Hering

Hering
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Clupeomorpha Rend: Heringalakúak (Clupeiformes) Család: Heringfélék (Clupeidae) Alcsalád: Clupeinae Nem: Clupea Faj: C. harengus
Tudományos név
Clupea harengus (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Hering témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Hering témájú médiaállományokat és Hering témájú kategóriát.

A hering (Clupea harengus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.

Főleg az Atlanti- és a Csendes-óceán északi, hidegebb részén honos. De megtalálható a La Manche csatorna környékén és a Balti-tengerben is. 250 méterig terjedő mélységben fordul elő.

A hering testhossza mindössze 30 centiméter, de néha a 45 centimétert is eléri. Teste megnyúlt, ovális keresztmetszetű, hasi oldala ormos (de éles pikkely nélkül). Kerek pikkelyei nagyok, vékonyak, könnyen kihullanak, feje pikkelytelen. Kopoltyúfedői simák; üvegnemű, átlátszó szemhéja van. Alsó állkapcsa előreugró. Oldalvonala nincs. Hátúszója rövid, 17-20 lágy sugár támasztja. Farkúszója mélyen villás. A hasúszók alapja a hátúszó alapja mögött található.

A heringek nagy tömegben, több kilométer hosszú és több száz méter széles rajokban élnek. A heringek a tengerfelszíni rétegekben vándorolnak, így keresik táplálékukat és a megfelelő helyet ikráik lerakására. A plankton állataival, halikrával, apróbb halakkal, rákokkal, csigákkal táplálkoznak. Rájuk viszont a fókák és a ragadozó halak leselkednek. A föld halászzsákmányának nagy részét is a hering adja, ez a halfaj a tengerpartok lakosságának egyik legfontosabb tápláléka. Sok helyen frissen eszik, de füstöléssel, sózással, pácolással és olajban tartósítva a világ minden táján szívesen fogyasztják. Legmagasabb életkora 20-25 év.

Ívási helye és ideje különböző alfajai szerint eltérő. Ívás után az ikrák a vízfenékre süllyednek, ahol akár nyolc réteg vastagságban szőnyegszerű foltokat képeznek.

• ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 24.) (angolul)
• A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase
• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6