[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Donna Tartt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Donna Tartt
Wes Anderson, Donna Tartt és Antonio Monda(wd) a 2015-ös Római Filmfesztiválon(wd).
Wes Anderson, Donna Tartt és Antonio Monda(wd) a 2015-ös Római Filmfesztiválon(wd).
Született1963. december 23. (60 éves)
Greenwood, Mississippi,  USA
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozása
  • író
  • regényíró
  • irodalomkritikus
  • esszéíró
Iskolái
  • Bennington College
  • Kirk Academy
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Donna Tartt témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Donna Louise Tartt (Greenwood, 1963. december 23. –)[1] amerikai író. Tartt regényei a Titkos történet (1992), A kis barát (2002) és az Aranypinty (2013).[2] Elnyerte a WH Smith irodalmi díjat[3] A kis barátért 2003-ban, és a Szépirodalmi Pulitzer-díjat a The Goldfinch című könyvért 2014-ben.[4] Felkerült a Time magazin 2014-es „100 legbefolyásosabb ember” listájára.[5]

Élete

[szerkesztés]

Greenwoodban született, Mississippi államban, a Mississippi-deltában, és a közeli Grenada városában nőtt fel. Édesapja, Don Tartt rockabilly zenész, míg anyja, Taylor titkárnő volt.[6][7][8] Szülei lelkes olvasók voltak, anyja pedig vezetés közben olvasott.[9]

Rengeteg költeményt ismerek fejből. Kisgyerekkoromban először A. A. Milne igazán hosszú verseit jegyeztem meg... Mindezeket a dolgokat is tudom, amiket meg kellett tanulnom. Én amolyan iszonyatos tárháza vagyok a kutyus verseknek.[6]

1968-ban, öt évesen, Tartt megírta első versét.[10] Tartt a hazafiságról és az alkoholizmusról szóló esszéi díjakat nyertek, és ebben az időszakban "novellákat írt a halálról" is.[6]

1976-ban, tizenhárom évesen egy szonettje bekerült a The Mississippi Review-ba.[6][11]

A középiskolában Tartt elsőéves pompomlány volt a kosárlabdacsapatban, és a nyilvános könyvtárban dolgozott.[7][12][13]

1981-ben beiratkozott a Mississippi Egyetemre(wd), ahol elsőéves korában felkeltette Willie Morris(wd)[14] figyelmét, aki azt mondta neki: „Azt hiszem, te egy zseni vagy.”[10][15][16][17] Morris ajánlása nyomán Barry Hannah(wd)[18], aki akkoriban az Ole Miss(wd) írója volt, felvette a tizennyolc éves Tartt-ot a novellával foglalkozó posztgraduális kurzusára.[19]

1982-ben Morris és mások javaslatára átment a Bennington College-ba. A Benningtonban Tartt klasszikusokat tanult Claude Fredericksnél(wd)[20], és találkozott Bret Easton Ellis-sel, Jonathan Lethem-el és Jill Eisenstadttal(wd).[21][22] 1986-ban diplomázott.[23]

Tartt 1992-ben jelentette meg első regényét, a Titkos történetet.[24][25]

A kis barát című regénye 2002-ben jelent meg először.[26][27][28][29][30]

2006-ban Tartt "The Ambush" című novellája bekerült a 2006-os legjobb amerikai novellák közé.[31] 2013-as "The Goldfinch" című regénye felkavarta a kritikusokat, hogy vajon irodalmi regény-e.[32] A könyv alapján forgatták az Aranypinty című filmet. Tarttnak állítólag 3 millió dollárt fizettek a filmjogokért.[33] A film kritikai és kereskedelmi kudarcot vallott.[34][35]

Körülbelül tíz évet töltött minden egyes regényének megírásával.[36][37]

Magánélete

[szerkesztés]

2002-ben arról számoltak be, hogy Tartt Greenwich Village-ben, az Upper East Side-on(wd) és egy farmon élt Charlottesville közelében, Virginia államban.[38]

2016-ban Tartt unokatestvérét, James Lee Tartt rendőrt szolgálat közben megölték.[39][40][41]

2016-ban a Virginia Living közzétette, hogy Donna Tartt egy művészeti galéria tulajdonosával, Neal Guma-val élt együtt. Mindketten a Benningtonban tanultak. Társával 1997-ben vásárolta meg a Charlottesville-i ingatlant.[42] Donna Tartt második regényét is egy Neal nevű embernek ajánlja, bár nem részletezi a személyét.

