I. Narjot tripoliszi gróf

Ez a szócikk a tripoliszi grófról szól. Hasonló címmel lásd még: Toucy Narjot (egyértelműsítő lap).

I. Narjot (1250 körül – 1293. augusztus 8./szeptember 16.), franciául: Narjot de Toucy, latinul: Nargaldus de Toceio, Laterza ura, Durazzó főkapitánya, a Szicíliai (Nápolyi) Királyság tengernagya, felesége révén I. Narjot néven címzetes antiochiai herceg és tripoliszi gróf. A francia eredetű Toucy-ház tagja II/IV. Narjot néven. Franciaországi Ágnes bizánci császárné dédunokája.

Apja Toucy Fülöp (1220 körül–1277), a Konstantinápolyi Latin Császárság régense (ur.: 1245–1247). Anyja Portia, Othon de Roye lánya. Apai nagyszülei idősebb Toucy Narjot (1162 körül–1241), aki a Konstantinápolyi Latin Császárság elő régense volt a családból (ur.: 1228–1231; 1238–1239) és Branaina úrnő (1205 körül–1239) voltak. Apai nagyanyja révén pedig a francia királyoktól származott, hiszen Branaina úrnő anyja, Capet Ágnes (1271/72–1240), aki Narjot herceg dédanyja volt, VII. Lajos francia király legkisebb lányaként és Capet Margit magyar királyné^[1] húgaként látta meg a napvilágot. Capet Ágnes két bizánci császár felesége is volt: II. Alexiosz és I. Andronikosz és bizánci császárnéként az ortodox vallás mellett az Anna nevet vette fel. Egyik császári férjének sem szült gyermekeket, hiszen 13/14 éves volt, mikor másodszor is megözvegyült 1185-ben, majd 1204-ben feleségül ment Theodorosz Branasz bizánci úrhoz, aki a nyugati keresztesekhez csatlakozott a Konstantinápolyi Latin Császárság megalapításakor, elnyerte a cézár címet és a császárság régensi tisztét is betöltötte I. Henrik császár idején. Ebből a házasságból egy ismeretlen nevű leány, Branaina úrnő született, aki Narjot herceg apai nagyanyja volt.

A Konstantinápolyi Latin Császárság 1261-es bukása után apja, Fülöp követte császárát, II. Baldvint Franciaországba, majd Anjou Károly francia királyi herceget követte a pápa által ráruházott, majd a franciák által elfoglalt és megszállt Szicíliai Királyságba, ahol Fülöp lett a királyság tengernagya, mely tisztséget fia, Narjot is örökölt, és a Tarantói Hercegségben Laterza uradalmát igazgatta.

Narjot 1278 körül feleségül vette Lúcia antiochiai hercegnőt, akivel a Nápolyi királyságban éltek, és egy fiuk is született, Fülöp. 1287. október 19-én feleségének a bátyja, VII. Bohemond (1260/62–1287) gyermektelenül meghalt, és Lucia megörökölte a Tripoliszi Grófságot és az antiochiai hercegi címet. Lúcia ekkor a Nápolyi (Szicíliai) Királyságban tartózkodott, így Lúcia anyjának, Szibilla özvegy hercegnének ajánlották fel a kormányzást, aki a most elhunyt fia, VII. Bohemond kiskorúsága idején is vitte már a kormányrudat, de nézeteltérés alakult ki a hercegné és a város vezetése között, ezért Szibilla lemondott a hatalomról, és hazájába, Örményországba távozott. Lúcia 1288 elején a férjével hajón a Jeruzsálemi Királyság fővárosába, Akkonba érkezett. A Tripoliszi Grófság vezetése azonban megosztott volt Lucia örökségének és hatalmának elismerése ügyében, de végül az örökös grófnő 1288. április 24-én bevonulhatott Tripoli városába, és átvette az országa vezetését. Az egyiptomi szultán viszont kihasználta a városban kialakult ellentéteket, és 1289. elején megtámadta Tripoliszt. Lúcia épp egy évnyi uralkodás után kénytelen volt átengedni grófságát Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultánnak 1289. április 29-én, a trónfosztott uralkodónő pedig Ciprusra menekült, ahol főhűbérura, a jeruzsálemi király, II. Henrik mint Ciprus királya uralkodott. Lúcia ezután visszatért a Nápolyi Királyságba. Két évvel később, 1291-ben a Jeruzsálemi Királyság is végleg elesett. Narjot 1293-ban meghalt, Lúcia nem ment többé férjhez, és egyetlen fiukat, Fülöpöt 1299-ben eljegyezte II. Károly nápolyi király lányával, Eleonóra hercegnővel, de Lúcia még ugyanebben az évben, 1299. június 29-én (vagy ekörül) meghalt, fia pedig megörökölte anyjától az antiochiai hercegi címét. Kiskorú fiának eljegyzését azonban 1300. január 17-én VIII. Bonifác pápa a felek kiskorúságának indokával felbontotta. Fülöp herceget ekkor említették utoljára, további sorsáról nincs dokumentum, feltehetőleg még gyermekkorában meghalt. Menyasszonya, Eleonóra hercegnő 1303-ban feleségül ment II. Frigyes szicíliai királyhoz.

• Feleségétől, I. Lúcia (1265 körül–1299) címzetes antiochiai hercegnőtől és tripoliszi grófnőtől, 1 fiú:
  • Fülöp (1285 körül – 1300. január 17. után) címzetes antiochiai herceg, jegyese Anjou Eleonóra (1289–1341) nápolyi királyi hercegnő, II. Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő lánya, később feleségül ment II. Frigyes szicíliai királyhoz.

• Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Klincksieck, Párizs, 1963
• Schwennicke, Detlev: Die Herren von Toucy, 1228–31, 1238–39 und 1245–47 Regenten des lateinischen Kaiserreiches, In: Detlev Schwennicke (szerk.): Europäische Stammtafeln: Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band III, Teil 4, Das feudale Frankreich und sein Einfluß auf die Welt des Mittelalters, Tafel 114, Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1989

• Foundation for Medieval Genealogy/Antioch Genealogy (Hozzáférés: 2014. december 31.)
• Foundation for Medieval Genealogy/Tripoli Genealogy (Hozzáférés: 2014. december 31.)
• Foundation for Medieval Genealogy/Burgundy Duchy Genealogy/Sires de Toucy (Hozzáférés: 2014. december 31.)
• Euweb/The House of Poitou (Hozzáférés: 2014. december 31.)
• Genealogie-Mittelalter/Lucia von Antiochia Gräfin von Tripolis (Hozzáférés: 2014. december 31.)
• Histoire généalogique et héraldique des pairs de France (Hozzáférés: 2014. december 31.)

Előző I. Lúcia

Antiochia címzetes hercege iure uxoris 1287 – 1293

Következő I. Lúcia

Előző I. Lúcia

Tripolisz grófja iure uxoris 1288 – 1289

Következő egyiptomi hódítás