Buster Williams

Buster Williams
Oslo Jazzfestival, 2016
Életrajzi adatok
Születési név	Charles Anthony Williams
Becenév	Buster
Született	1942. április 17. (82 éves)[1][2][3] Camden[4]
Származás	afroamerikai
Iskolái	Camden High School
Pályafutás
Műfajok	dzsessz, fúziós dzsessz, post-bop, mainstream dzsessz, hard bop
Hangszer	nagybőgő bass
Tevékenység	zenekarvezető karmester dzsesszzenész zeneszerző basszusgitáros
Kiadók	HighNote Records
Buster Williams weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Buster Williams témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Buster Williams, (Camden, 1942. április 17. –) amerikai nagybőgős. Williams Herbie Hancock 1970-es évekbeli zenekarából, valamint Larry Coryell gitáros, a Thelonious Monk zongorista, és számos énekes, köztük Nancy Wilson kedvenc kísérőjeként ismert.

Williamset nagybőgőzni és dobolni apja tanította. 1959-ben csatlakozott Jimmy Heath együtteséhez Sam Dockery-vel és Specs Wrighttal). 1960-61 között Gene Ammonsszal és Sonny Stittel dolgozott. Ezután a philadelphiai Combs College of Musicon zeneszerzést és zeneelméletet tanult.

Gerald Price triójával való fellépése után Dakota Staton, Betty Carter, Sarah Vaughan és Nancy Wilson énekeseket kísérte. 1964-68 között Los Angelesben voltak. Ott a Jazz Crusadersszel és Miles Davisszel vettek föl lemezt; és dolgozott Kenny Dorhammel valamint a Bobby Hutcherson/Harold Land Quintettel is.

1969-ben Williams visszatért New Yorkba, ahol tagja lett Herbie Hancock zenekarának. 1972-ig minden felvételükön részt vett. Dolgozott Art Blakey, Herbie Mann, Mary Lou Williams és Eddie Henderson mellett is. A következő években Williams számos albumon volt zenekarvezető. 1980-ban Grammy-díjra jelölték a „Love For Sale” című albumon való részvételéért.

Ron Carterrel és a London Symphony Orchestra-val felvette a „Le Choix des armes” című film zenéjét.

Az 1980-as évek elején Herbie Hancockkal, Tony Williamsszel és Wynton Marsalis-szal dolgozott. 1989-ben kiadott egy albumot saját szerzeményeiből. 1991-ben megbízást kapott egy mű komponálására kvintettre, vonósokra és kórusra.

Saját kvintettjével bejárta Európát, Japánt és Ausztráliát, részt vett a Moszkvai Jazz Fesztiválon, majd csatlakozott a The Timeless Allstars együtteshez.

Adam Kahan filmrendező elkészítette róla a „Buster Williams Bass to Infinity” (2021) című dokumentumfilmet, amelyben olyan kollégái is szerepeltek, mint Benny Golson, Herbie Hancock, Christian McBride, Rufus Reid és Kenny Barron.

• Pinnacle (1975)
• Crystal Reflections (1976)
• Tokudo (1978)
• Heartbeat (1978)
• Dreams Come True (1980)
• Two as One with Kenny Barron (1987) – live rec. 1986
• Something More (1989)
• Somewhere Along the Way (1998)
• Lost in a Memory (1999)
• Live at the Montreux-i Jazz Fesztivál 1999 (2001) – live rec. 1999
• Houdini (2001)
• Joined at the Hip (2002) – rec. 1998
• Griot Libertè (2004)
• 65 Roses (2008) – rec. 2006
• Buster Williams Live Volume 1 (2008)
• Audacity (2018)
• Unalome (2023)

• 1981: Le Choix des armes (A fegyverek választása; r.: Alain Corneau)
• 2021: Buster Williams Bass to Infinity

• 1980: Grammy-díj jelölés

• https://busterwilliams.com/
• https://www.allaboutjazz.com/musicians/buster-williams/
• https://busterwilliams.com/discography/
• https://www.bluenote.com/artist/buster-williams/
• https://web.archive.org/web/20120125073200/http://www.busterwilliams.com/biography.html

Ez a szócikk részben vagy egészben a Buster Williams című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.