Feketeerdő (Románia)

Ez a szócikk a partiumi településről szól. Hasonló címmel lásd még: Feketeerdő (egyértelműsítő lap).

Feketeerdő (Pădurea Neagră)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Bihar
Rang	falu
Községközpont	Élesd
Irányítószám	415101
SIRUTA-kód	26715
Népesség
Népesség	405 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	253[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 09′ 56″, k. h. 22° 24′ 48″47.165542, 22.4132347.165542°N 22.413230°EKoordináták: é. sz. 47° 09′ 56″, k. h. 22° 24′ 48″47.165542, 22.4132347.165542°N 22.413230°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Feketeerdő, románul Pădurea Neagră, németül Schwarzwald, szlovákul: Cerné Lesy falu Romániában, Bihar megyében a történelmi Partiumban.

Románia nyugati részén, Bihar megye keleti felén, a szomszédos Szilágy megye közelében fekszik. A környékbeli településektől való távolsága országúton a következő: Élesdtől 19, Margittától 30, Bodonostól 8, Középestől 7, Sólyomkővártól (Sinteu) 19 km. A település egy erdők borította hegyek közötti völgyben, annak egy kiszélesedő, lapos részén fekszik. Tengerszint feletti átlagos magassága 400, a települést körülvevő hegyeké pedig 550 m. Vizei közül a legfontosabb a Bisztra-patak.

1863 Fekete-Erdő - Bihar vm. Érmelléki j. Üveghuta=Középes; 1873, 1880 Feketeerdő - Bihar vm. Micskei j.; 1890 Középes - Bihar vm. Margitai j.; 1956 Aleşd, = Cuzap - R. Oradea; 1966 Aleşd, Padurea Neagra - R. Crişana;

A falunak a 19. század közepén alapított üveggyár szerezte meg a hírnevet, amely azonban az 1990-es évek első felében tönkrement, majd bezárt, így a település története szorosan összefonóott a létesítményével. Az üveghuta jóval régebbi, mint azt eddig feltételezték: a 18. század végén már állt és működött. Az 1792-es említése után, 1795 körül „Nyagoj” néven Feketeerdő is megjelent az üveghuták között. 1840-ben Amonn Johann osztrák vállalkozó újjáépítette a régi üvegcsűrt miután megvásárolta a középesi uradalmat. Az ő nevéhez fűződik a Feketeerdő – Középes közötti köves út megépítése is.

1852-ben a csehországi nagyiparos, báró Johann Liebieg megvásárolta az üresen álló feketeerdői üveghutát és a hozzátartozó jelentős erdőterületet. A források szerint 1856-ban a huta egy kemencével és hat tégellyel üzemelt. Ismeretes, hogy a hutamester ekkor Galbauer volt. Miután a huta leégett, az üveggyártás 1858-ig szünetelt. Ekkora felépült még két különálló modern huta is, ezekbből az egyik síküveget gyártott. Ezen kívül gőzmalom, üvegcsiszoló és lakóházak épültek körülöttük, melyekbe a tulajdonos munkásokat a csehországi hutákból hozatott. Liebig ezzel megteremtette a feketeerdői minőségi üveggyártás alapjait. Nem mellékes tehát, hogy minden bizonnyal ő tekinthető a feketeerdői üveggyártás valódi elindítójának és a későbbi modern üveggyár megalapozójának. A 19. századi alapítású magyar gyárak közül a feketeerdői volt a legjelentősebb, mely akkoriban tükröt, ablaküveget, palackot és poharat is gyártott. Liebieg nevéhez fűződik továbbá az Élesd-Feketeerdő közötti út megépítése is (1866).

1862-ben Feketeerdőn postahivatal létesül. 1871-ben a gyár új tulajdonosai Rauchlechner János és felesége, Katalin. Rauchlechner legnagyobb érdeme, hogy 1873-ban saját költségén népiskolát alapított Feketeerdőn. 1876-ban Csehy Sándor (más néven Alexander von Csehy) lesz a gyár új tulajdonosa, a cég ügyvezetője pedig Bucz Lajos. 1878 májusában a Magyar Földhitel Intézet lesz a gyár tulajdonosa, az igazgatója pedig id. O'Egan Lajos, akit 1880-ban Platenka Ferenc vált tisztségében. 1881-ben a Földhitel Intézettől dr. Reményi Antal bérli a gyárat. 1881-ben a gyár állami kedvezményeket kapott s ennek is köszönhette, hogy 1884-re felújították. 1884–90 között állami adókedvezményben is részesült. 1890-ben az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Részvénytársaság megvásárolja a Feketeerdői üveggyárat. 1891-tõl a gyár tíz évre állami kedvezményeket kap, gyárigazgatónak Bolváry-Zahn Dénest nevezik ki.

