Dalnoki Jenő
Dalnoki Jenő | |
Dalnoki Jenő szobra a Ferencvárosi Torna Club olimpiai bajnokainak sétányán | |
Született | 1932. december 12. Budapest |
Elhunyt | 2006. február 4. (73 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei | Dalnoki Ildikó |
Foglalkozása |
|
Halál oka | betegség |
Sírhelye | Rákospalotai köztemető |
Magassága | 176 cm |
Testtömege | 73 kg |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dalnoki Jenő témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | ||||||||||||||||
|
Dalnoki Jenő (Budapest, 1932. december 12. – Budapest, 2006. február 4.) olimpiai bajnok labdarúgó, edző. A Ferencváros emblematikus figurája volt: 1947-től 1987-ig 45 éven át – öt év megszakítással – folyamatosan a klub szolgálatában állt. 2006-ban Labdarúgó Akadémiát neveztek el róla, ahol 6–14 éves korú gyerekekkel foglalkoznak.
Családja
[szerkesztés]Szülei Dalnoki Jenő, pék és Nagy Terézia voltak. Felesége Subecz Ilona, lánya Dalnoki Ildikó kosárlabdázó, veje Berényi János, közgazdász, sportvezető
Pályafutása
[szerkesztés]Ferencváros
[szerkesztés]1947-ben tizenöt évesen kezdett a zöld-fehéreknél focizni. Három év múlva már az első csapat tagja volt. Kétszeres bajnok, egyszeres MNK győztes. 1963-ban VVK elődöntős, 1965-ben győztes. Összesen 439 mérkőzésen szerepelt a Fradiban, ebből 283 bajnoki, 132 nemzetközi, 24 egyéb hazai díjmérkőzés. Góljainak száma: 21 (9 bajnoki, 12 egyéb), amit főleg 11-esek rúgásával szerzett, mivel szinte mindig balhátvédként játszott. Idejében a területvédelem elve érvényesült a hátvédek játékában, szemben a mai emberfogásos taktikával. Ezáltal a védők alig mentek át az ellenfél térfelére.
Ami játékstílusát illeti, méltán tekinthetjük a mai erőfutball egyik előfutárának. Szorosan fogta a területére betörő csatárt, és kompromisszumok nélkül, testi erejének bevetésével próbálta szerelni őt, illetve akadályozni mozgásában. Ezáltal az akkori futballban időnként durvának tűnt. Visszafogott játéka esetén a szurkolók az akkor szállóigévé vált „puha vagy, Jenő” bekiáltással buzdították.
Válogatott
[szerkesztés]1952-ben a helsinki olimpián aranyérmes az alakuló Aranycsapattal. 1952 őszén politikai nyomásra sem volt hajlandó nevelő klubjából átigazolni a biztos válogatottságot ígérő Honvédba. 1960-ban a római olimpián bronzérmes. A válogatottban 1952 és 1961 között összesen 14 alkalommal szerepelt, 1959-60-ban nyolcszoros olimpia válogatott.
Edzőként
[szerkesztés]1966-tól anyaegyesületénél kezdett el edzőként dolgozni. 1970-ben egy mérkőzésre az első csapat vezetőedzője. 1973 és 1978 között öt idényen át 264 mérkőzésen ült a kispadon. Egy bajnoki cím, három MNK győzelem és egy KEK második hely 1975-ben a legfontosabb sikerei.
1979-82 között az MLSZ munkatársa volt. Két éven át az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya. Ezt követően két idényen át Tatabányán vezetőedző. 1984-ben a másodosztályba kieső Nyíregyházi VSSC edzője lett. 1985-ben mesteredző lett, ekkor visszatért az Üllői útra, de korábbi sikereit már nem tudta megismételni.
Sikerei, díjai
[szerkesztés]- A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1955)[1]
- A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994)[2]
Játékosként
[szerkesztés]Klubcsapatokban
[szerkesztés]- Magyar bajnokság :
- Magyar Népköztársasági-kupa:
- Vásárvárosok kupája:
- BEK:
- negyeddöntős (1): 1965-1966
Válogatottal
[szerkesztés]Edzőként
[szerkesztés]Klubcsapatokban
[szerkesztés]- Magyar bajnokság :
- bajnok (1): 1975-76,
- ezüstérmes (1): 1973-74
- bronzérmes (2): 1975, 1977
- Magyar Népköztársasági-kupa:
- KEK:
- BEK:
- nyolcaddöntős (1): 1976-1977
Statisztika
[szerkesztés]Mérkőzései a válogatottban
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Pongrácz György: Puha vagy, Jenő!; Népszava, Bp., 1984
- Gyenes András: Fradi gyászinduló. Dalnoki Jenő élete; szerzői, Bp., 2007
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kik lettek újabban érdemes sportolók? Népsport, (1955. március 25.)
- ↑ http://www.opten.hu/opten/light/torvtar/szemelyi-resz-206321.html
Források
[szerkesztés]- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 242. o. ISBN 963-495-008-6
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
- Nagy Béla: Fradisták. Budapest: Sportpropaganda. 1981. ISBN 963-7542-44-2
- Nagy Béla: Fradi futballkönyv. Budapest: Sportpropaganda. 1985. ISBN 963-7543-04-X
- Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink? (Budapest, 1998)
- Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. Budapest: Datus; Helikon; Corvina. 2000–2009.
- Dénes Tamás – Rochy Zoltán: A kupagyőztesek Európa-kupája története. Budapest: Aréna 2000. 2000. ISBN 963-859-673-2
További információk
[szerkesztés]- Dalnoki: Ne legyen nyugodt az álma! – blikk.hu
- Régi idők focija – hetilap.hetek.hu
- www.dalnokiakademia.hu – A Dalnoki Akadémia hivatalos weboldala
- www.csiko98.fw.hu – A Dalnoki Akadémia csikócsapatának weboldala
- 1932-ben született személyek
- 2006-ban elhunyt személyek
- Magyar labdarúgók
- Labdarúgóhátvédek
- Magyar olimpiai bajnokok
- Olimpiai bajnokok (1952)
- Olimpiai bajnokok (labdarúgás)
- Az 1952. évi nyári olimpiai játékok labdarúgói
- Magyar labdarúgóedzők
- A Ferencváros labdarúgói
- Az FTC vezetőedzői
- Magyar olimpiai bronzérmesek
- Az 1960. évi nyári olimpiai játékok labdarúgói
- Budapesten született személyek
- Magyar bajnok labdarúgók
- A Nyíregyháza Spartacus FC vezetőedzői
- A Tatabányai SC vezetőedzői
- Budapest XV. kerületének díszpolgárai
- A Rákospalotai köztemetőben eltemetett személyek