[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Ezüstfehér selyemgomba

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ezüstfehér selyemgomba
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Agaricales
Család: Amanitaceae
Nemzetség: Amanita
Tudományos név
Amanita mairei
Foley, 1949
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ezüstfehér selyemgomba témájú kategóriát.

Az ezüstfehér selyemgomba (Amanita mairei) a galócafélék családjába tartozó, Európában honos, fenyvesekben és lomberdőkben élő, nyersen mérgező gombafaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

Az ezüstfehér selyemgomba kalapja 6-10 cm széles, fiatalon félgömb alakú, később domborúan majd laposan kiterül, púpja nincs. Felszíne sima, fényes, széle bordás. Színe egyöntetűen szürke, ezüstszürke, hamuszürke, néha kissé barnás árnyalatú. Fiatalon nagy, összefüggő, fehér burokmaradvány lehet rajta.

Húsa vékony, törékeny; színe fehér, sérülésre nem változik. Íze és szaga nem jellegzetes.

Sűrű lemezei szabadon állnak, féllemezből kevés van, szabálytalanul helyezkednek el és rövidek. Színük fehér, idősen szürkés árnyalattal.

Tönkje 6-12 cm magas, 1-2 cm vastag. Alakja hengeres, karcsú, felfelé vékonyodó, belül üregesedő. Színe fehér, felszíne szürkésen, kígyóbőrszerűen mintázottan pelyhes. Gallérja nincs. Bocskora jól fejlett, fehér vagy idősen halványszürke, sokszor tulipánszerűen szétterül.

Spórapora fehér. Spórája széles vagy megnyúlt elliptikus, mérete 10-12 x 8-10 µm.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

Az ezüstszürke selyemgomba (amit egyes taxonómusok az ezüstfehér selyemgomba alfajának tartanak), a szürke selyemgomba, esetleg a szürke galóca vagy a ragadós bocskorosgomba hasonlíthat hozzá.

Az ezüstfehér selyemgomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
Életmód
Tráma
Spórapor

mikorrhizás

lemezes

fehér
Kalap
Lemezek
Tönk

domború

vagy lapos

szabadon állók

bocskoros

Elterjedése és termőhelye

[szerkesztés]

Európában honos, inkább a mediterrán régióban gyakori. Magyarországon nem gyakori.

Inkább fenyvesekben, ritkábban lomberdőkben él. Nyártól őszig terem.

Nyersen mérgező, alapos sütés vagy főzés után ehető.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]