Irapuato

Irapuato
Irapuato címere Irapuato zászlaja
Becenév: Capital mundial de las fresas (A világ eperfővárosa)
Közigazgatás
Ország	Mexikó
Állam	Guanajuato
Község	Irapuato
Alapítás éve	1547
Irányítószám	36590–36899
Körzethívószám	462
Testvérvárosok	Lista Murcia Aguascalientes Green Bay Houston Laredo Marianao McAllen
Népesség
Teljes népesség	592 953 fő (2020)[1]
Agglomeráció	790 172 fő
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	1720–1730 m
Elhelyezkedése
é. sz. 20° 40′ 27″, ny. h. 101° 20′ 51″20.674166666667, -101.347520.674167°N 101.347500°WKoordináták: é. sz. 20° 40′ 27″, ny. h. 101° 20′ 51″20.674166666667, -101.347520.674167°N 101.347500°W
Irapuato Pozíció Guanajuato térképén
Irapuato honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Irapuato témájú médiaállományokat.

Irapuato nagyváros Mexikó középső részén, Guanajuato államában, a több államra kiterjedő Bahío nevű vidék egyik fontos települése. Magának a városnak a lakossága 2010-es adat szerint csak 381 000 fő volt, de a hozzá tartozó, 2 községből álló agglomeráció csaknem 800 000 fős.^[2] Irapuato és környéke világszerte híres epertermesztő vidék, ezért a települést nevezik a „világ eperfővárosának” is.^[3][4]

Irapuato Mexikó középső részén fekszik, Guanajuato állam közepétől délnyugatra. A Vulkáni-kereszthegység által körülvett medence, ahol a város elterül, mintegy 1700–1800 méteres tengerszint feletti magasságban található, talaja és éghajlata a mezőgazdaságnak kedvez. A város környékén számos kialudt vulkán kúpja emelkedik, a Cerro Arandas közvetlenül a település északnyugati határán. Ennek lábánál folyik el Irapuato fő folyója, a Guanajuato.^[5]

A város éghajlata meleg és átlagosan csapadékos. Minden hónapban mértek már 30 °C feletti hőmérsékletet, de a havi átlagok a januári 15,2 °C és a májusi 23,7 °C között változnak. A téli hónapokban gyenge fagy is előfordul, az eddig mért legalacsonyabb érték -3 °C volt. A csapadék évi mennyisége átlagosan 645 mm, azonban eloszlása rendkívül egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó négy hónapos időszakban hull a teljes mennyiség mintegy 82%-a, a téli hónapok pedig nagyon szárazak.

A város igen jelentős közlekedési csomópont, két szövetségi főút is áthalad rajta: az egyik egész Mexikó egyik legfontosabb útja, a Ciudad Juárezt Mexikóvárossal összekötő 45-ös, a másik a 90-es, mely Irapuatót Zapotlanejóval köti össze. Emellett a néhány kilométerre fekvő Salamancában indul a 43-as főút is, mely Moreliáig vezet.^[7]

A városnak saját nemzetközi repülőtere nincs, a legközelebbi ilyen létesítmény a Silao és León között található Del Bajío nemzetközi repülőtér, mintegy 40 km-re fekszik Irapuatótól észak-északnyugati irányban.^[8]

Ahogy egész Mexikóban, Irapuato szűken vett városában is és az agglomerációban is folyamatosan növekszik a népesség. Ezeket a változásokat szemlélteti az alábbi táblázat:^[2]

A területre 1200 körül érkeztek az első lakók, méghozzá a csicsimék törzs tagjai. Ahol ma a város található, korábban a Guanajuato és a Silao folyók vizéből kialakult tó terült el, az első lakók ennek partján telepedtek meg és vadászattal, halászattal és – kezdetleges fejlettségi szinten – mezőgazdasággal foglalkoztak. A spanyol hódítók 1556–1557 körül érkeztek ide, köztük Vasco de Quiroga, aki azonnal elkezdte a hittérítő munkát. A település 1589-ben kapta a San Marcos Irapuato nevet, mely mára Irapuatóra rövidült. Ez a szó a purepecsa (taraszkó) nyelvű Jiricuato szóból ered, melynek jelentése: „Alacsony házak helye”.^[9]

