[go: up one dir, main page]
Ugrás a tartalomhoz

Jack Grealish

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jack Grealish
Személyes adatok
Teljes névJack Peter Grealish[1]
Születési dátum1995. szeptember 10. (29 éves)[2]
Születési helyBirmingham, Anglia
Állampolgárságbrit
Magasság175[3] cm
Testtömeg68 kg
Posztközéppályás
Klubadatok
Jelenlegi klubjaManchester City
Mezszám10
Junior klubok
IdőszakKlub
2001Anglia Highgate United
2001–2013Anglia Aston Villa
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
2013–2021angol Aston Villa185(29)
2013–2014→ angol Notts County37(5)
2021–angol Manchester City54(8)
Válogatottság2
2011–2012Írország Írország U177(3)
2012–2013Írország Írország U186(2)
2013–2014Írország Írország U216(1)
2016–2017angol Anglia U217(2)
2020–angol Anglia32(2)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma:
2023. május 14.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2023. június 20.
A Wikimédia Commons tartalmaz Jack Grealish témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jack Peter Grealish (Birmingham, 1995. szeptember 10. –) angol válogatott labdarúgó, a Premier League-ben szereplő Manchester City játékosa. Posztját tekintve középpályás, szélsőként és támadó középpályásként is bevethető.

Hatéves korában csatlakozott az Aston Villához, ahol 2014 májusában debütált a Notts Countyban töltött kölcsönszerződése után. Felmenői által az angol és az ír válogatottat is lehetősége volt választania, az ír U21-es válogatottban is játszott, mielőtt 2016 áprilisában bejelentette, hogy Angliát fogja képviselni. Az angol U21-es válogatottban 2016 májusában debütált, megnyerve a Touloni Ifjúsági Tornát. 2021-ben több mint 100 millió fontért írt alá a Manchester Cityhez, ezzel ő lett a legdrágább angol játékos.

Gyermekkora

[szerkesztés]

West Midlands megyében, Birminghamben született,[4] és a közelben, Solihullban nőtt fel.[5] A Szűzanya Római Katolikus Iskolába és a Szent Péter Római Katolikus Középiskolába járt.[6]

Ír származású, anyai nagyapja Dublin megyéből, apai nagyapja Gortból, Galway megyéből, míg apai nagyanyja Sneemből, Kerry megyéből származik.[7][8][9] Ír felmenői hatására 10 és 14 éves kora között gael futballt játszott a Warwickshire GAA által képviselt John Mitchel’s Hurling and Camogie Club színeiben. Ekkor az Aston Villa korábbi, jelenleg a Manchester United női játékosa, Aoife Mannion is az ellenfele volt.[10] 2009. augusztus 4-én pontot szerzett az All-Ireland Senior Football Championship negyeddöntőjében a Dublin–Kerry-mérkőzés első félidejében a Croke Parkban.[11]

Öccse, Keelan 2000 áprilisában bölcsőhalálban hunyt el kilenc hónapos korában.[12]

Dédapja, Billy Garraty szintén labdarúgó volt, egyszer pályára lépett az angol válogatottban, illetve 1905-ben FA-kupát nyert az Aston Villával.[13][14]

Pályafutása

[szerkesztés]

Aston Villa

[szerkesztés]

Az akadémiai sikerek

[szerkesztés]

Pályafutása a Highgate United ifjúsági akadémiáján kezdődött,[15] az Aston Villa szurkolójaként pedig hatévesen csatlakozott a klubhoz.[8][9][16] 2012. március 31-én 16 évesen a Chelsea elleni 2–4-es hazai vesztes meccsen nevezték a keretbe, de ott nem kapott játéklehetőséget.[17] Az U19-es csapattal részese volt a 2012–2013-as NextGen Széria győzelemnek.[18]

2013–2015

[szerkesztés]
Grealish az Aston Villa játékosaként 2014-ben

2013. szeptember 13-án a harmadosztályú Notts County csapatához szerződött kölcsönbe 2014. január 13-ig.[19] Csapattársa volt a szintén kölcsönjátékosként szereplő Callum McGregor középpályás, a skót válogatott későbbi tagja.[20] Másnap már debütált a profik között, az 59. percben David Bell cseréjeként lépett pályára, a Milton Keynes Dons ellen ugyanakkor 3–1-es vereséget szenvedtek.[21][22] December 7-én megszerezte első gólját a Meadow Lane-en három védőt lefutva a Gillingham elleni 3–1-es siker során,[23] majd egy héttel később a Colchester United elleni 4–0-s győzelem alkalmával is betalált.[24] 2014. január 17-én a szezon végéig meghosszabbította kölcsönszerződését a Notts Countyval.[25] Szerződése lejártával 38 mérkőzésen öt gól és hét gólpassz fűződött a nevéhez.[8] Ezt követően visszatért az Aston Villához, és május 7-én játszotta első mérkőzését a Manchester City elleni 4–0-s vereség alkalmával idegenben, a 88. percben Ryan Bertrand helyére állt be.[26]