Díjai

[szerkesztés]

Bibliográfia

[szerkesztés]

Regények

  • The Secret History (1992, Alfred A. Knopf)
  • The Little Friend (2002, Alfred A. Knopf)
  • The Goldfinch (2013, Little, Brown)

Novellák

  • "Tam-O'-Shanter", The New Yorker, April 19, 1993, pp. 90–91
  • "A Christmas Pageant", Harper's Magazine 287.1723, December 1993, pp. 45–51
  • "A Garter Snake", GQ 65.5, May 1995, pp. 89ff
  • "The Ambush", The Guardian, June 25, 2005

Magyarul

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Donna Tartt (angol nyelven). Encyclopedia Britannica , 2020. december 19.
  2. Bloomgarden-Smoke, Kara: Donna Tartts Long Awaited Third Novel Will Be Published This Year. New York Observer, 2013. február 12. (Hozzáférés: 2013. október 15.)
  3. A WH Smith Literary Award díjat 1959-ben alapította WH Smith brit főutcai kiskereskedő.
  4. 'The Goldfinch, by Donna Tartt (Little, Brown) (angol nyelven). www.pulitzer.org . (Hozzáférés: 2019. február 11.)
  5. Patchett, Ann (April 23, 2014). "Donna Tartt" Archiválva 2020. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Time.
  6. a b c d Kaplan, James. Smart Tartt: Introducing Donna Tartt (1992. szeptember 1.) 
  7. a b Famous and yet unknown”, Los Angeles Times, 2002. december 8. (Hozzáférés: 2021. január 31.) „Tartt worked in the public library as a high school student” 
  8. The Goldfinch author Donna Tartt: 'If I'm not working, I'm not happy' (angol nyelven). Gulf News , 2013. december 26. (Hozzáférés: 2021. január 31.) „Her father Don was a wild card — an erstwhile rockabilly musician turned politician; her mother, a Southern belle, who Tartt says was 'not particularly interested' in small children. Tartt and her sister spent much of their childhood running in and out of the houses of elderly aunts and grandparents.”
  9. Your guide to mysterious literary genius Donna Tartt (angol nyelven). Dazed , 2017. november 14. (Hozzáférés: 2021. január 31.) „Her father, Don, and mother, Taylor, were both bookworms”
  10. a b Donna Tartt (1963- ). Mississippi Writers Page . English Department, University of Mississippi, 2015. november 9. [2022. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 31.)
  11. The Mississippi Literary Review. (University of Mississippi) Volume I, Number 1, November, 1941 - first and only issue (angol nyelven). PB Auction Galleries, Inc. . (Hozzáférés: 2021. január 31.)
  12. Elizabeth Jones Library. librarytechnology.org . (Hozzáférés: 2021. január 31.)
  13. Elizabeth Jones Library. Elizabeth Jones Library . (Hozzáférés: 2021. január 31.)
  14. Willie Morris. [2022. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. január 19.)
  15. My friend, my mentor, my inspiration. Remembering Willie . University Press of Mississippi. (Hozzáférés: 2021. január 31.) „'Would you like a Coca-Cola, young lady?' he asked me on that first night, interrupting himself in the middle of a story, when his old pal, Clyde, the bartender came around to take our order at the bar of the Holiday Inn. 'No, sir, I believe I'll have what you're drinking'”
  16. Donna Tartt (angol nyelven). The Guardian . (Hozzáférés: 2021. január 31.)
  17. Donna Tartt”, Sunday Herald, 2002. november 1. (Hozzáférés: 2021. január 31.) „She sent some short stories to the local paper. A journalist passed them on to Willie Morris, an influential member of the literati and writer-in-residence at Ole Miss. He tracked her down at the bar of the Holiday Inn. 'Are you Donna Tartt?' Yes, she was. 'My name is Willie Morris, and I think you're a genius.'” 
  18. Barry Hannah (1942. április 23. – 2010. március 1.) amerikai regény- és novellaíró.
  19. Galbraith, Lacey: Interview: Barry Hannah, The Art of Fiction. Paris Review, no. 184, 2004 (Hozzáférés: 2013. október 15.)
  20. Claude Fredericks (1923. október 14. – 2013. január 11.) amerikai költő, drámaíró, nyomdász, író és tanár.
  21. Jill Eisenstadt (1963. június 15.) amerikai regényíró, forgatókönyvíró, tanár és szabadúszó újságíró.
  22. (2019. május 28.) „Money, Madness, Cocaine and Literary Genius: An Oral History of the 1980s' Most Decadent College”. Esquire. „I think I got in on a short story I sent in. Nobody I know would have been there if they had required SAT scores.” 
