Duane Eddy

Duane Eddy
1960-ban egy kereskedelmi kártyán
Életrajzi adatok
Született	1938. április 26.[1][2][3][4] Corning, New York, Amerikai Egyesült Államok
Származás	USA
Elhunyt	2024. április 30. (86 évesen)[5] Franklin, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok
Házastársa	Jessi Colter (1961–1968, válás)
Szülei	Lloyd Delmar Eddy
Pályafutás
Műfajok	pop-rock, rock and roll, gospel, country, blues, jazz, rockabilly
Aktív évek	1957 – 2024
Híres dal	The Peter Gunn Theme Boss Guitar Honky Tonk Ring of Fire
Együttes	The Rebels
Hangszer	ének, gitár
Díjak	Americana Lifetime Achievement Award for Instrumentalist (2013) MOJO Awards Rock and Roll Hall of Fame (1994) Grammy Award for Best Rock Instrumental Performance (Peter Gunn, The Art of Noise, 1987 Grammy Awards, 1987)
Tevékenység	rockgitáros zenész dzsesszgitáros dalszerző előadóművész gitáros
Kiadók	Jamie/Guyden, RCA Records, Colpix, Capitol, Reprise
IPI-névazonosító	00009024321
Hangminta
Rebel Rouser
Duane Eddy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Duane Eddy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Duane Eddy (ejtsd: dwéjn edi)^[6] (Corning, New York, 1938. április 26. – Franklin, Tennessee, 2024. április 30.) amerikai gitáros.

Nemcsak dalaival, hanem technikájával is figyelmet keltett. Gitárját eleve mélyebbre hangolta, és felvételeinél ő alkalmazott először visszhangosítót. Ennek a különös, bugyborékoló hangzásnak „twangy” volt a neve, amely könnyen felismerhetővé teszi előadóját.

Az 1950-es évek végén indult, a gitárkorszakban, számos más előadóval együtt. Még nem volt húszéves, amikor már a Rebels nevű zenekarban játszott.

Lee Hazlewood fedezte fel, aki lemezlovasként és zeneszerzőként szerzett nevet magának, és producerként sok zenészt indított el a pályán, egy évtizeddel később pedig Nancy Sinatrával énekelt duetteket.

Fergeteges rock and rollt játszott négytagú együttesével. Első sikere a Rebel Rouser című dal volt, amelyért aranylemezt kapott, és a szám az amerikai lista hatodik helyéig jutott, és Angliában is a legjobb húsz közé került.

A kizárólag instrumentális korszak után a hatvanas évek elején – az elsők között -maga mellé vette The Rebellettesnek nevezett női kórust. A lányokkal készítette a Dance With The Guitar Man-t és a Boss Guitar-t. Az előbbivel Angliában a negyedik lett, és Amerikában is csaknem bejutott vele a legjobb tíz közé. Hazlewood a countryzene felé terelte Duane Eddyt, aki eljátszotta egyebek közt a country egyik örökzöldjét, a Ring of Fire-t. Számos nagylemezt adott ki, és kislemezeiből 1958 és 1963 között legalább tizenöt bekerült "Top 40" dalai közé. A rock and roll- és a twistkorszak után sem hagyta abba a zenélést, bár népszerűsége az évek multával csökkent. Voltak azonban olyan lemezei, számai, amelyeket a közönség évekkel később kapott fel. A Peter Gunnt például nemcsak a közönség tapsolta vissza csaknem harminc évvel később, hanem a szakma is: 1987-ben Grammy-díjat kapott érte.

Egy kései lemezén közreműködött Paul McCartney, George Harrison és Ry Cooder. Duane Eddy nagyon sok szerzővel és zenésszel dolgozott együtt, nagy becsben tartotta egyik példaképének, Chet Atkinsnek a dalait, felhangzik gitárjának különleges hangja Emmylou Harris, Dean Martin, a The Ventures, Nancy Sinatra és mások lemezein.

• Rebel Rouser
• Because They're Young (filmbetétdal)
• Ramrod
• Cannonball
• Peter Gunn Theme
• Shazam
• The Battle
• Deep In The Heart Of Texas
• Yep
• Forty Miles Bad Road
• Dance With The Guitar Man
• Ring of Fire

• Encyclopedia Britannica article
• 2005 Duane Eddy Interview
• https://web.archive.org/web/20061123062918/http://www.rockhall.com/hof/inductee.asp?id=98
• http://www.angelfire.com/ar/twangsville/
• http://members.tripod.com/~Tony50/deddy-1.html
• http://www.rollingstone.com/news/story/5931375/john_fogerty/ Archiválva 2006. augusztus 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
• The Theme from Peter Gunn, Glastonbury, 2011

• Literatura