Pršo több, mint 300 bajnokit játszott felnőtt pályafutása során. Az első ismertebb csapata a francia AC Ajaccio volt, innen szerződött az AS Monaco csapatához 1999-ben. A hercegségbeli csapattal megnyerte az 1999–2000-es bajnoki címet, igazán ismert azonban a 2003–2004-es szezonban vált. A bajnokok ligája csoportkörében négy gólt rúgott a Deportivo de La Coruña ellen 8-3-ra megnyert mérkőzésen. Erre előtte csak Marco van Basten, és Simone Inzaghi, és azóta is csak Lionel Messi valamint Luiz Adriano volt képes. Ebben a szezonban bejutottak a sorozat döntőjébe is, azonban ott vereséget szenvedtek az FC Porto ellen. A következő idénytől a skót Glasgow Rangers játékosa lett. Első szezonjában 32 mérkőzésen 18 gólt termelt, csapatával pedig bajnok és ligakupa-győztes lett.
Zára városában született és a helyi NK Bagat, valamint az NK Zadar csapataiban kezdett megismerkedni a labdarúgással.[6] 1986-ban a Hajduk Split korosztályos csapataiba került. 13 éves korában szívrendellenességet állapítottak meg. A Hajduk Split játékosaként kevés játéklehetőséget kapott, ezért az alacsonyabb osztályú Pazinkához igazolt.[7] Itt 26 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és ezeken a találkozókon 2 gólt szerzett. 1993-ban, 19 esztendősen kénytelen volt országot váltani a háború miatt és Franciaországba költözött. A Rouen csapat játékosa lett, de a motiváció hiánya az életvitelén is meglátszott. A súlya meghaladta a 100 kilót. Egy időre a labdarúgással is felhagyott, aztán a negyedosztályú Saint Raphael csapata segítette át a nehéz időszakán.[8] Lakhelyet adtak neki és félnapokat dolgozott autószerelőként a labdarúgás mellett. 1996-ban a Monaco tartalékjai ellen léptek pályára, és a mérkőzésen nyújtott teljesítményére felfigyeltek a hercegségbeli együttesnél, le is igazolták.
1996-ban Jean Tigana igazolta le őt David Trezeguet tartalékjának, majd 18 hónapos kölcsönszerződést írt alá a szintén francia AC Ajaccio csapatával. Az 1998–1999-es szezonban 13 bajnoki gólt szerzett és ekkor kapta meg a francia állampolgárságot.[6] 1999. augusztus 14-én mutatkozott be a Monaco első csapatában az SC Bastia csapata elleni bajnoki mérkőzésen.[9] Tagja volt a Monaco 2000-es bajnokcsapatának, sőt, ő szerezte az aranyérmet biztossá tévő gólt, de sem ekkor, sem később nem számított alapembernek.[6] 2002-ben az orvosok kénytelenek voltak eltörni a lábát, mert 30 fokkal el kellett hajlítani azt.[6] 2003. november 5-én a 29. születésnapján az UEFA-bajnokok ligája csoportkörében a spanyol Deportivo de La Coruña ellen 8–3-ra megnyert találkozón 4 gólt szerzett, amire előtte csak Marco van Basten és Simone Inzaghi volt képest, majd Lionel Messi és Luiz Adriano.[6]
2004 nyarán csatlakozott a skót Rangers csapatához, ingyen.[6] Három szezont töltött a klubnál. A 2004–2005-ös szezon során bajnok és ligakupa győzelem mellett szerzett 21 gólt.[10] A 2006–2007-es szezon végén befejezte pályafutását a sorozatos térdproblémái miatt.[11] Az orvosok szakvéleménye szerint olyan állapotban van a térde, mint egy 80 éves emberé.[12]
Eredeti neve Miladin, aki szerb származású családban született, unokaöccse Milan Pršo szintén labdarúgó, aki viszont szerb korosztályos válogatott volt.[15] Francia felesége van és két gyermekük született, 1999-ben Nicoline és 2001-ben Lorenzo.[16][17]
