Gabriel Narutowicz

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

Gabriel Narutowicz
Született	1865. március 17.[1][2][3][4][5] Telšiai
Elhunyt	1922. december 16. (57 évesen)[1][2][3][5] Varsó[6][7]
Állampolgársága	orosz lengyel
Gyermekei	két gyermek
Foglalkozása	politikus diplomata egyetemi oktató építőmérnök külügyminiszter
Tisztsége	külügyminiszter Lengyelország elnöke (1922. december 11. – 1922. december 16.)
Iskolái	Zürichi Egyetem Zürichi Műegyetem Liepāja Gymnasium Szentpétervári Állami Egyetem (–1886)
Kitüntetései	Fehér Sas-rend Grand Cross of the Order of Polonia Restituta
Halál oka	lőtt seb
Sírhelye	Szent János-főszékesegyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabriel Narutowicz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gabriel Narutowicz (1865. március 17. – 1922. december 16.) Lengyelország első köztársasági elnöke, akit egy héttel megválasztása után lőttek le.

Egy litván nemesi család sarja, aki Telšiai-ban született Samogitian megyében. 1908-tól Svájcban a zürichi Polytechnikai Intézetben vállal munkát, valamint sok nyugat-európai vizíerőmű építését irányítja.

Miután 1918-ban Lengyelország visszanyeri a függetlenségét, s a politikai közéletben is szerepet vállalt: 1920-21 között közmunkaügyi miniszter, 1922-ben pedig külügyminiszterként tevékenykedik.

A Liberális Párt támogatásával 1922. december 11-én választották meg Lengyelország első köztársasági elnökévé a Szejm képviselői, az eskütételére két nappal később került sor. Az elnökké választását követő napokban tömegtüntetések és zavargások követték egymást. A tüntetéseken azok adtak hangot elégedetlenségüknek, akik nem Narutowiczot, hanem a jobboldal jelöltjét, Maurycy Zamoyski grófot várták a köztársasági elnöki székbe. Ebben a felfokozott közhangulatban a rendet csak határozott katonai fellépéssel lehetett fenntartani.

1922. december 16-án – öt nappal beiktatását követően – a varsói Zachęta galéria kiállításán, egy mentálisan zavarodott, nacionalista érzelmű művészeti kritikus, Eligiusz Niewiadomski lelövi (a merénylőt egy hónappal később, 1923. január 31-én golyó általi halálra ítélik és kivégzik).

Narutowiczot a néppárti Stanisław Wojciechowski követte a köztársasági elnöki tisztségben, akit a Nemzetgyűlés - a szejm és a szenátus együttes ülése - a tragikus körülmények között elhunyt elnök halála után négy nappal, 1922. december 20-án választott meg.

Varsó, Ochota városrészében található Plac Narutowicza (Narutowicz tér) az ő emlékét őrzi.

Bátyja, Stanisław Narutowicz a Litván Államtanács tagja, aki – többek között – aláírja a Litvánia függetlenségéről szóló nyilatkozatot 1918. február 16-án.

• Kovács István, Csoda a Visztulánál és a Balti-tengernél - Európa, Budapest 2006, 142–144. old.