Kenéz Ferenc

Kenéz Ferenc
Deák-Fogarasi István felvétele
Élete
Született	1944. március 24. (80 éves) Nagyszalonta
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers

Kenéz Ferenc (Nagyszalonta, 1944. március 24. –) magyar költő, író.

Szalontai és nagyváradi középiskolai évek után a kolozsvári Babeș–Bolyai Egyetem román–magyar szakos hallgatója 1964 és 1967 között. Tanulmányait félbeszakítva, az írásra fordította idejét. 1968-tól 1983 szeptemberéig a bukaresti Munkásélet kolozsvári szerkesztője, közben 1979-80-ban nyelvtanuló ösztöndíjasként élt Amszterdamban, 1983-tól 1987-ig az Utunk szerkesztője, 1987-1989-ig munkanélküli volt. 1989 márciusában áttelepült Magyarországra, ahol a Magyar Nemzet munkatársaként működött, majd az Esti Hírlap kulturális rovatát szerkesztette.

1965-ben közölt először az Utunkban, 1968 elején már meg is jelent Forrás-kötete, a Fekete hanglemezek; amint Balogh Edgár írja a verseskönyv "előbeszédében": "Ez a kedves, gyerekes Kenéz Ferenc Arany János félig még folklóros, félig már televíziós Nagyszalontájából startolt, de [...] a hajdúivadék ma már nem nemzeti eposzt keres, hanem végső és örök szabadulást az embertelenségek árnyként rámaradt emlékeitől." Valójában inkább Várad jelentette számára az indítást, a szülőföld viszont azokat a dolgokat juttatta eszébe, amelyekkel szembe kellett néznie.

Az egyetemi évek alatt a Gaál Gábor Kör járult hozzá költői hangja megtalálásához, bár kortársaitól, a Forrás második nemzedékének lírikusaitól már kezdettől fogva némiképpen különbözött. A közéletiség nála nem patetikusan, hanem már-már próza-tárgyszerűen jelentkezett, a hétköznapi magánemberi gondok megnevezésével, végiggondolásával.

A Véradó-balladától egyenes út vezetett az Ólomtánc (Kolozsvár, 1970) verseihez s a Homok a bőröndben (1972) egységes, szigorúan megkomponált, súlyos terheket hordozó kötetéhez. Ez utóbbi címadó verse s az Emlékmű, A szülőföld átrendezése és társaik az Apokrif versekkel keretezve kapnak igazán nyomatékot; a "megszenvedett és példabeszéddé ünnepélyesített küldetés-filozófia" (Cs. Gyimesi Éva) nemcsak az "apokrifok", hanem a megnevezett mai írástudó lírájának jellemzőjévé is válik.

Az átvilágított földgömb (1975) című kötetében található költeményei újdonsága sem csupán formai: a vers határát itt mintha a próza felé tágítaná a pontszerűségtől messze távolodó kompozíciókban (Nyissátok ki az ablakokat!; Egy holland ősz hátterében), az ismétlések és variációk azonban egy mechanizmus sajátos gondolati és ritmikai megragadását szolgálják, költészetbe emelkednek. A Vigyázzállásból fejállásba (1978) c. kötet legjobb darabjai viszont az ellenkező végleten helyezkednek el: az átlagolvasó, a modern verstől idegenkedő átlagvéleményét ("a költészet kivonult a versből, a vers kivonult a költészetből") a valódi összefüggések megmutatásával leplezik le, értelmezik korszerűen – és érthetően ("csak a költők maradnak ott a fűrészpor közepén"). Az XYZ (1981) három poémája lényegében ugyanezt az utat járja, szerencsésen elkerülve az önismétlést; a költő, a költészet hivatását gondolja tovább, a világ és az egyén fenyegetettsége közepette, s így jut el a következtetéshez: "be kell vezetnünk a szemben-élő, az ellen-élő vers fogalmát".

Riportjai szintén túlemelkednek az átlagon, azzal, hogy szerzőjük jól választja meg a helyzeteket és jól kérdez, a látszólagos banalitásokban is a lényegre irányítja a figyelmet. Csőposta c. – Beke Györggyel és Marosi Barnával közös – riporter-jelentkezése (1974) után eredeti látásmódját prózában, a szociografikus riportázsban Kérdezzünk tovább! (1979) c. kötetével bizonyította, csatlakozva azokhoz a fiatal társakhoz, akik megtörték a munkásábrázolás évtizedes sablonját. Az őszinteségnek ez az eredetisége jellemzi Én munkás vagyok. Te munkás vagy. Ő munkás c. új kötetének "beszélgetései"-t is (Kolozsvár, 1982).

Román fordításban a Tineri poeți maghiari din România című antológia (1979) közli néhány versét, Tudor Balteș tolmácsolásában. Két műfordítás kötetét jugoszláviai román költők verseiből az újvidéki Fórum Könyvkiadó adta közre: Slavo Amajăn: A nyolcszögletű tojás (1985); A lehetséges változat : jugoszláviai román költők antológiája (1989).

