[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Elefánthal

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elefánthal
Akváriumi példány
Akváriumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Osteoglossomorpha
Rend: Elefánthalak (Osteoglossiformes)
Alrend: Notopteroidei
Család: Csőrösszájú halfélék (Mormyridae)
Nem: Gnathonemus
Gill, 1863
Faj: G. petersii
Tudományos név
Gnathonemus petersii
(Günther, 1862)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Elefánthal témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Elefánthal témájú médiaállományokat és Elefánthal témájú kategóriát.

Az elefánthal (Gnathonemus petersii) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának elefánthalak (Osteoglossiformes) rendjébe, ezen belül a csőrösszájú halfélék (Mormyridae) családjába tartozó faj.

Megjelenése

[szerkesztés]

Különleges kinézetű halfaj, megnyúlt mutatóujjszerű alsó állkapcsáról kapta a nevét. Teste közepes méretű, átlagosan 20–23 centiméter hosszú. A hal feje testhosszának megközelítőleg a negyedét teszi ki. Színe barnás, a mellúszók „rojtjai” fehér színűek. A hát és a farokalatti úszó kezdete előtt egy fehér, zárójel alakú folt van, hasonló folt található a hát és a farokalatti úszó között is. A hátúszó szegélye fehér, a farokalatti úszó szegélye szintén fehér. A faroknyél hosszú és keskeny, a végén mélyen bemetszett villás farok van, ennek a szegélye is fehér. A hasúszó csökevényes.

Elektromosimpulzus-szerv

[szerkesztés]

Az elefánthal éjjeli halfaj, ezért a teljes sötétségben kell tájékozódnia, vagy táplálkoznia, ekkor sok hasznát veszi elektromosimpulzus-keltő képességének. Ez a képesség nem olyan erős, mint más elektromos halfajoknál, de éppen elég ahhoz, hogy a teljes sötétségben is táplálékot találjon. Az elektromos ingereket az izmok mozgása kelti, amit a hal a megnyúlt alsó állkapcsán sugároz ki, vagy gömb alakban maga köré fókuszálja. Az előbbit táplálékkeresésre, az utóbbit tájékozódásra használja. Ez a szerv a kommunikálásban is szerepet játszik.

Életmódja, szaporodása

[szerkesztés]

Éjjeli halfaj, ezért éjjel táplálkozik, nappal pedig elrejtőzik. Fő táplálékai a kagylók, a csigák, egyéb puhatestűek és a rákok. Az aljzaton szeret tartózkodni. A párzási időszakban egymással valósággal „telefonálnak” ami annyit tesz, hogy a hím egy „telefonhívást” kezdeményez a nősténynek, és ha a nőstény elfogadja az „üzenetet”, visszahívja a hímet. Ezek a beszélgetések néhány perctől akár egy óráig is tarthatnak, de átlagosan 10–15 perc alatt végük. Ezután a nőstény lehelyezi ikráit az aljzatra, a hím megtermékenyíti őket. Akváriumban békés természetű hal.

Elterjedése

[szerkesztés]

Afrikában él Nigéria, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Kamerun folyóiban, de néha felkeresi a félsós vizeket is.

Források

[szerkesztés]
  • Határozó kézikönyvek: Akváriumi halak (Dick Mills)