Mivel 2015 nyarán szabadon igazolhatóvá vált volna, 2014 szeptemberében klubja egy új, négyéves szerződést ajánlott számára,[16] melyet október 14-én írt alá.[27] Első mérkőzését a szezonban 2015. január 4-én, az FA-kupa harmadik fordulójában a Blackpool ellen játszotta a Villa Parkban, csapata 1–0-ra győzött. 75 percig volt a pályán, Andreas Weimann váltotta.[28] Március 7-én, a hatodik fordulóban a West Bromwich Albion ellen 2–0-s győzelmet arattak, a 74. percben állt be Charles N’Zogbia helyére, második sárga lapját műesésért kapta, így idő előtt elhagyta a játékteret.[29] Április 7-én első Premier League találkozóját a Queens Park Rangers elleni 3–3-as döntetlen alkalmával játszotta, mely során teljesítményével teljesen elégedettek voltak.[30] Az FA-kupa elődöntőjében a Wembley Stadionban a Liverpool ellen mindkét gól születésében jelentős szerepe volt, Fabian Delphnek egy gólpasszt adott, majd ő is eredményes volt.[31] Május 30-án végigjátszotta a kupadöntőt a Wembleyben, ahol az Arsenaltól 4–0-s vereséget szenvedtek.[32]

2015 áprilisában trénere, Tim Sherwood figyelmeztette, miután a The Sun olyan képeket tett közé, melyeken állítólag saját célra dinitrogén-oxidot lélegzett be. Sherwood erről így vélekedett: „Nem engedhetjük meg magunknak ezt a viselkedést. Profi labdarúgóként felelős pozíció illeti, és meg kell győződnie arról, hogy ez nem ismétlődhet meg.”[33] 2015. szeptember 13-án első találatát jegyezte egy 20 méteres lövéséből adódóan a Leicester City vendégeként, klubja ugyanakkor 3–2-re kikapott.[34] Novemberben az Everton elleni 4–0-s vereség után úgy döntött, North West Englandban marad, és nem megy vissza klubjával a központba. Az új menedzser, Rémi Garde megbüntette döntéséért, mivel az U21-es csapattal edzett, majd kijelentette, hogy profiként kell viselkednie, ám az ő esetében ez nem így történt.[35] December 8-án végül visszatért a csapathoz.[36]

2016–2019

[szerkesztés]

2016. január 7-én a Leeds United vezetőedzője, Steve Evans azt mondta, hogy a Villa elutasította a Grealish felé tett kölcsönszerződési ajánlatukat.[37] A gárda az utolsó helyen zárta a szezont, véget vetve ezzel Premier League-szereplésének. Grealish 16 mérkőzést játszott, mely során mindegyik találkozón kikaptak, ezzel megdöntötte Sean Thornton korábbi Sunderland játékos rekordját, aki a 2002–2003-as idényben 11 pályára lépésén mindannyiszor vereséget szenvedett csapatával.[38] Szeptemberben a Villa belső fegyelmi vizsgálatot indított, mivel értesülésük szerint Grealish részt vett egy birminghami szálloda partiján, melynek a rendőrség vetett véget. Válaszul Tony Xia csapattulajdonos Twitter-profilján azt írta, hogy Grealishnek a pályán és azon kívül is összpontosítania kell, és a megfelelő emberekkel kell körbevennie magát.[39] Októberben három mérkőzésre eltiltották, miután Conor Coadyval szemben erőszakos magatartást tanúsított a Wolverhampton Wanderers elleni 1–1-es döntetlen alkalmával.[40]

2019. március 10-én a Birmingham City elleni találkozón második félidei gólja győzelmet jelentett csapatának, az összecsapás így 1–0-s győzelemmel zárult.[41] Grealisht megtámadták a pályán, a 27 éves rubery-i férfit letartóztatták pályára való behatolás és támadás miatt, aki március 11-én jelent meg a bíróságon,[42] ahol bűnösnek vallotta magát, így 14 hetes börtönbüntetésre ítélték.[43] Márciustól kezdve Grealish megkapta a csapatkapitányi karszalagot, ebben az időszakban sorozatban 10 győzelem fűződött az egyesület nevéhez. A kiváló forma biztosította számukra a rájátszást, a West Bromwich Albion és a Derby County elleni sikerrel pedig három év után újra feljutottak az első osztályba.[44]

A 2019–2020-as idényben első találatát a Ligakupa második fordulójában, 2019. augusztus 27-én a Crewe Alexandra elleni összecsapáson jegyezte.[45] A bajnokságban először október 5-én, a Norwich City elleni 5–1-es siker során talált be, csapata harmadik gólját ő szerezte. Ez a győzelem az első osztályban való bentmaradásukat jelentette.[46]

2020–2021

[szerkesztés]

2020 márciusában a Covid19-pandémia miatt a szezon közepén felfüggesztették a bajnokságot.[47] A karanténban kiderült, hogy Grealish megszegte a kormányzati utasítást, mivel elhagyta otthonát. Elismerte, hogy tettei helytelenek és teljesen szükségtelenek voltak, ezért a klubjától pénzbírságot kapott.[48]

