Dercsényi Dezső

Dercsényi Dezső
Dercsényi Dezső a székesfehérvári kőtár rendezésekor, 1938
Született	1910. július 17. Vác
Elhunyt	1987. június 22. (76 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar[1]
Gyermekei	Dercsényi Balázs
Foglalkozása	művészettörténész, egyetemi tanár
Kitüntetései	Kossuth-díj (1954) Herder-díj (1966)
Sírhelye	Farkasréti temető (2-1-124)[2][3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Dercsényi Dezső témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dercsényi Dezső (Vác, 1910. július 17. – Budapest, 1987. június 22.^[4]) Kossuth-, Hild János- és Herder-díjas művészettörténész, a művészettörténeti tudományok doktora.

Tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte.^[4] 1936 és 1949 között előadó volt a Műemlékek Országos Bizottságánál, 1953-ig osztályvezető a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjánál, majd 1957-ig műemléki előadó az Építészeti Tanács titkárságán és az Országos Építésügyi Hivatalban. Ezután kinevezték az Építésügyi Minisztérium műemléki osztályának vezetőjévé. 1965 és 1975 között az Országos Műemléki Felügyelőség tudományos igazgatóhelyettese volt. 1951-től 1967-ig műemlékvédelmet és magyar középkori művészetet tanított a budapesti egyetemen. Doktori fokozatát 1974-ben szerezte meg.

Munkássága a háború utáni magyar műemlékvédelemben éppúgy meghatározó jelentőségű,^[4] mint az ahhoz kapcsolódó feladatok, eredmények nemzetközi elismertetése és a hazai nagyközönséggel való megismertetése terén. Kutatói és oktatói tevékenysége során mindenekelőtt a középkori magyar művészettel, valamint a műemlékvédelem elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozott.^[4] Szakirodalmi munkássága ugyancsak meghatározó: számos könyvet és rengeteg publikációt írt, szerkesztette a Művészettörténeti Értesítő című szakfolyóiratot (1952–61), a Magyarország műemléki topográfiája című hatalmas, többkötetes munkát, valamint munkatársa volt számos lexikonnak.

Kiemelkedő eredményeiért a városméretű műemlékvédelem terén 1971-ben elnyerte a Hild János-díjat.^[5]

Édesapja, id. Dercsényi Dezső (1874–1945)^[6] a Váci Hírlap főszerkesztője, tulajdonosa és kiadója volt. Édesanyja Preszly Olga. Fia, Dercsényi Balázs (1940–2003) ugyancsak jeles művészettörténészként, hasonlóan nagy tudással, szakmai felkészültséggel és felelősséggel szolgálta a hazai műemlékvédelem ügyét. A család 1944 végén költözött Vácról Budapestre, miután politikai és egzisztenciális okokból kénytelen volt elhagyni szülővárosát.^[7]

Vác városa 1992-ben és 2008-ban emléktáblát avatott a Dercsényiek tiszteletére.^[8]

• A somogyvári Szt. Egyed-apátság maradványai (1934)
• Nagy Lajos kora (1938; reprint: 1990)
• A mozaik (1943)
• A székesfehérvári királyi bazilika (1943)
• Az esztergomi Porta Speciosa (1947)
• Visegrád műemlékei (1951)
• Pécs (Pogány Frigyessel és Szentkirályi Zoltánnal; 1956, 1966)
• A jáki templom (1957, 1979)
• Románkori művészet I–III. (1958–62)
• Vác (Granasztói Pállal; 1960)
• Az esztergomi királyi palota (1965, 1975)
• Románkori építészet Magyarországon (1972, 1974)
• Kis magyar művészettörténet (Zádor Annával; 1980)
• Mai magyar műemlékvédelem (1980)

• Kossuth-díj (1954)
• Herder-díj (1966)
• Vác város díszpolgára (1979)^[9]

• Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna, Genthon István. Akadémiai Kiadó, 1965. (Vol. I.: Dercsényi Dezső szócikke az 529. oldalon)
• Dercsényi Balázs: Dercsényi Dezső. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 245-246. o. ISBN 963-85433-5-3
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  

• Osskó Judit: Unokáink is látni fogják. Tíz építészportré, 1977–1995. Szendrői Jenő, Vargha László, Dercsényi Dezső, Pierre Vago, Farkasdy Zoltán, Goldfinger Ernő, Csonka Pál, Rados Jenő, Gerő László, Jánossy György; jegyz., életrajzok Vukov Konstantin, interjúbev. Borvendég Béla et al.; Terc, Bp., 2007 + DVD