Az 1890-91-es korszerűsítések után a gyár az alábbi műszaki felszereltséggel rendelkezik: 1 db 12 lóerõs felülcsapó vízikerék, 1 db 28 lóerős turbina, 1 db 30 lóerős gőzmotor; a felülcsapó vízikerék vízesésének magassága 6 m, a turbináké 6 m, a gőzkazán tűzfelületének kiterjedése 24,3 négyszögméter; 4 db Siebert féle regeneratív gázkemence (a Siemens féle kemence továbbfejlesztett változata) összesen 40 tégellyel, melyeknek ömlesztett üveganyag súlya tégelyenként 160 kg; 1 db homokfúvó gép, 6 db kavics- és agyagzúzógép, 38 db vízirányos és ugyanannyi, nagy kiterjedésû üvegköszörű és 6 db kézi üvegvéső műhely (ezzel az ország legnagyobb gőzcsiszoló műhelye lett); végül külön festő-, fazekas-, kovács-, asztalos-, lakatos- és esztergályos- műhelyek, hamuzsír-főző valamint a deszkaládák fűrészelésére víz- és gőzfűrészgép, valamint külön csomagolóhelyiségek. 1896. október 18-ra virradóra tűz üt ki a gyártelepen, a gyár részben megsemmisül.

1901-ben a gyár igazgatója Krausz Rezső lett, a főkönyvelő Fray Ede. 1903-ban az igazgató Philipp Antal. 1906 és 1911 között az igazgató: Kludsky János. 1910-ben megalakul a Feketeerdői Üveggyár Részvénytársaság, amely megvásárolja a gyárat. 1917 októberében a gyártelepet a következő cégekből álló érdekeltség vásárolja meg: a Bécsi és Budapesti Merkur Bank Rt., az Általános Forgalmi Bank Rt. Debrecen, Fabank Rt. Budapest, Fehér Mór és Fia Üveggyáros és fatermelő Budapest. 1917 és 1918 között kiépült a keskenyvágányú vasút Feketeerdő és Bodonos között. 1920 után továbbra is a Mercur a tulajdonos, a gyár azonban Románia területére kerül. 1939-ben a gyár átáll a szénfűtésre. 1911 és 1940 között Ernyei Vilmos az igazgató. 1941 és 1943 között Biharváry Gusztáv és dr. Gurmai Mihály tölti be az igazgatói székeket. 1943. október 1-én a gyárat hadiüzemmé nyilvánították. 1945 áprilisában az Ellenséges Javak Megyei Hivatala irányította a gyárat, amely a vállalatot a nagyváradi szakszervezeti tanácsnak adta bérbe, ez utóbbi azonban nem tudta fenntartani. Ez idő szerint a Derna-Tataros-i Aszfalt Bánya Rt. kezeli a vállalatot.

1948 június 11-én államosították a feketeerdői üveggyárat is. Igazgatója ekkor Lisztig Ferenc volt. 1951 áprilisában leég a csiszolda és annak a padlásán lévő raktár. 1951. szeptember 1-én Lisztig Ferenc helyére Sólyom Istvánt nevezik ki igazgatónak. 1952. október 1-jén Macarie Ioan lesz az új igazgató. 1953. június 12-én soha nem tapasztalt természeti katasztrófa sújtotta a gyárat. A Bisztra-patak vízgyűjtő területén felhőszakadás történt. A váratlanul lezúduló óriási vízmennyiséget a patak nem tudta elvezetni, az ár elmosta a töltéseket, hidakat és gátakat. A gyár alsó, jobb oldali része helyenként másfél méter magasan a víz alá került. Itt volt többek között a csiszolda, a festőde, a raktár és a munkáslakások is. Ugyancsak elmosta az ár az utakat és a hidakat is, így a Feketeerdő–Középes út is járhatatlanná vált. Az ár levonulása után a csarnokokban 30 cm vastagon állt az iszap. A természeti csapás után a gyár két hónapig állt, folyt a takarítás, a romok elszállítása. Elsősorban a megrongált lakóházakat kellet lakhatóvá tenni. 1954 júniusában a szászmedgyesi Purima Ioan lett az új igazgató. 1960-tól áttérnek a pakurára, mint folyékony fűtőanyagra. 1982. február 10-én 28 év után leváltják Purima Ioan igazgatót.

További igazgatók: 1982-1988 között Galandauer Gheorghe; 1988-1994 között Oros Florian; 1994–1996 között Butiu Gheorghe; 1997-ben Bordás Károly a menedzser.

1990. december 13-án kiadott kormányhatározat értelmében a gyár részvényeken alapuló kereskedelmi társasággá alakult. Új neve CRISTAPAN S.A. Padurea Neagra lett. 1996. július 1-tõl felújítás miatt a gyár leáll. 1997 nyarán, az Állami Vagyonalap, magánosítás (privatizáció) céljából eladásra bocsájtja a gyárat. A privatizálás ugyanakkor nem volt sikeres, ezért a feketeerdői üveggyár véglegesen 1998. február 5-én leállt. 2006 körül a megmaradt épületeket és a benne lévő mozdíthatatlan részeket az Állami Vagyonalap elárverezte. Ezeket egy Galati (Galac) bejegyzett cég vásárolta meg lebontás céljára, ami a következő években meg is történt.

