Hajógyári híd

Hajógyári híd
Elhelyezkedése	Magyarország, Budapest
Áthidalt akadály	Duna
Szerkezettípus	Befüggesztett vasbeton
Funkció	Közúti és gyaloghíd
Nyílások száma	1
Teljes hosszúsága	55,2 m
Sávok száma	2×1
Tervező	Darvas Endre (UVATERV)
Átadás ideje	1858, 1884, 1968
Elhelyezkedése
Hajógyári híd Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 32′ 30″, k. h. 19° 02′ 51″47.541666666667, 19.04761111111147.541667°N 19.047611°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 30″, k. h. 19° 02′ 51″47.541666666667, 19.04761111111147.541667°N 19.047611°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajógyári híd témájú médiaállományokat.

A Hajógyári híd (ritkán rövidítve: H-híd) az Óbudai-sziget második átkelője a Duna mellékágán Budapest III. kerületében.

A K-hídhoz képest nagyobb kapacitású közúti összeköttetést biztosít.

A sziget és az óbudai part között sokáig csak révátkelés volt, majd később készült egy talphíd.

Az 1800-as évek közepén egyre inkább szükség volt egy állandó kapcsolatra Óbuda központja és az Óbudai Hajógyár között. 1858-ban megépült az első állandó híd. Érdekessége hogy az egyetlen fa tolóhíd volt Magyarországon. Magasabb hajók áthaladásakor a középső nyílását el lehetett tolni a hossztengelye mentén.

Ezt követte 1884-ben egy vasból készült emelőhíd, amelynél a középső nyílást eltolás helyett megemelte egy csörlőszerkezet. Az 1930-as években már nem használták, mert magas vízálláskor a hajók már nem mentek be az ágba. Ezt a szerkezetet Remmel híd, vagy Munkás híd néven is ismerték.

Az emelőhíd lebontását követően 1968-ban készült el a mai is látható befüggesztett vasbeton híd.

Nyaranta a Sziget Fesztivál lebonyolításában fontos szerepe van, mivel a hídon keresztül szállítják a rendezvényhez szükséges eszközöket és felszereléseket, valamint a lakóautós látogatók is itt hajthatnak be.

• K-híd

• dr. Gáll Imre: A budapesti Duna-hidak. Budapest: Hídépítő. 1984. ISBN 963-218-690-7  

• Cikk a Budapestcity.org oldalon