Hotchkiss modèle 1914

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2024 januárjából)

Hotchkiss M1914 géppuska
Típus	géppuska
Ország	Franciaország
Alkalmazás
Alkalmazás ideje	1914–1945
Használó ország	Franciaország, Belgium, Brazília, Japán, Mexikó, Norvégia, Lengyelország, Spanyolország, Amerikai Egyesült Államok
Háborús alkalmazás	Orosz–japán háború, Első világháború, Második világháború, Polgárháború és intervenció Szovjet-Oroszországban, Spanyol polgárháború
Műszaki adatok
Űrméret	8 mm
Lőszer	8 × 50 mm R Lebel 7 × 57 mm Mauser 6,5 × 50 mm SR Ariszaka 11 mm Gras
Tárkapacitás	25 (töltényöv) 250 (töltényfüzér)
Működési elv	gázelvételes
Tömeg	24.4 kg kg
Fegyver hossza	1390 mm mm
Csőhossz	787 mm mm
Elméleti tűzgyorsaság	450 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	724 m/s
Irányzék típusa	nyílt
A Wikimédia Commons tartalmaz Hotchkiss M1914 géppuska témájú médiaállományokat.

A Hotchkiss M1914 géppuska (francia megnevezése mitrailleuse Hotchkiss Modèle 1914) a francia hadsereg első világháború során rendszeresített géppuskája volt. A géppuskát a Hotchkiss et Cie francia hadiipari vállalat tervezte és gyártotta (a vállalatot 1860-as években az amerikai nagyiparos, Benjamin B. Hotchkiss alapította).

A géppuskában használt Hotchkiss-rendszer 1895-ben Odkolek von Augeza tervezte meg, majd Laurence Benet és Henri Mercie véglegesítették. Az M1914 szinte teljesen azonos volt a korábbi Hotchkiss fegyverekkel: a Mle 1897, a Mle 1900 és az Mle 1908 géppuskákkal.

Az első világháború kitörésekor a St. Étienne Mle 1907 típusú géppuskát rendszeresítették a francia hadsereg egységeinél, azonban a háború első éveiben a fronton mutatott gyenge teljesítménye miatt fokozatosan az M1914 vette át a helyét és 1917-ben már kizárólag ezt alkalmazták. A nyugati fronton bevetett Amerikai Expedíciós Erők (American Expeditionary Forces, A.E.F.) szintén az M1914 géppuskát használta 1917-18 folyamán. Emellett a géppuskát Japán, Chile, Mexikó, Spanyolország, Belgium, Brazília és Lengyelország fegyveres erői is átvették.

A Hotchkiss sikereit annak köszönhette, hogy egyszerű, megbízható és robusztus szerkezet volt, a francia hadsereg egészen az 1940-es évekig használta. 1918-ig csak a franciák 47 000 darabot vásároltak belőle.

A géppuska első terveit a bécsi báró Adolf Odkolek von Újezd százados készítette el, tőle vásárolta meg a Benjamin B. Hotchkiss vállalata, a Párizs környéki Saint-Denis-ben települt Hotchkiss et Cie számára. Benjamin Hotchkiss ekkor már nem élt, de a szintén amerikai Laurence Vincent Benet, Henri Mercie segítségével, további módosításokat hajtott végre a géppuskán. Az 1895-ben megkezdődött tesztek során sikerült megoldani a kezdeti problémákat és 1897-ben a francia hadsereg beleegyezett a géppuska megvásárlásába. 1898-ban elkészült egy exportváltozat is. Néhány kisebb módosítástól, mint pl. a cső köré tervezett hűtőbordák kivételével ez lett az alapja az M1900, majd később az M1914 géppuskának. Azonban különféle politikai manőverek miatt 1908-ban mégis a francia hadsereg fegyverzeti központja által tervezett St. Étienne Mle 1907 géppuskát rendszeresítették a francia csapatoknál. A Hotchkiss M1914-ből szintén vásárolt a francia hadsereg, de elsősorban a gyarmati csapatokat, illetve a hegyivadászokat szerelték fel ezzel.

Az első világháború kitörése után a frontvonalbeli francia csapatok számára hamarosan világossá vált, hogy a St. Étienne 1907 nem alkalmas a lövészárok-hadviselésre (a sáros környezetben a mechanikailag komplex szerkezet rendszeresen meghibásodott) és azt kérték Pétain tábornoktól, hogy lássa el a csapatokat az M1914-gyel. A francia csapatoknál 1917-re vette át a St. Étienne 1907 helyét.

A Hotchkiss léghűtéses, gázelvételes szerkezetű volt, ellentétben a brit hadseregnél is elterjedt Maxim típusú géppuskákkal, amelyek vízhűtésesek és csőhátrasiklásosak voltak. A csövön öt nagy borda volt, amely segített a tüzelés közben keletkező hő elvezetésében. A cső alatt van a gázdugattyú. A géppuska elméleti tűzgyorsasága 450 lövés/perc volt.

