Famagusta

Famagusta
Név görögül	Αμμόχωστος
Név törökül	Gazimağusa
Észak-Ciprusi Török Köztársaság Megszállt település 1974 óta.
A korábbi turisztikai központ, a tengerparti Varosa – ma szellemváros
Közigazgatás
Ország	Ciprus
Kerület	Famagusta
Rang	város, kerületközpont
Polgármester	Alexis Galanos
Népesség
Teljes népesség	40 920 fő (2011)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 35° 07′, k. h. 33° 57′35.116666666667, 33.9535.116667°N 33.950000°EKoordináták: é. sz. 35° 07′, k. h. 33° 57′35.116666666667, 33.9535.116667°N 33.950000°E
Famagusta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Famagusta témájú médiaállományokat.

Famagusta^[2] (görögül Αμμόχωστος [Ammóhosztosz],^[3] törökül Gazimağusa) Ciprus legnagyobb kikötővárosa, a Famagusta közigazgatási kerület központja. A város az Észak-Ciprusi Török Köztársaság szakadár állam területén fekszik. (Az 1974-es török megszállás óta a várostól délre fekvő Paralímni a körzet ideiglenes közigazgatási központja.)

A város a sziget keleti felén, a Famagustai-öböl partján fekszik, Larnacától 40 kilométerre északkeleti, Nicosiától 60 kilométerre délkeleti irányban. A Famagustai-öböl vízmélysége a legnagyobb a szigeten. Famagusta Ciprus legnagyobb, legforgalmasabb kikötővárosa volt az 1974-es török agresszióig. Mivel a város a Zöld vonaltól északra, török megszállási övezetben fekszik, 1974-óta a kikötő nem üzemel.

A hagyomány szerint a várost II. Ptolemaiosz alapította i. e. 245-ben Arszinoé halászfalu helyén. Valójában már az i. e. 2. évezred második felében Alašiya nevű kikötőváros volt itt, erről kapta az egész sziget az ebben az időben használatos nevét is. A klasszikus ókorban a „ciprusi Szalamisz” néven ismert öböl stratégiai jelentőséggel bírt. 1191-től a Lusignan fennhatóság kezdetétől indult jelentősebb fejlődésnek a település. A Lusignan uralkodók formálisan nem csak a ciprusi király, de a jeruzsálemi király címét is viselték, és Jeruzsálem királyává hagyományosan Famagustában koronázták őket.^[4]

A város többször növekedett különböző menekültek bevándorlásának következtében, így Salamis arabok általi elfoglalása után görögök érkeztek nagyobb számban, 1136-ban a bizánci császár örményeket telepített be és Akko szír város 1291-es eleste után is újabb, ezúttal keresztény menekülthullám érkezett, amelynek köszönhetően Famagusta jelentős fejlődésen ment keresztül és a térség egyik leggazdagabb városává vált.

A város fejlődésének motorja a jó adottságú és a kelet-nyugati kereskedelem szempontjából igen fontos elhelyezkedésű kikötő, amelyre a sziget különböző fennhatósági korszakaiban is nagy mértékben építettek. Így fontos kereskedelmi központnak számított a Lusignan-korszakban, majd a genovaiak és a velenceik számára is. A kereskedelem következtében gazdaggá váló település gazdag építészeti örökséggel büszkélkedhetett. A 14. században Ciprusi Királyság központi hatalmának meggyengülése mellett a velenceiek és a genovaiak egyre nyíltabban viszálykodtak a városért. Ez 1372-ben nyílt háborúhoz vezetett: a kövér Péter névvel is illetett II. Péter ciprusi király koronázása során Famagustában viszály, majd utcai harc tört ki, aminek nyomán Genova hajóhadat küldött és megszállta a várost. A fontos kereskedelmi központ kikerült a ciprusi király fennhatósága alól.^[5] 1489-ben viszont Velence hódította meg a várost.

Az 1570-1571-es ottomán ostrom pusztítása után az oszmán fennhatóság további gazdasági és kulturális fejlődést hozott a város életébe, a törökök vallási iskolát hoztak létre, és fürdőket építettek városban, míg viszonylagos szabadságot hagytak a nem muzulmán lakosságnak.

A brit uralom idején a kikötő és a városi infrastruktúra is jelentős fejlődése ment keresztül. A város jelentős terjeszkedésnek indult, és a török ciprióták a városfalon belül, míg a görög ciprióták a falon kívül éltek. Ebben a korszakban indult jelentősebb fejlődésnek a Varosa városrész, amely pedig a görög közösség otthona volt.

A II. világháború után a városban működött a két brit internálótábor egyike, ahol közel 50 000 holokauszttúlélő zsidó várta az engedélyt, hogy kivándorolhasson Palesztinába.

A függetlenség elnyerése után Varosa nemzetközileg is ismert turisztikai célponttá fejlődött, és a sziget bevételének igen jelentős része a famagustai (varosai) turizmusból, a városban zajló tengeri kereskedelemből és utasforgalomból származott. Az ennek kapcsán fellépő igényeket főként a városban működő és megerősödő könnyűipar és a város környéki mezőgazdasági övezetek elégítették ki. 1960 körül a város lélekszámát 60 000 főre becsülték.

A várost – amelyet korábban evakuáltak – 1974. augusztus 14-16-án foglalták el Törökország csapatai. Azóta a híres varósziai üdülőövezet és a város jelentős része a világ egyik leghíresebb szellemvárosa. A közigazgatási terület központja – a török megszállás miatt – a délebbre fekvő Paralimni településre került, a turisztikai központ funkcióját részlegesen Agia Napa vette át.

A török megszállás következtében a kikötő 1974 óta nem üzemel.

A körzet déli területein mezőgazdasági tevékenység is folyik, így például a környék jó minőségű és vörös színéről nevezetes földjében termelik a ciprusi burgonyaszükséglet jelentős részét.

Paralimni és Agia Napa körzete a környező falvakkal Ciprus egyik legfontosabb turisztikai övezete.

• Lala Musztafa pasa mecset (eredetileg Szent Miklós katedrális, épült a 14. században)
• Othello-torony
• Velencei erőd

• İzmir, Törökország (1994 óta, az „Észak-Ciprusi Török Köztársaság” bábállam keretein belül)

• ↑ Spyridakis 1977.: Spyridakis, Constantinos. A brief history of Cyprus, Revised edition. (angol nyelven), Nicosia: Zavallis Press Ltd. [1977] 
• Ciprus, Vince Kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963 9192 01 5
• A Pallas nagy lexikona ^{[Tiltott forrás?]}

A Wikimédia Commons tartalmaz Famagusta témájú médiaállományokat.

• Famagusta hivatalos honlapja
• https://web.archive.org/web/20090430104017/http://www.cyprus.hu/