Hans von Marées
| Hans von Marées | |
 | |
| Önarckép sárga kalapban (1874) | |
| Született | 1837. december 24.[1][2][3][4][5] Elberfeld[6][7] |
| Elhunyt | 1887. június 5. (49 évesen)[8][2][3][4][5] Róma[9][7] |
| Állampolgársága | porosz |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Porosz Művészeti Akadémia |
| Sírhelye | római protestáns temető[10] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hans von Marées témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hans von Marées (Elberfeld, 1837. december 24. — Róma, 1887. június 5.) német grafikus és festő. A modern festészet egyik előfutára.
Életpályája
[szerkesztés]Régi francia-holland nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot, nagyapja, Karl von Marées (1765–1845), anhalti kamarai elnök 1826-ban nyerte el az anhalt-dessaui nemesi rangot. Atyja, Adolf von Marées (1801–1874) Koblenzben a Porosz Kamara elnöke volt. Anyja Friederike Susmann (1810–1864) a Susmann zsidó nagykereskedő családból származott. Testvére, Georg (1834–1888) porosz alezredes és katonai író lett.
Felsőfokú tanulmányokat a berlini művészeti akadémián folytatott, 1854-ben mestere Carl Steffeck volt, majd Münchenben képezte magát tovább, ahol Liernél és Lenbacnál tanult. Igazi iskolái azonban nem a művészeti akadémiák voltak, hanem Itália, ahova 1864-ben a gazdag Gróf Schack segítségével jutott el, aki megkérte a tehetséges ifjú festőt, hogy másoljon neki képeket az itáliai klasszikusoktól.
1866-ban érkezett Rómába, ahol megismerkedett az ottani fiatal művészekkel, Gróf Schack másik pártfogoltjával, Arnold Böcklin fiatal festővel. Legközelebbi barátságba került Konrad Fiedler német esztétával és Adolf von Hildebrand német szobrásszal. Barátságuk, véleménycseréik mindhármójukra termékenyítőleg hatott. Formálódott Fiedler szenzualista esztétikája és Marées festészetének a képépítés törvényeivel foglalkozó témaköre, a testmodellálás, a térviszonyok értelmezése, a látvány formai elrendezése.
Korai tájképeit és alakos képeit a müncheni iskolában tanult naturalista szellemben készítette (például Diána fürdője). További itáliai tapasztalatai, spanyol, francia és holland útjai eredményeképp túlhaladta az anekdotikus piktúrát. A franciák közül különösen Eugène Delacroix festészete tett rá mély benyomást. 1875-ben végleg Rómában telepedett meg. Kiváló rajzkészsége miatt újságok, könyvek illusztrálását is vállalta. 1873-ban Nápolyban az ottani biológiai intézet falképeinek elkészítésével őt bízták meg. Rómában érte a halál 1887-ben, a római Protestáns temetőben (Cimitero Acattolico) nyugszik.[11]
Művészete
[szerkesztés]Mitológiai tárgyú olajfestményein a létszerű nyugalomban ábrázolt aktok térbeli elhelyezése, tiszta formarendszere már a modern konstruáló festészet előhírnökévé avatta. A test és a térviszonyok, a tiszta látvány megszervezése alkotta művészeti törekvéseinek esztétikai alapját.
Művei (válogatás)
[szerkesztés]- Diána fürdője (1863; Neue Pinakothek, München)[12]
- Esti erdei jelenet (1870 körül) (Kunsthalle, Bréma)[13]
- Önarcképe Adolf von Hildebrand és Charles Grant (1841–1889) skót költő és az angol irodalom magántanára társaságában (1873); Von der Heydt Museum, Wuppertal)[14]
- Narancsszedők (1878–83; Alte Nationalgalerie, Berlin)[15]
- Paris ítélete (triptichon; 1880–81; Nationalgalerie, Berlin)[16]
- Aranykor (Neue Pinakothek, München)[17]
- A nápolyi biológiai intézet falképei (1873–74) (Anton Dohrn Zoológiai Kutatóállomás történelmi könyvtára és olvasóterme)[18]
Galéria
[szerkesztés]-
Három férfi (1874)
-
Narancsszedők (1878-83)
-
Heszperiszek (1884; triptichon)
-
Evezősök (freskórészlet; 1873)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
- ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Маре Ханс фон, 2015. szeptember 28.
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 26.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 3.)
- ↑ Hans von Marées sírja, Artur Volkmann alkotása
- ↑ Diana im Bade
- ↑ Abendliche Waldszene
- ↑ Selbstbildnis mit Hildebrand und Grant
- ↑ Drei Jünglinge in einem Orangenhain
- ↑ Urteil des Paris, 1945 óta elveszett. [1]
- ↑ Goldenes Zeitalter I.
- ↑ Freskók a Stazione zoologica Anton Dohrn könyvtárában.
Források
[szerkesztés]- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina, 1974. Marées, Hans von lásd 224. p. ISBN 963-13-9001-2
- Julius Meier-Graefe: Hans von Marées. Sein Leben und sein Werk. Geschichte des Lebens und des Werkes. 1. kötet, R. Piper Verl. München, Leipzig. 1910.
- Julius Meier-Graefe: Hans von Marées. Sein Leben und sein Werk. Museums Ausgabe. Katalog. 2. kötet, R. Piper Verl. München, Leipzig. 1909. Műveinek teljes katalógusa fekete-fehér képekkel.
- Julius Meier-Graefe: Hans von Marées. Sein Leben und sein Werk. Briefe und Dokumente. 3. kötet, R. Piper Verl. München, Leipzig. 1910.
További információk
[szerkesztés]- Wolfgang Bessenich: Der klassische Marée. Basel, 1967. 94 p. (Diss. phil. Base)