A 2019–2020-as idényben 167 alkalommal szabálytalankodtak ellene; ez eddig a legtöbb szabálytalanság a Premier League történetében, melyet egyetlen játékos ellen követtek el, Grealish a korábbi rekordot nyolc mérkőzéssel a szezon vége előtt döntötte meg.[49] Az utolsó fordulóban a West Ham United elleni 1–1-es döntetlen alkalmával volt eredményes, riválisuk, a Watford 3–2-es vereséget szenvedett az Arsenaltól, így elkerülték a kiesést.[50] A szezonzáró után csapattársai és a szurkolók is megválasztották az év játékosának klubjában.[51] Az évadot végül házi gólkirályként fejezte be nyolc találattal, minden sorozatot tekintve pedig 10-szer volt eredményes.[51]

2020. szeptember 15-én további öt évre kötelezte el magát egyesülete mellett.[52] Az új idényben első gólját szeptember 28-án a második fordulóban, az újonc Fulham elleni 3–0-s győzelem során szerezte.[53] Október 4-én három gólpasszal, illetve két góllal vette ki a részét a Liverpool 7–2-es hazai kiütésében.[54] Ez volt a Liverpool legsúlyosabb veresége 57 év alatt, és ez volt az első alkalom az angol első osztály fennállása óta, hogy a regnáló bajnok egy meccsen hét gólt kapott.[55] Majdnem egy hónapba telt, mire újra eredményes tudott lenni, a Southampton ellen a 97. percben talált a kapuba, a Villa ugyanakkor 4–3-ra kikapott.[56]

Manchester City

[szerkesztés]
Grealish a Manchester City játékosaként 2021-ben

2021. augusztus 5-én a Manchester City bejelentette, hogy Grealish hat évre kötelezte el magát a csapat mellett, szerződése 2027-ig szól.[57] A 100 millió fontos átigazolási díj egy angol játékosért kifizetett legmagasabb, illetve egy brit klub által kifizetett legnagyobb összeg.[58] A 10-es mezszámot kapta meg, melyet a korábbi klublegenda, Sergio Agüero viselt, aki az előző hónapban tíz szezon után távozott az egyesülettől.[59] A 2021–2022-es szezonban átigazolását követően tíz nappal később debütált a Tottenham Hotspur elleni 1–0-s vereség alkalmával.[60] Augusztus 21-én első gólját jegyezte a klubban a Norwich City elleni 5–0-s győzelem során.[61] Szeptember 15-én bemutatkozva a Bajnokok Ligája csoportkörében, szintén eredményes volt az RB Leipzig ellen, ekkor csapata 4–2-re vezetett, majd 6–3-ra győzött. A City első gólja során gólpasszt is adott Nathan Akénak.[62]

A válogatottban

[szerkesztés]

Írország

[szerkesztés]

Amíg az ír korosztályos válogatottakban játszott, Anglia köztudottan hívta őt, 2011-ben 15 évesen is benevezték az U17-es csapatba, azonban ezt a meghívást elutasította.[63] Miután 2012 októberében az ír U21-es válogatott három selejtezőjére figyelmen kívül hagyta kerettagságát, az Angol labdarúgó-szövetség újra megkörnyékezte a váltással kapcsolatban. Az ír U21-esek vezetőedzője, Noel King 2013 májusában azt mondta, hogy a 17 éves fiatalember fontolóra vette, hogy az angol válogatottat képviselje.[64]

Az ír U21-eseknél 2013 augusztusában mutatkozott be Feröer-szigetek ellen, ahol a mérkőzés utolsó perceiben kapott lehetőséget.[65]

2014 augusztusában ismét nevezték a keretbe. Kezdetben arról számoltak be, hogy elutasította a meghívást, mivel válogatottságát tekintve nem volt határozott a jövőjével kapcsolatban.[66][67] A későbbiekben kiderült, hogy miután tárgyalásokat folytatott Martin O’Neill-lel, valóban elutasította az ír válogatott megkeresését.[8] 2014 októberében még kivonult a pályára az U21-esek Norvégia elleni mérkőzésére, mely során klubja és az angol U21-es válogatott trénere, Gareth Southgate megerősítette, hogy az Angol labdarúgó-szövetség figyelemmel kísérte a játékos helyzetét.[68][69] Október 17-én jelentések láttak napvilágot, miszerint azt mondta, hogy az ír válogatottat választja és a következő hónapban debütál a profik között,[70] de ezt a játékos tagadta.[71] 2015 márciusában az Ír labdarúgó-szövetség kijelentette, hogy Grealisht továbbra is az U21-esek kerettagjának tekinti, aki az elmúlt évben azért tartott szünetet a válogatottban, hogy elsősorban a klubjára tudjon összpontosítani, később pedig a profikhoz tér majd vissza.[72]

2015 májusában O’Neill megerősítette, hogy ismét elutasította az írek megkeresését az Anglia elleni barátságos mérkőzésre, illetve a Skócia elleni Európa-bajnokság selejtezőjére.[73] Roy Hodgson, az angolok szövetségi kapitánya elárulta, hogy ugyan kapcsolatba került vele, de úgy döntött, nem nevezi csapatába, mert Írország miatt mindez feszültséghez vezetett volna.[74] 2015 augusztusában ugyanakkor találkoztak, hogy egyeztessenek a játékos jövőjéről.[75]