A géppuskának összesen 32 mozgó alkatrésze volt, beleértve négy rugót, ami a fegyver karbantartását és javítását nagymértékben megkönnyítette. A géppuska alkatrészeit úgy tervezték, hogy lényegében lehetetlen volt rosszul összerakni. A Hotchkiss nyitott zárhelyzetből tüzelt, ami nagymértékben segítette a fegyver hűtését. Manapság ez a megoldás széles körben elterjedt, de 1897-ben ez volt az első géppuska, amely ilyen zárszerkezettel készült.

Az M1914 kezelőszemélyzete 3 fő volt és egy jól képzett csapat folyamatos tüzet tudott biztosítani annak ellenére, hogy a töltényövek csak 24 lőszert tartalmazta. A tüzelés végén a géppuska automatikus kivetette az üres töltényövet és nyitva hagyta a zárszerkezetet. Az újabb töltényöv beillesztése után a tüzelés automatikusan folytatódott. Ez a rendszer jól megfelelt a gyalogság számára, de több gondot okozott a harckocsikon vagy bunkerekben elhelyezett géppuskások számára, ahol nem fért el a kezelőszemélyzet másik két tagja. Éppen ezért 1917-re kifejlesztettek egy 250 lőszert tartalmazó töltényfüzért.

Az 1900-as évektől kezdve két állványt fejlesztettek ki az M1914-hez, de az első világháborúra csak a harmadik változat (M1916) maradt szolgálatban. 1915-ben bevezettek egy olyan állványt, amely a Hotchkiss M1914-hez és a St Étienne 1907-hez is használható volt.

Az M1914 elméleti tűzgyorsasága 450 lövés/perc volt, 8 mm-es Lebel lőszert tüzelt. Legnagyobb hatótávolsága kb. 3800 méter volt. Harc közben általában rövid, 10-15 lövésből álló sorozatokat tüzeltek. Kb. 120 lövés/perc gyorsaság mellett a fegyver lényegében addig tudott tüzelni, amíg lőszer állt rendelkezésre. Kb. 1000 lövésenként volt szükség a cső cseréjére, amit egy gyakorlott kezelő néhány másodperc alatt végre tudott hajtani. Tüzelés közben a cső esetenként 400 °C-ra is felmelegedett, ilyenkor sötétvörösen izzott, de erre csak különleges helyzetben, gyors és folyamatos tüzelés esetén került sor.

A Hotchkiss M1914 legnagyobb hátránya súlya volt: a fegyver és az állvány kb. 50 kg-ot nyomott.

A Hotchkiss M1914 alapváltozatát a francia fegyveres erők használták az első világháború alatt és 1939-1940-ben. A Hotchkiss vállalat 1918-ra 47000 M1914-et szállított a franciáknak, a legtöbbet 8 mm-es csővel, de több százat 11 mm-es csővel szereltek, ezeket a német léghajók ellen alkalmazták (11 mm űrméretű volt a legkisebb gyújtólövedék).

Az M1914 második legnagyobb felhasználója az Európában harcoló Amerikai Expedíciós Erők volt, 1917-1918-ban. Az USA kormánya összesen 7000 db M1914-et vásárolt és állított szolgálatba.

Az M1914 6,5 mm-es változatát a japán fegyveres erőknél állították szolgálatba, miután a japánok megvásárolták a géppuska előállításának jogát. A 3. évi modell (三年式, ami arra utal hogy Taisó császár uralkodásának 3. évében, vagyis 1914-ben rendszeresítették) névre keresztelt géppuska az eredeti 8 mm-es lőszer helyett a Japán által használt 6,5x50 mm-es Arisaka lőszert tüzelte, majd a szintén az M1914-en alapuló 92. évi modell (九二式重, ez esetben ez a japán császári naptár szerinti 2592. évnek felel meg, ami a Gergely-naptár szerint 1932) géppuska pedig a később rendszeresített 7,7x58 mm-es lőszert használt.

Pancho Villa felkelése (1910 - 1920) során mind a lázadók, mind a mexikói kormánycsapatok alkalmaztak 7 mm-es Mauser lőszert tüzelő Hotchkiss M1914 típusú géppuskát. Ugyanezt a fegyvert licenc alapján Spanyolországban is gyártották és a spanyol polgárháború során mindkét oldal alkalmazta.

Az M1914-et az alábbi országok fegyveres erőinél rendszeresítették vagy alkalmazták:

•  Belgium
•  Chile
•  Görögország
•  Brazília
•  Franciaország
•  Japán (mint Type 3 géppuska)
•  Mexikó
•  Norvégia
•  Peru
•  Lengyelország
•  Spanyolország
•  Törökország
•  Egyesült Államok

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Hotchkiss M1914 machine gun című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Robert Bruce. Machine Guns of World war 1. Windrow and Greene Publishers (1997). ISBN 1-85915-078-0 
• Bruce Canfield. U.S. Infantry Weapons of the First World War. Andrew Mowbray Publishers (2000). ISBN 0-917218-90-6 
• War Department, Office of the Chief of Ordnance. Handbook of the Hotchkiss Machine Gun, Model of 1914. Normont Technical Publications, Wickenburg, Arizona, 1973 (1917. November). ISBN 0-87947-043-7 

• The Hotchkiss Gun (angolul)
• French 8 mm HOTCHKISS machine gun, Model 1914 (angolul)
• French 8 mm HOTCHKISS machine gun, model 1900 and 1914, accessories (franciául)