácsim jeleneteit lakóhelyén, Saint-Maur-des-Fossés-ban forgatta, sok statisztáló helyi lakossal. A városban ma a Place de la Pelouse-on bronzszobor örökíti meg Hulot urat, akit sok saint-mauri tart a leghíresebb lakosának.

• Tativille (angolul)
• Egy rajongó lapja Tati filmjeiről, képekkel Archiválva 2004. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
• Szalay Károly: Jacques Tati; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum–NPI, Bp., 1982 (Filmbarátok kiskönyvtára)

• Jacques Tati a Facebookon
• Jacques Tati a PORT.hu-n (magyarul)
• Jacques Tati az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Jacques Tati az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Jacques Tati az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Jacques Tati Profile. Famousfix.com). (Hozzáférés: 2021. február 2.)