Anglia

[szerkesztés]

2015. szeptember 28-án megerősítette, hogy úgy döntött, Angliát szeretné képviselni nemzetközi szinten.[76] 2016. május 19-én debütált az U21-es csapatban Ruben Loftus-Cheek cseréjeként a 72. percben, ekkor a Touloni Ifjúsági Tornán Portugália ellen 1–0-s győzelmet arattak.[77] Négy nappal később már a kezdőcsapatban kapott helyet, a Guinea elleni 7–1-es kiütés során az első félidőben két gólt jegyzett.[78] Anglia 1994 után először nyerte meg a tornát.[79] Helyet kapott a 2017-es U21-es Európa-bajnokság keretében.[80] 2016 és 2017 között hét alkalommal lépett pályára a 21 éven aluliaknál, melyeken két gól fűződött a nevéhez.[81]

2020. augusztus 31-én először volt a profi csapat kerettagja az Izland és Dánia elleni Nemzetek Ligája-mérkőzéseken.[82] Szeptember 8-án a dánok elleni találkozón lépett pályára először a 76. percben, mely 0–0-s döntetlennel zárult.[83]

2021. június 1-jén őt is nevezték a 26 fős keretbe a 2020-as Európa-bajnokságra.[84] Június 29-én Németország ellen a 68. percben cserélték be, jelentősen hozzájárult mindkét gólhoz, először Luke Shaw-t játszotta meg a labdával, aki Raheem Sterlinget szolgálta ki egy gólpasszal, másodszor pedig Harry Kane-nek adott egy gólpasszt.[85] 2021. október 9-én csereként beállva megszerezte első gólját Andorra ellen a 73. percben a 2022-es világbajnokság selejtezője során.[86]

Magánélet

[szerkesztés]

2020 márciusában kiderült, hogy megszegte a kormányzati utasítást, mivel nem maradt otthon a Covid19-pandémia miatti előírásoknak megfelelően, klubja ezért megbírságolta.[87]

Az Egyesült Királyságban kilenc hónapra eltiltották a vezetéstől, minek következtében 82 499 fontos büntetést kapott, miután 2020 márciusában és októberében két rendbeli gondatlan vezetés miatt bűnösnek vallotta magát; az egyikről felvétel készült, miszerint több parkoló autónak hajtott egy kanyarban.[88]

Játékstílusa

[szerkesztés]

Szélsőként és támadó középpályásként is bevethető, leginkább gyorsaságáról ismert és arról, hogy hamar képes berobbanni a védők mögé.[89] Bryan Jones, az Aston Villa korábbi ifjúsági akadémia igazgatója játékstílusát a Nottingham Forest klubikonjához, John Robertsonhoz hasonlította, arra hivatkozva, hogy képes szellemként elmenni a hátvédek mellett.[89]

Fürge mozgása miatt ellenfeleinek több fizikai erőnlétre van szüksége, hogy megállítsák. Shaun Derry, a Notts County menedzsere ezt külön kiemelte, miután 2014 januárjában a Sheffield United és a Stevenage ellen játszottak, mely során az ellenfél kénytelen volt több védőt bevetni miatta.[90] 2014-ben az Aston Villa Hull City elleni mérkőzésén három Hull-játékos 15 percen belül sárga lapot kapott, mert szabálytalanságot követtek el vele szemben.[91]

Grealish kisebb méretű sípcsontvédőt visel egy adott meccsen, hogy ez által hatékonyabban tudja irányítani a labdát.[92] Babonájából adódóan a zokniját lejjebb hajtja, ami miatt a játékvezetők már figyelmeztették, hogy húzza feljebb azt.[93]

2015 májusában Tim Sherwood, az Aston Villa vezetőedzője elmondta, hogy Grealish sokat tanult középpályás társától, a rutinos Joe Cole-tól. Sherwood szerint Grealish magánéleti példaképének őt tekintette, mivel nem volt tudomása arról, hogy a címlapokon szerepel.[94]

2021. február 12-én a Talksportnak adott interjújában csapattársa, Damián Martínez a legtehetségesebb játékosnak titulálta, és meglepődött azon, hogy kevesebb játéklehetőséget kap a válogatottban. Továbbá megjegyezte: „Soha nem adja el a labdát. Amikor látom, hogy fut, egy lövése vagy szöglete mindig célba ér. Két vagy három játékost is lefut.” Martinez argentin válogatott csapattársához, Lionel Messihez hasonlította őt.[95]

Kritikák

[szerkesztés]

Annak ellenére, hogy kiváló labdamozgással rendelkezik, számos kritika illette azért, mert könnyedén a földre esik, műesést produkálva, hogy ezért büntetőt vagy szabadrúgást kapjon.[96] Steve Nicol, a Liverpool korábbi védője így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Grealish egy meccs folyamán 50-szer is a földre esik. Valójában ma az órát néztem. Egy perc telt el és már ott láttam, a következő három perc múlva történt! A legtöbb ilyen helyzet kínos. A földre vetette magát, a göröngyökre. Zseniális játékos, de amikor nézem őt, ezzel elrontja magáról az összképet.”[97] A Crystal Palace elleni műesése következtében a Villa szabadrúgást kapott, melyből gólt szerzett.[98] A West Brom egykori hátvédje, Matthew Upson így kritizálta őt: „Elegen voltunk, hogy jól lássuk. Megvárta, míg érintkezünk vele, és szó szerint a földre dobta magát. Pimaszul kuncogott, és elégedett volt, hogy szabadrúgást kapott.”[99]

