Bikaviadal

A corrida (Spanyolországban) vagy fiesta brava (Mexikóban),^[1] azaz a bikaviadal, az Ibériai-félszigetről származó látványosság, melynek során az arénában a torerók, azaz a bikaviadorok meghatározott szabályrendszer szerint a felbőszített, kifejezetten erre a célra tenyésztett, vad harci bikával küzdenek meg. Ennek a neve spanyolul: Corrida de toros(wd) A véres játék végén a matador, azaz a ’leölő’ bikaviador, díszes középkori eredetű ruházatban színre lépve, kardjával rituális szabályok szerint leöli az állatot. A matador hagyományos ruházata testre feszülő, magas derekú nadrág és derékig érő díszes boleró. A hímzésekkel, rátétekkel és csipkével díszített felsőruha meghatározó eleme a spanyol népviseletnek.^[2] Három felvonásból (tercio) áll a viadal. A corrida harmadai: a lándzsák próbája a suerte de varas, a banderilla, és a halál próbája (tercio de muerte).

A tauromaquia szó a görögből származik, amely a „bika” és a „küzdeni” szavakból áll. A Real Academia Espaňola szerint a tauromaquia nem más, mint a bikával való küzdelem művészete. Tágabb értelmezésben a bikaviadallal foglalkozó szakmai értekezések, irodalmi művek vagy műalkotások is a tauromaquia tárgykörébe tartoznak.

A látványosság a világ egyik legősibb, máig fennmaradt szokása. Federico García Lorca spanyol drámaíró szerint: „A bikaviadalnak egész liturgiája van, valóságos vallási dráma, ahol ugyanúgy, mint a misében, imádnak és feláldoznak egy istent”. A napjainkban sokat támadott véres hagyomány pontos eredete vitatott.^[3] Egyesek az ókori rómaiak gladiátorjátékaihoz, illetve a görög és krétai „bikakultuszhoz” (tauromachia) vezetik vissza, míg mások szerint az ókori Ibériában alakult ki, és csupán véletlen a párhuzam a hasonló római és görög játékokkal. Spanyolországban az ember bikával való küzdelmének első reprezentációja egy keltibér kőtömbről származik a rómaiak által az i. e. 1. században alapított Cluniából (ma romváros Burgos provincia déli részén, Kasztíliában). Ernest Hemingway Nobel-díjas író szerint, aki jól ismerte a bikaviadal hagyományos spanyolországi formáját „a bikaviadal spanyol intézmény: nem a külföldiek és a turisták kedvéért jött létre, hanem mindig ellenükre, és minden lépés, melyet a viadal módosítására, azaz szalonképessé tétele érdekében tesznek, méghozzá hiába, mivel semminemű módosítás nem fogja szalonképessé tenni, a teljes eltiltás felé vezet.”^[4]

Az egyiptomiaknál Ápiszt, a szent bikát istenségként tisztelték. A bikával való küzdelem már a görögöknél megjelent, Krétán például a termékenységhez köthető szent Bika kultusza.^[8] A krétaiak a bikával való küzdelem egy ősi formáját művelték, amelynek azonban nem az volt a célja, hogy megöljék a bikát, hanem az, hogy a bika hátára ugorva különféle mutatványokat mutassanak be. Erről a knósszoszi palotakomplexum egyik falfestménye a „bikaugratás jelenete” tanúskodik. Később a rómaiaknál a legnépszerűbb szórakozási formát jelentették a gladiátorok véres viaskodása egyrészt egymással, másrészt állatokkal, például bikákkal is. A perzsa eredetű ókori Mithrász-kultusz központi eleme a bika rituális megölése, ahol isteni parancsra feláldozzák a bikát, mint minden rossz forrását. Új hívő beavatásakor úgy ölnek le egy bikát, hogy a bika sebébõl felbuzgó forró vér rácsorogjon, a vér a hitük szerint közvetítette az állat erejét és segítette a hívő lelkének megtisztulását.^[9][10]

Spanyolországban a mór uralom alatt a lovagok lóhátról, lándzsával küzdöttek a bikákkal.^[11] A középkorban a spanyoloknál a bikaviadal éppen olyan lovagjáték volt, mint a torna; Cid Campeador például kitűnő bikaviador hírében állt.^[12] A bikakultusz spanyol központjai Andalúziában Sevilla, Málaga és Ronda városai voltak.^[13]

Az első pénzdíjért küzdő bikaviador Francisco Romero volt, unokáját, Pedro Romerot tekintik a modern bikaviadal megteremtőjének, aki gyalog terelte a bikát és karddal ölte meg. 1771 és 1799 között több, mint 5600-at ölt meg, anélkül hogy karcolás is érte volna.^[14] 1785-ben emelték az andalúziai Ronda városában a az első spanyol bikaviadal-arénát (Plaza de Toros).^[15] Pedro Romero itt újította meg a bikaviadal művészetét és a leghíresebb matador-dinasztiáknak innen indult a pályafutása. A viadal mai formája 1830 körül alakult ki.^[16][17]

A bikaviadal Spanyolországon kívül Portugáliában, Dél-Franciaországban és Latin-Amerika több országában (Mexikó, Kolumbia, Venezuela, Peru) is hatalmas népszerűségnek örvend.

