Hunyady Jenő

Hunyady Jenő
Életrajzi adatok
Született	1838. április 28. Pest
Elhunyt	1889. december 26. (51 évesen) Budapest
Ismeretes mint	matematikus
Iskolái	Göttingeni Egyetem
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Göttingeni Egyetem (1864)
Pályafutása
Szakterület	matematika
Kutatási terület	geometria, lineáris algebra
Tudományos fokozat	bölcsészdoktor (1864)
Munkahelyek
Királyi József Műegyetem, Budapest	magántanár (1866–67), helyettes tanár (1867–69), ny. r. egyetemi tanár (1869–89)
Akadémiai tagság	levelező tag (1867), rendes tag (1883)
A Wikimédia Commons tartalmaz Hunyady Jenő témájú médiaállományokat.

Hunyady Jenő (Pest, 1838. április 28. – Budapest, 1889. december 26.) magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyarországi matematika Bolyaiak utáni történetének iskolateremtő alakja, az algebrai geometria és a lineáris algebra jeles képviselője volt. Legfontosabb tudományos eredményei a determinánsok elméletéhez kapcsolódnak.

Hunyady János (?–1865) pesti orvosdoktor fia, jómódú polgári család sarja volt. Felsőfokú tanulmányait a Pesti Egyetemen kezdte 1855-ben, majd 1857 után nyugati egyetemeken (Bécs, München, Karlsruhe, Berlin, Párizs, Göttingen) képezte tovább magát. 1864-ben a Göttingeni Egyetemen szerezte meg a bölcsészdoktori címet. Hazajövetelét követően 1866-ban a József Műegyetemen a geometria magántanára lett. 1867-ben az elemi mennyiségtan és politikai számtan helyettes tanárává nevezték ki, Komnenovich Sándor halála után, 1869-től pedig már nyilvános rendes egyetemi tanári címmel végezte az oktatómunkát. 1873-tól haláláig az általa megszervezett geometriai tanszék első vezetője, nyilvános rendes egyetemi tanára volt a fővárosi műegyetemen. Emellett oktatott a Budai Állami Tanítóképezdében, és tagja volt az Országos Köztanodai Tanárvizsgáló Bizottságnak is.

Az 1873. májusi pénzügyi válság nyomán elszegényedett. 1884-ben egészségi állapota is megrendült, s szívbetegsége ezt követően egyre súlyosbodott.

Matematikai gondolkodására legfőképpen műegyetemi tanára, Kruspér István, valamint németországi professzorai, Alfred Clebsch és Otto Hesse hatottak. Bölcsészdoktori értekezésében (1864) az algebrai görbék általános elméletét tekintette át, egyúttal kísérletet tett a harmad- és negyedrendű görbék aszimptotáinak vizsgálatára is. Ez a témaválasztás meghatározta Hunyady későbbi munkásságát, melynek során a korszerű lineáris algebra és az algebrai geometria területén ért el nemzetközi szinten is jelentős eredményeket. Az 1860-as évek végétől behatóan tanulmányozta a determinánsokat, továbbfejlesztette az adjugált determinánsok elméletét, bevezette a duplikáns determináns fogalmát, és Scholtz Ágostonnal együtt kidolgozta a Hunyady–Scholtz-féle determinánstételt. Mindemellett foglalkozott a kúpszeletek (ezen belül a konjugált átmérők), a Fourier-sor és az ortogonális mátrix problémáival, valamint az Apollóniosz-feladat megoldásával is.

Sokat tett a Bolyai János halálával a világ tudományosságának élvonalától elszakadt magyar matematika korszerű műveléséért, intézményi kereteinek és fórumainak megteremtéséért. Kőnig Gyulával együtt 1876-ban megalapította és 1879-es megszűnéséig szerkesztette a matematikai profilú Műegyetemi Lapokat. Ugyancsak Kőnig Gyula, valamint Eötvös Loránd mellett főszervezője volt a hazai matematikusokat tömörítő Mathematikai Társaság 1885-ös megalapításának, amelyből aztán 1891-ben létrejött a Matematikai és Physikai Társulat. Cikkei főként az Akadémiai Értesítő és a Műegyetemi Lapok hasábjain jelentek meg, de több más hazai és külföldi szaklapban is publikált; közleményeinek száma meghaladja az ötvenet. Az algebrai geometriáról írott monografikus vállalkozása halálával befejezetlenül, kéziratban maradt.

1867-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1883-ban rendes tagjává választották. 1876-ban megjelent, a kúpszeletek elméletét taglaló munkájáért 1882-ben megkapta az Akadémia nagyjutalmát.

• A pólus és a polárok: A viszonyos polárok elve. Pest: Magyar Tudományos Akadémia. 1867.   REAL-EOD
• A kúpszeleten fekvő hat pont feltételi egyenletének különböző alakjairól. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1876.   REAL-EOD folytatás, REAL-EOD
• Apollonius feladata a gömbfelületen. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1877.   REAL-EOD
• Poncelet Jean Victor emléke. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1878.   REAL-EOD
• A másodfokú felületek elméletéhez. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1879.   REAL-EOD
• A Möbius-féle kritériumokról a kúpszeletek elméletében. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1879.   REAL-EOD
• A másodfokú görbék és felületek meghatározásáról. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1880.   REAL-EOD
• Tételek azon determinánsokról, melyek elemei adjungált rendszerek elemeiből vannak componálva. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1880.   REAL-EOD
• Tételek a componált determinánsoknak egy különös neméről. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1880.   REAL-EOD
• A Steiner-féle kritériumról a kúpszeletek elméletében. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1880.   REAL-EOD
• A pontokból vagy érintőkből és a conjugált háromszögből meghatározott kúpszelet nemének eldöntésére szolgáló kritériumok. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1881.   REAL-EOD
• Egy negyedrendű felületről. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1881.   REAL-EOD
• Néhány determináns-egyenletről. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1882.   REAL-EOD
• Az orthogonális substitutio együtthatóinak paraméteres értékei. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia. 1889.   (akadémiai székfoglalója) I. II. REAL-EOD

• Kőnig Gyula: Hunyady Jenő emlékezete. Akadémiai Értesítő, 1. sz. (1891) 1–9. o.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.  
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 760–761. o.  
• Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 399. o. ISBN 963-85433-5-3
• Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 700. o. ISBN 963-9257-00-1  
• Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 412. o. ISBN 963-547-414-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 550. o.