Később kiállt magáért, mondván, az a tény, hogy a liga legtöbb szabálytalanságát elszenvedő játékosa, azt sugallja, hogy a védők gyakrabban hibáznak ellene, hogy meg tudják állítani, így több büntetőt és szabadrúgást ítélnek számukra.[100]

Pályafutása statisztikái

[szerkesztés]

Klubcsapatokban

[szerkesztés]

Legutóbb 2022. május 15-én volt frissítve.

Klub Szezon Liga FA-kupa Ligakupa Nemzetközi kupa Egyéb Összesen
Bajnokság Mérkőzések Gólok Mérkőzések Gólok Mérkőzések Gólok Mérkőzések Gólok Mérkőzések Gólok Mérkőzések Gólok
Aston Villa 2011–2012[101] Premier League 0 0 0 0 0 0 — — 0 0
2012–2013[102] 0 0 0 0 0 0 — — 0 0
2013–2014[103] 1 0 — 0 0 — — 1 3
2014–2015[104] 17 0 6 0 1 0 — — 24 0
2015–2016[105] 16 1 2 0 3 0 — — 21 1
2016–2017[106] Championship 31 5 1 0 1 0 — — 33 5
2017–2018[107] 27 3 1 0 0 0 — 3[a 1] 0 31 3
2018–2019[108] 31 6 0 0 1 0 — 3[a 1] 0 35 6
2019–2020[109] Premier League 36 8 0 0 5 2 — — 41 10
2020–2021[110] 26 6 0 0 1 1 — — 27 7
Összesen 185 29 10 0 12 3 0 0 6 0 213 32
Notts County (kölcsönben) 2013–2014[111] League One 37 5 1 0 — — 1[a 2] 0 39 5
Manchester City 2021–2022[112] Premier League 26 3 4 2 1 0 6[a 3] 1 1[a 4] 0 3 1
Pályafutása összesen 248 37 15 2 13 3 6 1 8 0 290 43
  1. ↑ a b Pályára lépései a Championship-rájátszásában
  2. ↑ Pályára lépései a Football League Trophyn
  3. ↑ Pályára lépései az UEFA-bajnokok ligájában.
  4. ↑ Pályára lépései a Community Shielden

A válogatottban

[szerkesztés]

Legutóbb 2022. június 11-én volt frissítve.[112][113]

Nemzeti csapat Évek Pályára lépések Gólok
 Anglia 2020 5 0
2021 13 0
2022 5 0
Összesen 23 1

Góljai a válogatottban

[szerkesztés]

Legutóbb 2022. június 7-én volt frissítve.[113]

# Dátum Helyszín Mérkőzés Ellenfél Gól Eredmény Verseny Forrás
1 2021. október 9. Estadi Nacional, Andorra la Vella, Andorra 16 Andorra Andorra 5–0 5–0 2022-es világbajnokság selejtező [114]

Sikerei, díjai

[szerkesztés]

Aston Villa ifjúsági

[szerkesztés]

Aston Villa

[szerkesztés]

Manchester City

[szerkesztés]

Anglia U21

[szerkesztés]

Anglia

[szerkesztés]