Feketeerdő lakosságának etnikai összetétele:

Készültek összeírások 1890-ben, 1900-ban, 1930-ban és 1941-ben is, de ezeket nem lehet számításba venni, mert az adatokat összevonták Középes községgel, ahova Feketeerdő közigazgatásilag tartozott. A fenti táblázatból megállapítható, hogy a gyártelep lakossága 1977-ig fokozatosan nő, majd csökken. Kezdetben a gyár területén laktak a gyári munkások, több helyen ú.n. házsorok épültek. 1950-1981 között a gyárközpontjától 1. km-re délre Élesd felé, felépítik egy új lakónegyedet; 1951. október végére elkészült az első egy emeletes tömbház. 1956-ban átadtak egy 3 emeletes 18 lakásos tömbházat. 1966 tavaszán átadták a 4-es, majd ősszel az 5-ös számú tömbházakat is. 1967 végére felépült a művelődési ház emeletes épülete, 400 ülőhelyes nagyteremmel, könyvtárral és olvasóteremmel. 1970–71-ben felépül a kereskedelmi komplexum épülete. 1973-ban leaszfaltozzák az Élesd–Feketeerdő utat. 1973–74-ben a 4-es és 5-ös tömbházak között a főút mellett felépül egy újabb tümbház, amelyben csak garzonlakások vannak. 1979-ben megépülnek a 6-os, 7-es és az X1, X2-es tömbházak, végül 1981-ben az utolsó R tömbház is felépül. Ezzel a feketeerdői lakótelepen 30 év alatt (1951–1981) összesen 252 emeletes lakás épült fel. 1992-ben 1040 lakosának 53%-a magyar, 30%-a román, 15%-a szlovák és 2%-a német volt.

A feketeerdői iskolai oktatásra utaló első írásos dokumentum egy 1872-ből való tanítói álláshirdetés. Feltételezhetően korábban is lehetett itt oktatás, melynek színvonala nem volt kielégítő. Az első iskola (egy tágas emeletes épület) 1871-ben épült. 1872-ben német nyelven, majd 1875-től magyar nyelven is tanítottak. Az 1943–44-es tanévben magyar és szlovák nyelvű elemi iskolás osztályok voltak. A 82 tanköteles iskolás közül 39 magyar, 29 szlovák, 9 német, 5 pedig román anyanyelvű volt. 1970-re felépült és megkezdte működését az általános iskola is. Az intézmény igazgatói voltak: Giurgiu Gabriela, Mutu Daniela, Rozin Erzsébet (két ciklusban is) és Volner Viorica (utóbbi kettő diplomás tanerő). A gyár fejlődésének köszönhetően folyamatosan nőtt a tanulók száma, és a 70-es években néhány éven keresztül elérte a 150-et. A 70-es évek elején új iskola épült, de egy ideig mindkét épületben folyt a tanítás. Az alsó tagozatosak a régi épületben, a felsősök az újban kaptak helyet. 2007 óta csak román nyelven (1-4. osztály) folyik az oktatás.

A falu két részből áll, az egyik az üveggyár környékén, míg a másik 500-600 méterrel fentebb található. A két településrész között található két templom: egy római katolikus illetve egy ortodox, amit 2004-ben szenteltek fel. Itt tartják minden év augusztusában a Mária Nagyasszony búcsút, ami mára zarándokhellyé vált a hívők számára. Ebben az időszakban teljesen ellepik az emberek Feketeerdőt, kis bevételt adva a kicsiny falunak.

Kezdetben egy kápolna szolgálta a híveket, amely 1906-ban épült. 1974-ben kibővítették , majd 2002-ben torony is épült a templomhoz. A református templomot 2015-ben adták át, míg az ortodox templom 2008-ban lett felszentelve. A baptista felekezet 1997-re készítette el a gyülekezeti házát, míg a pünkösdisták 2007 körül építették fel a gyülekezeti házukat.

Feketeerdő lakosságának felekezeti megoszlása:

A feketeerdői sportélet beindulása az első világháború utánra, az 1920-as évekre tehető. Ekkor alakították ki a Bisztra patak mellett a szabványméretű futballpályát. A labdarugó csapat a következő néven szerepelt az idők folyamán: Feketeerdői S.E. (Sportegylet), majd Feketeerdői S.C.(Sport Club); Flamura Rosie (Vörös Lobogó); és Sticla (Üveg). A legjobb helyezést a megyei bajnokságban az 1974–75-ös évadban érte el, amikor 36 ponttal a 7. helyen végzett. 1975-ben a futballpályát áthelyezték a település Élesd felőli bejáratához, helyére további tömbházak épültek. 2020 júniusában elkezdték a sportközpont építését. A tervek szerint a sportkomplexum a következő létesítményeket foglalja magában: egy 60×90 m-es futballpályát és egy 20×40 m-es multifunkcionális sportpályát (mini-futball, kosárlabda, tenisz, kézilabda). Építenek még egy új úszómedencét a régi strand helyén. A komplexumon belül egy 42 férőhelyes, 3 szintes motel (panzió) is lesz. Tervek szerint a földszinten lesznek a műszaki helyiségek, konyha, nappali, recepció, az emeleten és a tetőtérben pedig 21 db 2–3 ágyas szoba lesz kialakítva.

• Homonnai Gábor: Feketeerdő Monográfia