Kolumbiai polgárháború
| Kolumbiai fegyveres konfliktus | |||
 | |||
| Colin Powell látogatása Kolumbiába. | |||
| Dátum | 1964 – 2016 | ||
| Helyszín | Kolumbia | ||
| Eredmény | a központi kormány győzelme | ||
| Terület- változások | El Caguán DMZ | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| sebesültek összesen= 50 000-200 000 fő[1] (De): Leszerelt (Dis): Dismantled | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kolumbiai polgárháború témájú médiaállományokat. | |||
Az 1964-tól egészen 2016-ig tartó Kolumbiai polgárháborúban körülbelül 200 000 ember vesztette életét. A Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői (FARC) később a Kolumbiai Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ELN) vagy a Szélsőjobboldali Önvédelmi Egységek (AUC) tagjai, gerillacsapatai harcoltak a kolumbiai kormány csapataival.
Az 1960-as években jöttek létre a nagy baloldali terrorszervezetek Kolumbiában. A kolumbiai baloldali FARC, amely az ország Svájc méretű területét tartja ellenorzése alatt, az ott élő kokatermelőket megadóztatja. A FARC időnként arra kényszeríti a parasztokat, hogy kokát termeljenek, ami a kokain alapanyaga. Bevételt hoz a kokainlaboratóriumok és a helyi drog kereskedelemből is.
1984 óta 2 millió ember menekült el otthonából a konfliktus miatt. A szélsőjobb milicisták vagy a baloldali gerillák naponta átlagosan 70 embert ölnek meg. Feltűnően sok keresztényt gyilkoltak meg Kolumbiában 2002-ben. Az egyházak erőfeszítéseket tesznek a konfliktus feloldásáért. 2002 során Pedro Rubiano érsek, a Püspökkari Konferencia elnöke próbálta enyhíteni a feszültségeket. Az Evangélikus Egyháztanács (Cedecol) Emberjogi- és Békebizottsága is tett erőfeszítéseket a polgárháborús pártok sikeres béketárgyalásaiért. Hector Pardo, a Cedecol elnöke felszólította keresztényeket, hogy imádkozzanak az ügyért.
2016. augusztus 25-én az ország kormánya és a FARC békeszerződést írtak alá.