Irapuato ezután sokáig kis településként élte életét, az igazi fejlődés a 19. század elején kezdődött el, amikor Agustín de Iturbide (a későbbi Ágoston császár) 1811 és 1816 között itt települt le. Elrendelte a mocsarak kiszárítását, a Silao folyó szabályozását, utcákat köveztetett le, városőrséget szervezett, fejlesztette a kézművesipart és a mezőgazdaságot, újra felvirágzott a kertkultúra és a méhészet, valamint a (főként vallásos) oktatás.^[10]

A függetlenség kivívása után 1826. március 8-án emelkedett villa rangra a település, és néhány hét múlva megindult a postai szolgáltatás is. 1833-ban azonban nagy kolerajárvány pusztított Irapuatóban, ez némileg visszavetette a fejlődést.

Az 1852-es év igen fontos a város történetében: Nicolás Tejada ekkor hozott be Franciaországból 24 tő epret, melyeket érdekességképpen elültetett a Moussier nevű helyen a Silao folyó partján (a mai Díaz Ordaz útnál). Innentől kezdve lassacskán egyre jobban elterjedt a gyümölcs termesztése a környéken, olyannyira, hogy mára Irapuato vált a „világ eperfővárosává”.

1863-ban a francia megszállók a Szent Antal-templom közelében elterülő erdőben rendezkedtek be, azóta nevezik ezt a területet Bosque de las Francesesnek, vagyis A franciák erdejének. 1864-ben Miksa császár, 1867-ben pedig Sarolta császárné látogatott el a városba. 1880-ban megnyílt az környék első vasútvonala, mely Celayával kötötte össze a települést. A század végén, 1893. november 7-én kiadott állami rendelet emelte ciudad rangra az addigi villát, ekkor vált neve véglegesen csak Irapuatóvá.^[9]

A történelmi belvárosban számos régi műemlék épület található. Templomai közül kiemelkedik a 16. századi Szent József-templom, az ugyanebből a korból származó Templo del Hospitalito, a 17. századi Parroquia del Centro, a 19. század végi Szent Ferenc-templom és a barokk Templo de Nuestra Señora de la Soledad.^[4] Világi épületei közül a legjelentősebbek a községi palota (az egykori Colegio de la enseñanza), a kormányzati palota és az Allende és a 5 de febrero utcák sarkán álló ház.^[9] Érdekes látnivalók még a 17. századi, egyetlen kőből kifaragott kereszt, a Plaza de los Fundadores téren álló szoborkompozíció, a Plazuela Juan Álvarez téren álló régi, kőből faragott napóra és a város központi parkja (a Jardín Hidalgo vagy Jardín Principal).^[4]

Legfontosabb múzeuma a Museo de la Ciudad, amely egy 18. századból származó épületben számos kiállítással rendelkezik: fegyvereket, régészeti leleteket, régi tárgyakat, katonai egyenruhákat, fal- és olajfestményeket és egyéb művészeti alkotásokat is láthatunk itt.^[11]

Irapuato legfontosabb rendezvénye a tavasszal tartott eperexpó vagy eperfesztivál, ami már régen túlnőtte az eper által meghatározott kereteket: ma már a mezőgazdasági, ipari és kézművestermékeket bemutató kiállítások mellett számos művészeti, kulturális, színházi, zenés és táncos program várja az érdeklődőket, valamint rendeznek kakasviadalokat és lovas charreadákat is.

Február 15-én tartják a városalapítás emlékünnepét, ahol szintén kulturális és művészeti bemutatókat és előadásokat, valamint sportrendezvényeket rendeznek. Ehhez hasonlít, csak több zenei és színházi programmal tarkított rendezvény a májusban tartott Festival de Eraitzicutzio, novemberben pedig jazzfesztivált tartanak.^[4]

A város egykor sikeres labdarúgóklubja a Club Deportivo Irapuato,^[12] mely hosszú évekig szerepelt az első osztályú bajnokságban, de 2013-ban még a másodosztálytól is búcsúztak, amikor felvásárlás során Zacatepec de Hidalgo városába költöztek, így a Club Zacatepec jutott hozzá a másodosztályban való szereplés lehetőségéhez.^[13] Az Irapuato stadionja az Estadio Sergio León Chávez, amelyben az 1986-os labdarúgó-világbajnokság több mérkőzését is rendezték, köztük a fájdalmas emlékű Magyarország–Szovjetunió összecsapást is.^[14]