  23. Donna Tartt, '86, photograph, circa 1992 (angol nyelven). 75 Years of Pioneering Innovation . Issuu. (Hozzáférés: 2021. január 31.)
  24. Donna Tartt on The Secret History. The John Adams Institute . John Adams Institute, 1993. március 14. (Hozzáférés: 2021. január 31.) „On March 14, 1993 American author Donna Tartt visited the John Adams Institute to speak about her bestselling novel 'The Secret History', which has been translated into 24 languages. Pieter Steinz moderated the evening.”
  25. Donna Tartt interview (1992). YouTube. (Hozzáférés: 2021. január 31.)
  26. Review | The Little Friend by Donna Tartt. January Magazine . (Hozzáférés: 2021. február 1.) „the Netherlands (where Tartt is something of a literary god)”
  27. Her brother's keeper”, Los Angeles Times, 2002. november 10. (Hozzáférés: 2021. február 1.) „(The Secret History) ... Since its publication in 1992, it has spawned an international coterie of readers so devoted to Tartt that in July, Britain's Observer reported rumors of a black market for English translations of 'The Little Friend' in the Netherlands, where the book received early publication in Dutch.” 
  28. The secret history of Donna Tartt's new novel”, The Guardian, 2002. július 28. (Hozzáférés: 2021. február 1.) (angol nyelvű) „The haunting 800-page saga, sold to the British publisher Bloomsbury for just under £1 million, is due to appear first in bookshops in the Netherlands in September. As word of this filters out to fans over the internet, secret plans are being laid to ship out early Dutch copies as collectors' items, and to arrange for high-speed translations into English. The level of interest may even lead to a short-lived black market.” 
  29. Tartt, A Dutch Treat, Stirs A Storm At Home”, Sun-Sentinel, 2002. november 10.. [2021. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. február 1.) „If you think Donna Tartt is getting a rush of media attention in this country, you should visit Holland. The Dutch are mad about Tartt, author of the 1992 publishing sensation The Secret History. Her second novel, The Little Friend, sold 150,000 copies in its first week there. She is the Jerry Lewis of the Netherlands.” 
  30. The Little Friend (angol nyelven) (2002. november 1.) „Donna Tartt's second novel is the most eagerly anticipated book of the year.” 
  31. (2006. augusztus 15.) „The Best American Short Stories 2006”. Kirkus Reviews. (Hozzáférés: 2020. július 18.) 
  32. Kritikák Az aranypintyről, valamint más szerzők műveiről is. (angolul)
  33. Why Donna Tartt's the Secret History Never Became a Movie, 2019. szeptember 15.
  34. The Goldfinch review – Donna Tartt's art-theft epic has its wings clipped | Peter Bradshaw's film of the week. TheGuardian.com , 2019. szeptember 26.
  35. Box Office: 'The Goldfinch' Flops in Another Disaster for Warner Bros.' Doomed Dramas. Forbes
  36. Interview: The very, very private life of Ms Donna Tartt”, The Irish Independent , 2013. november 24. (Hozzáférés: 2020. július 19.) 
  37. Interview: The very, very private life of Ms Donna Tartt (angol nyelven). independent , 2013. november 24. (Hozzáférés: 2021. január 31.) „She writes by hand, making notes in red and blue pencil, stapling note cards to the pages and when the notebooks start to fall apart she prints out drafts, and each new draft is printed on a corresponding shade of paper.”
  38. A most complex Lolita”, The Sydney Morning Herald, 2002. november 2. (Hozzáférés: 2021. január 31.) (angol nyelvű) „was a cheerleader for her high school basketball team” ,
  39. James Lee Tartt
  40. Associated Press in Iuka, Mississippi. „Law enforcement agent killed and three others wounded in Mississippi standoff”, 2016. február 20. (Hozzáférés: 2022. július 18.) 
  41. Agent James Lee Tartt, Mississippi Department of Public Safety - Bureau of Narcotics, Mississippi. The Officer Down Memorial Page, Inc. (Hozzáférés: 2022. július 18.)
  42. Arresting Images 
  43. Carel Fabritius holland festő, Goldfinch/Tengelic

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Donna_Tartt című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.