Spanyolországban, Közép- és Dél-Amerikában is sok folyóirat, könyv, film és tévéműsor foglalkozik ezzel a látványossággal. A híres pasodoble^[18] nevű spanyol tánc az 1920-as években terjedt el, amely egyfajta bikaviadal-pantomim, ahol a férfi táncos a matador szerepét ölti magára, a nő szerepe pedig a vörös muletáé. A férfi és a nő együtt mozog egy képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és az arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő.^[19]

Spanyolország legnagyobb bikaviadal-arénája a madridi Plaza de Toros Monumental de Las Ventas, mely 23 798 néző befogadására alkalmas. Az aréna 1929-ben épült, ahol az első viadalt 1931 júniusában tartották, noha hivatalosan csak 1934 októberében nyitották meg. Falai között a leghíresebb matadorokat láthatta küzdeni a bikákkal a közönség.^[20] A bikaviadal-időszak áprilistól októberig tart, a matadorok egy része télen Latin-Amerikában szerepel. Sok fontos bikatenyészet létezik, a toro bravo (’vad bika’) tenyésztésére (például Miura, Domecq, Victorino, Alcurrucén, Murube), ez a fajta bika (amely morfológiailag különbözik a vágóhídra szánt állatoktól) már régen kihalt volna, ha nem léteznének a bikaviadalok. A tenyésztőkön kívül még sokan élnek a nemzeti ünnepből (fiesta nacional), ahogy a spanyolok nevezik, A bikaviadal-arénák személyzete, állatorvosok, a matadorok ruháját (traje de luces) készítő, erre szakosodott szabók, lótenyészetek, különböző matador felszereléseket gyártó^[21] cégek megélhetése függ a viadaloktól, amely mintegy 200 ezer embernek ad munkát és a spanyol gazdaságra gyakorolt hatása több milliárd euró.^[22]

A standard spanyol bikaviadal (corrida de toros) kezdetén két alguacilillo lovas vezetésével bevonul az arénába az összes résztvevő. Először a három matador, mögöttük három sorban a velük harcoló 3-3 banderilleró. Őket követik a fölpáncélozott lovon a lovas szereplők, a picadorok. Minden matadort két banderillero követ, ők az első számú segédek, akikből idővel majd matador is válhat. Ezután bevonul néhány arenero, akik az aréna tisztításáért felelősek, majd utolsóként a ló- vagy öszvérfogat és az azt vezető puntillerok, akik később kiviszik a megölt bika tetemét.^[23][24]

A bikaviadal elnöke a páholyból (egy állatorvos és egy tanácsadó társaságában) fehér zsebkendőjével engedélyt ad a viadal megkezdésére. A berohanó bikát a matador két színű, fukszia-sárga négy-hat kilós köpenyével (El capote de brega) irányítva és terelgetve figyeli az állat mozgását és viselkedését. A fárasztás első két szakaszában a köpennyel történő terelés minden mozdulatsorának külön elnevezése van:

• La Verónica
• La Media Verónica
• Larga por bajo
• Larga Cambiada
• Gaonera
• La Chicuelina
• Porta Gayola
• Faroles
• La Revolera^[25][26]

Ezután érkezik kitömött ponyvával védett lován a picador, aki a puya nevű lándzsával egyszer vagy kétszer (ahogy a matador vagy az elnök jónak látja) megszúrja a bika nyaktövén feldomborodó izomcsomót (morillo), amitől a vállizmai annyira megsérülnek, hogy a bikaviadal további részében már nehezebben tudja mozgatni a fejét. Ez arra is szolgál, hogy élénkítse a bikát de csökkentse a bika öklelésekor (corneada) a szarvak jelentette veszélyt. A viadalnak ezt a részét a lándzsák próbájának (suerte de varas) nevezik.^[27]

A picador elhagyja az arénát, a banderillerók pedig három pár, színes papírral bevont, horgos végű banderillát szúrnak a bika tarkójába, marjába. Ezek az apró lándzsák a speciálisan kiképzett hegyük miatt, a bika minden mozdulata során egyre mélyebbre fúródnak a húsba, súlyos vérveszteséget okozva az állatnak.

Ekkor megkezdi szereplését a matador(wd), aki egy montera(wd) nevű három csúcsú fekete kalapot visel, aki muleta(wd) nevű eszközével (egy fa pálcára (estaquillador) erősített piros színű ruhadarab, kisebb, mint a köpeny), valamint egy alumínium vagy fa "szimulált karddal" száll szembe a bikával, és különböző látványos mozdulatokkal bebizonyítja, hogy képes uralni a vad bikát.

A bikával történő viadal utolsó, és egyben legfontosabb felvonása a tercio del muerte, suerte del muerte vagy suerte suprema. Az utolsó percekben a matador a kardot valódi ívelt végű acélkardra cseréli. A hagyományos szúrókard neve az estoque, amellyel egyetlen szúrással kell kivégeznie a bikát.^[28]

Kétféle módszerrel történik a bika leölése. Az egyik lehetőség (volapié), amikor a matador az álló vagy támadó állatra ráveti magát, vagy a másik módszer, amikor állva fogadja a felbőszült bika rohamát (recibiendo) és úgy szúr.^[29][30][31] Ha mindent jól sikerül végrehajtania, akkor egy pontos szúrással a két lapockacsont közötti legmagasabb ponton ledöfi^[32] a kimerült ellenfelét.