Egyéni

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Jack Grealish: Profile. worldfootball.net . HEIM:SPIEL. (Hozzáférés: 2020. szeptember 11.)
  2. ↑ Jack Grealish: Overview. ESPN. (Hozzáférés: 2021. augusztus 9.)
  3. ↑ a b Jack Grealish. Premier League. (Hozzáférés: 2023. június 25.)
  4. ↑ Jack Grealish. Barry Hugman's Footballers
  5. ↑ „Aston Villa's Jack Grealish could spark international tug-of-war between Ireland and England”, The Daily Telegraph , 2015. április 20. (Hozzáférés: 2018. május 31.) 
  6. ↑ Evans, Gregg. „Aston Villa: Playing with Callum Reilly made me competitive, says Jack Grealish”, Birmingham Mail , 2014. november 20. (Hozzáférés: 2018. május 31.) 
  7. ↑ Fallon, John. „Jack Grealish poised to commit to Ireland senior squad”, The Irish Times , 2014. október 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  8. ↑ a b c d Glendenning, Barry. „Jack Grealish turning into the real deal as he keeps his options open”, The Guardian , 2014. szeptember 12. (Hozzáférés: 2014. szeptember 12.) 
  9. ↑ a b Rostron-Pike, Nick: Exclusive – Jack Grealish faces tough decision about England future, claims father. Talksport, 2015. április 21. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  10. ↑ Brown, Paul: Mannion: Mixed Gaelic football games toughened me up. Aston Villa F.C., 2012. július 13. [2015. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. ↑ Keville, Ger. „Five reasons why Jack Grealish will choose Ireland”, Irish Independent , 2015. április 21. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  12. ↑ „The family tragedy that inspires Aston Villa's Birmingham City derby hero Jack Grealish”, Birmingham Mail , 2018. április 8. (Hozzáférés: 2019. március 11.) 
  13. ↑ Kendrick, Mat. „Aston Villa v Arsenal: This 1905 FA Cup winner is related to a current Villa star – find out who”, Birmingham Mail , 2015. május 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  14. ↑ Player info: William Garraty. Englandstats.com . Davey Naylor. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  15. ↑ „The genesis of Jack Grealish - the story of the boy in the oversized shirty”, Birmingham Mail , 2020. november 29. 
  16. ↑ a b Kendrick, Mat. „Exclusive: Jack Grealish offered a new four-year contract by Aston Villa”, Birmingham Mail , 2014. szeptember 9. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  17. ↑ Jack Grealish: Biography. Aston Villa F.C.. [2014. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva].
  18. ↑ a b Percy, John. „NextGen Series Final: Chelsea U19 0 Aston Villa U19 2”, The Daily Telegraph , 2013. április 1. (Hozzáférés: 2014. szeptember 13.) 
  19. ↑ „Notts County sign Marcus Huber and Jack Grealish”, 2013. szeptember 13. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  20. ↑ Callum McGregor: ‘Notts County gave Jack Grealish and me a real education’, The Guardian, 17 June 2021
  21. ↑ „MK Dons 3–1 Notts County”, 2013. szeptember 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  22. ↑ Harrison, Dan: Loan watch: Carruthers earns bragging rights over Grealish. Aston Villa F.C., 2013. szeptember 15. [2013. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva].
  23. ↑ „Notts County 3–1 Gillingham”, 2013. december 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  24. ↑ „Colchester United 0–4 Notts County”, 2013. december 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  25. ↑ Grealish signs new Notts loan deal. Notts County F.C., 2014. január 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  26. ↑ Ornstein, David. „Manchester City 4–0 Aston Villa”, 2014. május 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  27. ↑ „Jack Grealish: Aston Villa midfielder signs new contract”, 2014. október 14. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  28. ↑ Canavan, Steve. „Aston Villa 1–0 Blackpool”, 2015. január 4. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  29. ↑ McNulty, Phil. „Aston Villa 2–0 West Bromwich Albion”, 2015. március 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  30. ↑ Jurejko, Jonathan. „Aston Villa 3–3 Queens Park Rangers”, 2015. április 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  31. ↑ McNulty, Phil. „Aston Villa 2–1 Liverpool”, 2015. április 19. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  32. ↑ a b McNulty, Phil. „Arsenal 4–0 Aston Villa”, 2015. május 30. (Hozzáférés: 2018. május 31.) 
  33. ↑ „Jack Grealish warned by Aston Villa boss Tim Sherwood”, 2015. április 23. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  34. ↑ Cryer, Andy. „Leicester City 3–2 Aston Villa”, 2015. szeptember 13. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  35. ↑ „Jack Grealish: Aston Villa boss Remi Garde drops midfielder”, 2015. november 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  36. ↑ „Jack Grealish: Aston Villa player returns to first-team training”, 2015. december 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  37. ↑ Evans provides latest transfer news. Leeds United F.C., 2016. január 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  38. ↑ Davie, Chris. „Aston Villa's Jack Grealish sets unwanted Premier League record”, Perform Group, 2016. május 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  39. ↑ „Jack Grealish: Aston Villa investigate midfielder after reports of all-night party”, 2016. szeptember 22. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  40. ↑ „Aston Villa midfielder Jack Grealish banned for three games over stamp”, 2016. október 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  41. ↑ Scott, Ged. „Birmingham City 0 – 1 Aston Villa”, 2019. március 10. 
