[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Fest Aladár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fest Aladár
Született1855. január 27.
Eger
Elhunyt1943. november 6. (88 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Fest Aladár, Festa Alfredo (Eger, Heves vármegye, 1855. január 27.Budapest, 1943. november 6.) gimnáziumi tanár, igazgató, pedagógiai szakíró, tankerületi főigazgató, királyi tanácsos.

Élete

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait szülővárosában, majd Budán folytatta. A budapesti tudományegyetem történelem-földrajz szakának elvégzése után egy évet töltött mint házitanító Kétegyházán, id. Almásy Kálmán gróf birtokán. Miután visszatért Budapestre, a Középiskolai Tanárképző Intézet gimnáziumában lett gyakorlótanár és magánoktató. 1879-ben történelem és földrajz tantárgyakból magyar és német tannyelvű középiskolai tanári oklevelet szerzett.

1880-ban a félegyházi katolikus algimnáziumhoz nevezték ki tanárnak, ahonnan félévi szolgálat után a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium olaszországi tanulmányútra küldte. Másfél évet tartózkodott ott, azalatt tanult a római és a pisai egyetemen, illetve hosszabb időt töltött Firenzében és Riminiben is. Visszatérte után, 1882 szeptemberétől – helyettesítési évek nélkül – kinevezték a fiumei főgimnázium történelemtanárává.

1894-ben – saját kérésére – áthelyezték a budapesti II. kerületi katolikus főgimnáziumhoz, de két évvel később, Berghoffer József halála után, immár igazgatóként térhetett vissza a fiumei főgimnáziumhoz, amelyet onnantól tizenöt éven át vezetett.

1911-ben Erődi Béla budapesti tankerületi főigazgató – aki korábban, 1882-től 1889-ig a fiumei főgimnázium igazgatója volt – kieszközölte, hogy régi barátját mellé helyezzék. A következő évben ezért Festet is kinevezték a budapesti tankerület főigazgatójává, ahol Erődivel együtt dolgozott hét éven át.

A tanügy terén szerzett érdemei elismeréséül 1906-ban megkapta a királyi tanácsosi kitüntető címet. A következő évben, 25 éves szolgálati jubileuma alkalmából 250 koronás alapítványt tett, amelynek kamataiból minden évben egy tízkoronás arannyal jutalmazott egy-egy VII. osztályos tanulót, aki latin nyelvből a legjobb fordítást készítette.

1919-ben a köztársaság kormánya, mint a régi rend hívét, nyugdíjazta, de még ez után is vállalt oktatási feladatokat; 1923-tól a budapesti egyetem közgazdaság-tudományi karán tanított olasz nyelvet néhány évig.

A közéletben is aktív szerepet vállalt, számos egyesületnek volt tagja, többnek vezetőségi tagja is. Bekapcsolódott a Budapesten virágkorát élő magyar-olasz kulturális életbe, illetve több publikációja is megjelent, magyar és olasz nyelven egyaránt. Élete utolsó éveit visszavonultan töltötte; 1943-ban, 88 éves korában hunyt el.

Művei

[szerkesztés]
  • Hogyan tanítsunk történelmet? Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1890-91.
  • Nemzeti irányú történelmi oktatás. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1891-92.
  • Történelem az egységes középiskolában. Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1891-92.
  • A magyar reform-középiskola. Magyar Paedagogia, 1913. 605-622. l.
  • A történelmi oktatás módszere. Magyar Paedagogia, 1917. 129-157. l.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]