• Fekete hanglemezek. Versek; bev. Balogh Edgár; Irodalmi, Bukarest, 1968 (Forrás)
• Ólomtánc. Versek; Dacia, Kolozsvár, 1970
• Homok a bőröndben. Versek; Kriterion, Bukarest, 1972
• Csőposta. Beke György, Kenéz Ferenc, Marosi Barna riportkönyve Vajdahunyadról; Kriterion, Bukarest, 1973
• Az átvilágított földgömb. Versek; Kriterion, Bukarest, 1975
• Vigyázzállásból fejállásba. Versek; Kriterion, Bukarest, 1978
• Kérdezzünk tovább! Riportok; Politikai Kiadó, Bukarest, 1979
• XYZ. Vers; Kriterion, Bukarest 1981
• Én munkás vagyok, te munkás vagy, ő munkás. Beszélgetések; Dacia, Kolozsvár-Napoca 1982
• Esőben könnyen rámtaláltok (gyermekversek, Árkossy István fedőlapjával és illusztrációival, Bukarest, 1983)
• Slavco Almajan: A nyolcszögletű tojás. Válogatott versek; ford. Kenéz Ferenc; Forum, Újvidék, 1985
• Egyszercsak : versek (Bukarest, 1986)
• Lovak a virágoskertben : versek (Budapest, 1986)
• A szabadulóművész : [versek és napló] (Budapest, 1995)
• A hollywoodi temető : Versek (Budapest, 1999)
• Még a belvárosi iskolából sem akart senki költő lenni : versek (Budapest, 2001)
• Angyalszőr. Versek, 1999–2004; Littera Nova, Budapest, 2004 (Új versek)
• Nagyregény: válogatott versek, 1968–2008 (Csíkszereda, 2008)
• Édesgyökér. Gyermekrajzok; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2011
• Vendéglétra. Három vers, 2009–2012; BookArt, Csíkszereda, 2012
• Pukkancs füle-királysága. Gyermekversek egykori felnőtteknek; Írott Szó Alapítvány–Magyar Napló, Budapest, 2014
• A sóvárgás birodalma. Emlékkönyv; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2015
• Esőben könnyen rámtaláltok. Gyermekversek, második kiadás, Gutenberg Könyvkiadó, Csíkszereda, 2016
• Cérnafű. Versek, 2009–2016; Bookart, Csíkszereda, 2017
• A visszaírt betű. Válogatott versek, 1972–2018; Magyar Napló–Írott Szó Alapítvány, Budapest, 2020 (Rádiusz könyvek)
• Szabadnak lenni mit jelent? Kolozsvár-oratórium, utószó Aradi József; Kriterion, Kolozsvár, 2021 ISBN 978-973-26-1264-4

• A Román Írószövetség költészeti díja (1981)^[1]
• Székelyföld-nívódíj (2009)^[2]
• Látó-nívódíj (2010)^[3]
• József Attila-díj (2012)^[4]
• Arany János-díj (2020)^[5]
• A Magyar Művészeti Akadémia nívódíja (2020)^[6]

• Vári Attila: Kenéz Ferenc: Fekete hanglemezek. Utunk, 1968/28.
• Márki Zoltán: A hagyomány vége. Utunk, 1968/31.
• Ágoston Vilmos: Jelek a homokon. Korunk, 1973/1.
• Marosi Péter: Kenéz feldobta magát. Utunk, 1976/40
• Marosi Péter: Kenéz Ferenc a színpadon avagy Kovács Ildikóék is verset írnak. Utunk, 1981/32.
• Magyari Lajos: Az átvilágított földgömb. Igaz Szó, 1976/5.
• Mózes Attila: Írástudók felelőssége. Korunk, 1976/10.
• Gálfalvi György: Marad a láz? 1977. 44–53.
• Cs. Gyímesi Éva: Formateremtő lendület. A Hét, 1977/5
• Cs. Gyímesi Éva: Találkozás az egyszerivel, 1978. 181–96.
• Cs. Gyímesi Éva: Változatok az iróniára. Kenéz Ferenc: Légvilág. Korunk, 1981/11.
• Éltető József: Kenéz Ferenc megkísértése. Igaz Szó, 1978/6.
• Beke György: A felelősség hullámhosszán. Kenéz Ferenc riportjai. Brassói Lapok, 1978. aug. 18.
• Beke György: A riport ünnepe. Utunk, 1979/51.
• Barabás István: Inkább ne kérdezzünk... Előre, 1980. jan. 23.
• Szőcs István: Légvilág, ezzel-azzal. Előre, 1982. máj. 19.
• Szőcs István: Nagy diófa nélkül. Előre, 1983. szept. 8.
• Vásárhelyi Géza: Még egyszer Kenéz Ferencért. Utunk, 1982/10.
• Vásárhelyi Géza: Beszélgetés Kenézzel. Kenéz beszélgetéseiről. Utunk, 1983/6.
• Borcsa János: "Ahol a bizonyosságok véget érnek". Igaz Szó, 1983/2.

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0  
• Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1014. o. ISBN 963-05-6806-3  

• József Attila-díjas költőink: Kenéz Ferenc. YouTube