  42. ↑ Jack Grealish attacked by spectator in Birmingham v Aston Villa game. BBC Sport , 2019. március 11. (Hozzáférés: 2019. március 11.)
  43. ↑ Fan jailed for Grealish pitch attack. BBC News , 2019. március 11. (Hozzáférés: 2019. március 11.)
  44. ↑ „Aston Villa end three-year Premier League exile with deserved play-off final victory over Derby at Wembley”, The Daily Telegraph , 2019. május 27. 
  45. ↑ Crewe Alexandra 1–6 Aston Villa. BBC Sport , 2019. augusztus 27. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
  46. ↑ Jurejko, Jonathan: Norwich City 1–5 website Villa. BBC Sport , 2019. október 5. (Hozzáférés: 2020. augusztus 25.)
  47. ↑ MacInnes, Paul. „Premier League, Football League and WSL suspended until April”, The Guardian , 2020. március 13. (Hozzáférés: 2020. augusztus 8.) 
  48. ↑ Club statement. Aston Villa F.C., 2020. március 30. [2020. március 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. augusztus 27.)
  49. ↑ David Luiz errors, Grealish the victim and Norwich woe – Premier League's quirkiest numbers. The World Game . Special Broadcasting Service. [0202. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 27.)
  50. ↑ Dawkes, Phil: West Ham United 1–1 Aston Villa. BBC Sport , 2020. július 26. (Hozzáférés: 2020. augusztus 8.)
  51. ↑ a b Jack Grealish voted Supporters' and Players' Player of the Year. Aston Villa F.C., 2020. augusztus 7. (Hozzáférés: 2020. augusztus 8.)
  52. ↑ Jack Grealish: New Aston Villa deal for England midfielder. BBC Sport , 2020. szeptember 15. (Hozzáférés: 2020. szeptember 15.)
  53. ↑ Aston Villa cruised to a comfortable Premier League win as they took advantage of another horrific defensive performance by Fulham. BBC Sport , 2020. szeptember 28. (Hozzáférés: 2020. szeptember 28.)
  54. ↑ Aston Villa 7-2 Liverpool. BBC Sport , 2020. október 4. (Hozzáférés: 2020. október 4.)
  55. ↑ Premier League champs Liverpool stunned 7-2 by Aston Villa; Reds worst loss in 57 years. Yahoo!, 2020. október 4. (Hozzáférés: 2020. október 5.)
  56. ↑ Chowdhury, Saj: Aston Villa 3-4 Southampton: James Ward-Prowse free-kick double sends Saints third. BBC Sport . (Hozzáférés: 2020. november 21.)
  57. ↑ Pollard, Rob: City seal Grealish deal. Manchester City F.C., 2021. augusztus 5. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  58. ↑ Jack Grealish: Manchester City sign Aston Villa captain for £100m. Sky Sports , 2021. augusztus 5. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  59. ↑ Grealish squad number revealed. Manchester City F.C., 2021. augusztus 5. (Hozzáférés: 2021. augusztus 5.)
  60. ↑ PEP GUARDIOLA HAILS 'INCREDIBLE' JACK GREALISH DEBUT FOR MANCHESTER CITY, BUT HAS WORRIES OVER ILKAY GUNDOGAN. EuroSport . EuroSport, 2021. augusztus 15. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  61. ↑ Manchester City 5–0 Norwich City: Jack Grealish scores on home debut for Premier League champions. BBC Sport, 2021. augusztus 21. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  62. ↑ „Manchester City 6–3 RB Leipzig: Last season's runners-up off to flying start”, BBC Sport, 2021. szeptember 15. (Hozzáférés: 2021. szeptember 15.) 
  63. ↑ „Grealish pledges his future to Boys in Green”, Irish Independent , 2013. július 29. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  64. ↑ „Why Aston Villa star Jack Grealish decided to pick England over Republic of Ireland”, The Sun , 2020. március 21. (Hozzáférés: 2021. szeptember 4.) 
  65. ↑ „Grealish happy to stay in green for nights like these”, The Irish Times , 2013. szeptember 9. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  66. ↑ „Aston Villa will let Jack Grealish decide international future”, 2014. augusztus 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  67. ↑ „Lambert: Jack Grealish has a big international decision to make”, Irish Independent , 2014. augusztus 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  68. ↑ „Gareth Southgate hopes Jack Grealish decides to play for England”, The Guardian , 2014. október 6. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  69. ↑ „Jack Grealish withdraws from Ireland under-21 squad and Noel King "accepts" his reasons”, Irish Independent , 2014. október 6. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  70. ↑ „Jack Grealish: Aston Villa winger set for Republic of Ireland”, 2014. október 17. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  71. ↑ Confusion surrounds Grealish's international future despite reports, 2014. október 17. [2014. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.)
  72. ↑ a b Video: Grealish set to return to Ireland set-up. RTÉ Sport , 2015. március 22. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  73. ↑ „Jack Grealish: Aston Villa player turns down Republic call-up”, 2015. május 12. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  74. ↑ „Roy Hodgson feared reaction to Jack Grealish England call-up”, 2015. május 21. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  75. ↑ Evans, Gregg. „Aston Villa star Jack Grealish could get Euros chance”, Birmingham Mail , 2015. szeptember 7. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  76. ↑ „Jack Grealish chooses England over Republic of Ireland”, 2015. szeptember 28. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  77. ↑ Dickson, Andrew. „England U21 1–0 Portugal U21: Grealish plays in Toulon win”, 2016. május 19. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  78. ↑ Lewis, Daniel. „Result: Debutant Jack Grealish bags brace as England U-21s put seven past Guinea U-23s”, 2016. május 24. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  79. ↑ „England Under-21s win Toulon Tournament for first time in 22 years”, 2016. május 29. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  80. ↑ Stephenson, Billy. „2017 European U21 Championships: Squads, fixtures, results, stadiums and more for tournament in Poland”, Daily Mirror , 2017. június 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  81. ↑ England's matches: The under 21's: 2010–20. England Football Online , 2019. június 24. (Hozzáférés: 2019. augusztus 6.)
