[go: up one dir, main page]

Ugrás a tartalomhoz

Dél-amerikai róka

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dél-amerikai róka
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Nem: Pamparóka (Lycalopex)
Faj: L. sechurae
Tudományos név
Lycalopex sechurae
(Thomas, 1900)
Szinonimák

Pseudalopex sechurae

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dél-amerikai róka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-amerikai róka témájú médiaállományokat és Dél-amerikai róka témájú kategóriát.

A dél-amerikai róka (Lycalopex sechurae) Peru és Ecuador csendes-óceáni partvidékén élő kutyaféle ragadozó.

Megjelenése

[szerkesztés]

A kutyafélék között kis termetűnek számít; súlya 2,6-4.2 kg, testhossza 50–78 cm, amihez még a farok 27–34 cm-nyi hossza járul. Szőre szinte az egész testén szürke "agutiszínű", a fedő- és aljszőrök színe eltér. Állán, nyakán és hasán fehér vagy krémszínű, fülei, lábai és a szemek körül vörösbarna. Orra sötétszürke, világos mellkasán sötét sáv fut keresztbe. Farka vége fekete. Fogai viszonylag kicsik, alkalmazkodva a főleg rovarokból és növényekből álló étrendjéhez.

Elterjedése

[szerkesztés]

Először a perui tengerparton elterülő Sechura-sivatagból írták le, innen kapta latin nevét is. A róka Ecuador délnyugati és Peru nyugati részén elhelyezkedő száraz élőhelyek lakója a tengerparttól egészen legalább 1000 méter magasságig. Ezen a régión belül az Andok előhegyeiben, félsivatagos erdőkben és a tengerparton egyaránt megfigyelték. Alfajai nem ismertek. A mai elterjedési területén megtalálták kései pleisztocénből származó fosszíliáit is. A genetikai vizsgálatok alapján legközelebbi rokona a Chilében élő Darwin-pamparóka.

Életmódja

[szerkesztés]

A dél-amerikai róka éjszaka aktív, a nappalokat földbe vájt kotorékban tölti. Többnyire egyedül jár élelem után, de megfigyeltek már párokat is. A kölykök októberben és novemberben születnek, de szaporodásáról több információ nem áll rendelkezésre.

Mindenevőnek tekinthető, mert bár elsősorban a kisemlősöket, rovarokat, tojásokat vagy a dögöt preferálja, növényi táplálékot is fogyaszt, megeszi a Prosopis juliflora bokor magházát vagy a Cordia gyümölcseit. Szükség esetén csak növényeket fogyasztva is képes túlélni az ínséges időszakokat. A sivatagi állatokhoz hasonlóan feltehetően képes hosszú ideig meglenni vízivás nélkül, élelméből szerezve meg a szükséges vízmennyiséget.

Környezetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A dél-amerikai rókát élőhelyének elvesztése fenyegeti, elsősorban Ecuadorban. Ezenkívül, mivel időnként megöl egy-két háziszárnyast, a helybeliek vadásszák. A perui sámánok az ülő helyzetben kitömött rókát mágikus szertartások kellékeként használják, illetve zsírjával gyomorpanaszokat kezelnek.

A faj létszámát 15 000-re becslik, a közeljövőben ez feltehetően 10%-kal esni fog életterének csökkenése miatt. Ecuadorban kevéssé veszélyeztetett kategóriába van sorolva, Peruban engedéllyel vadászható.

Források

[szerkesztés]
  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2013. december 10.)
  • Wozencraft, W. C. (2005). "Order Carnivora". In Wilson, D. E.; Reeder, D. M. Mammal Species of the World (3rd ed.). Johns Hopkins University Press. ISBN 978-0-8018-8221-0. OCLC 62265494.
  • Asa, C. & Cossios, E.D. Canids: Foxes, Wolves, Jackals and Dogs. Status Survey and Conservation Action Plan. International Union for Conservation of Nature and Natural Resources/Species Survival Commission Canid Specialist Group. pp. 69–72.
  • Birdseye, C. (1956). "Observations on a domesticated Peruvian desert fox, Dusicyon". Journal of Mammalogy 37 (2): 284–287. JSTOR 1376706.
  • Asa, C. & Wallace, M.P. (1990). "Diet and activity pattern of the Sechuran desert fox (Dusicyon sechurae)". Journal of Mammalogy 71 (1): 69–72. JSTOR 1381318.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sechuran fox című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.