  82. ↑ Jack Grealish gets first England call-up from Gareth Southgate. Sky Sports , 2020. augusztus 31.
  83. ↑ Denmark 0–0 England. BBC Sport , 2020. szeptember 8.
  84. ↑ Lucas, Jim: England's squad of 26 players for UEFA EURO 2020 has been named (angol nyelven). England Football . The Football Association. (Hozzáférés: 2021. augusztus 6.)
  85. ↑ „England 2-0 Germany summary: score, goals, highlights, Euro 2020”, AS , 2021. június 29.. [2021. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. augusztus 21.) 
  86. ↑ Martin, Paul: Five-star show from Three Lions (angol nyelven). England Football . The Football Association. (Hozzáférés: 2021. október 10.)
  87. ↑ Club statement. Aston Villa F.C., 2020. március 30. (Hozzáférés: 2020. augusztus 27.)
  88. ↑ Jack Grealish banned from driving for nine months and fined after pleading guilty to careless driving, 2020. december 15. (Hozzáférés: 2020. december 15.)
  89. ↑ a b Glendenning, Barry. „Jack Grealish turning into the real deal as he keeps his options open”, The Guardian , 2014. szeptember 12. (Hozzáférés: 2014. október 14.) 
  90. ↑ „Peterborough v Notts County: Shaun Derry eager to protect Jack Grealish from rough treatment”, Nottingham Post , 2014. január 21.. [2014. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. augusztus 22.) 
  91. ↑ „The Big Interview: Aston Villa's Jack Grealish says he is a lifelong fan and wants to stay at Villa Park”, Birmingham Mail , 2014. szeptember 11.. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  92. ↑ Kendrick, Mat. „Jack Grealish: What do you get Aston Villa's wing whizz-kid for his 19th birthday today?”, Birmingham Mail , 2014. szeptember 10. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  93. ↑ „Jack Grealish: Aston Villa midfielder reveals superstition”, 2015. április 8. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  94. ↑ „Tim Sherwood: Jack Grealish can learn from Joe Cole at Aston Villa”, 2015. május 1. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.) 
  95. ↑ Grealish is 'Messi with a right foot' and 'most talented star' ex-Arsenal man has seen. Talksport, 2021. február 12. (Hozzáférés: 2021. február 18.)
  96. ↑ Jack Grealish, diving and the utter failure of the law. Football365 . Planet Sport Publishing Ltd. (Hozzáférés: 2021. június 6.)
  97. ↑ Steve Nicol slams Aston Villa’s Jack Grealish for diving. SportsLens . (Hozzáférés: 2021. június 6.)
  98. ↑ Jack Grealish still reeling from Crystal Palace 'diving' controversy as Aston Villa denied goal. (Hozzáférés: 2021. június 6.)
  99. ↑ Matt Upson's reaction to Jack Grealish 'dive' and VAR offside. (Hozzáférés: 2021. június 6.)
  100. ↑ Jack Grealish calls out Leeds United fans as he responds to Aston Villa diving accusations. (Hozzáférés: 2021. június 6.)
  101. ↑ Games played by Jack Grealish 2011/2012 (angol nyelven). soccerbase.com
  102. ↑ Games played by Jack Grealish 2012/2013 (angol nyelven). soccerbase.com
  103. ↑ Games played by Jack Grealish 2013/2014 (angol nyelven). soccerbase.com
  104. ↑ Games played by Jack Grealish 2014/2015 (angol nyelven). soccerbase.com
  105. ↑ Games played by Jack Grealish 2015/2016 (angol nyelven). soccerbase.com
  106. ↑ Games played by Jack Grealish 2016/2017 (angol nyelven). soccerbase.com
  107. ↑ Games played by Jack Grealish 2017/2018 (angol nyelven). soccerbase.com
  108. ↑ Games played by Jack Grealish 2018/2019 (angol nyelven). soccerbase.com
  109. ↑ Games played by Jack Grealish 2019/2020 (angol nyelven). soccerbase.com
  110. ↑ Games played by Jack Grealish 2020/2021 (angol nyelven). soccerbase.com
  111. ↑ Games played by Jack Grealish 2013/2014 (angol nyelven). soccerbase.com
  112. ↑ a b Games played by Jack Grealish 2021/2022 (angol nyelven). soccerbase.com
  113. ↑ a b Jack Grealish adatlapja a National-Football-Teams.com oldalon (angolul)
  114. ↑ Andorra vs. England 0–5: Summary. Soccerway . Perform Group. (Hozzáférés: 2021. október 10.)
  115. ↑ Woodcock, Ian. „Aston Villa 2–1 Derby County”, 2019. május 27. (Hozzáférés: 2019. május 27.) 
  116. ↑ McNulty, Phil. „Aston Villa 1–2 Manchester City”, 2020. március 1. (Hozzáférés: 2020. március 1.) 
  117. ↑ Veevers, Nicholas: England under-21s lift Toulon title after win over France. The Football Association, 2016. május 29. (Hozzáférés: 2017. december 17.)
  118. ↑ McNulty, Phil. „Italy 1–1 England”, 2021. július 11. (Hozzáférés: 2021. július 17.) 
  119. ↑ Stars honoured at 23rd International Awards. Football Association of Ireland, 2013. február 4. (Hozzáférés: 2018. augusztus 15.)
  120. ↑ „Championship: Norwich and Leeds dominate PFA selection of team of 2018–19”, 2019. április 24. (Hozzáférés: 2019. április 25.) 
  121. ↑ Jack Grealish voted Supporters' and Players' Player of the Year. Aston Villa F.C., 2020. augusztus 7. (Hozzáférés: 2020. augusztus 7.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jack Grealish című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jack_Grealish&oldid=26998622”