A matador által végzett kegyelemdöfés neve: descabello, amely a nyakszirti csigolyák közé szúrt döfés egy különleges szóróeszköz (descabellar)^[33] hegyével, amely elmetszi a gerincagyat és a bika összeesik.^[34] Ezt akkor kell alkalmazni, ha a bika már képtelen a támadásra, mert haldoklik a kardszúrástól, lerogyva a szemével már nem képes követni a muleta mozgását sem.^[35][36] A kegyelemdöfést néha egy puntillero végzi el kis hegyes eszközével a puntillaval.^[37]

Amennyiben a közönség és az elnök úgy ítéli meg, hogy sikeres volt a matador szereplése, megkapja trófeaként a bika egy vagy két fülét, különleges esetben a farkát is. A bátran harcoló bika néha kivívja a közönség elismerését amely fehér zsebkendőt lenget, hogy meggyőzze a bikaviadal elnökét, hogy kegyelmezzen meg neki (indultado), ha az elnök egyetért, egy narancssárga zsebkendővel jelezi a kegyelem megadását,^[38] akkor visszaküldik a tenyészetbe, ahol sebeit meggyógyítják^[39] és nyugalomban élhet a természetes kimúlásáig.

Egy bikaviadalon (corrida de toros) összesen hat bika szerepel, minden matador 2-2 bikával küzd meg az este folyamán. Egy-egy bikával körülbelül 20 percig tart a viadal.^[40][41]

A bikaviadalokat ún. arénákban (precízebb spanyol néven plaza de toros, azaz ’bikatér’) rendezik. Ezek a római állatviadalok helyszínére emlékeztető, kör alakú, homokkal borított küzdőterek (innen származik a nevük is: az arena latinul és spanyolul ’homok’-ot jelent). A világ legnagyobb bikaviadal-arénája a mexikóvárosi Plaza (de Toros) México, ezt követi a venezuelai Valenciában lévő Plaza de Toros Monumental de Valencia, és a harmadik helyen áll a madridi Las Ventas.

Corrida de toros: az „igazi” bikaviadal. Három matador küzd meg két-két 4-6 éves bikával.

Novillada con picadores: novillerók (még nem matadorok, általában torreádoriskolák tanulói) küzdenek meg 3-4 éves bikákkal, picadorok részvételével.

Novillada sin picadores: novillerók küzdelme 2-3 éves bikákkal, ahol picadorok nem vesznek részt.

Rejoneo: viadal lovas torreádorok részvételével.

Becerrada: torreádorok (matadorok, novillerók) vagy „műkedvelők” küzdenek két éven aluli bikákkal.

Festival: többféle – például jótékonysági – céllal rendezett viadal, letompított szarvú bikákkal. Ilyenkor nem a díszes „traje de luces”-t viselik, hanem a sokkal egyszerűbb „traje corto”-t (más néven „traje campero”).

Toreo cómico: komikus bikaviadal, melyen a torreádorok bohócok vagy törpék.

Egyéb, helyi ünnepeken rendezett látványosságok: például a bikafuttatás.

A bikafuttatás egy olyan látványosság, amely több bikával való viadalból áll, gyalog vagy lovon, egy zárt térben, amelyet végül is a bikák terének (La plaza de toros) neveznek. Pamplonában évente rendezik meg a világhírű Sanfermines fesztivált, amelynek fő attrakciója a bikafuttatás.^[42]

A bikaviadalon több ember vesz részt, köztük a bikaviadorok is, akik egy szoros és hagyományos, egyezményes szabályrendszert követnek, szabályozott esztétikai igényességgel tudnak részt venni, mint matadorok.

• 
  Las Ventas bikaviadal-aréna, teljes nevén spanyolul Plaza de Toros de Las Ventas del Espíritu Santo, vagy egyszerűen madridi aréna,

• 
  A corrida bevonulását egy vagy két 16. századi ruhába öltözött lovas alguacil (törvényszolga) vagy alguacilillo vezeti^[43]
• 
  Bevonulnak a matadorok csapatai, a cuadrillák bevonulása az arénába
• 
  A banderillero szerepe szerint színes papírral bevont, horgos végű banderillákat szúr a bika marjába, három alkalommal kettőt-kettőt
• 
  A bika az arénában, banderillákkal a vérző hátában
• 
  Antonio Barrera, matador de toros, 2003
• 
  A revolera mozdulat, mely során a matador megpörgeti maga körül a vásznat, ami így egy mozgó kör hatását kelti^[44][45]
• 
  A mozdulatsort Szent Veronika után nevezték el verónicának, aki minden ábrázolásán két sarkánál fogja a kendőt, ahogyan a bikaviador is tartja a köpenyt a verónica elején
• 
  A matador látványos mozdulata, a bika a vak állati indulatai szerint megy előre, de a köpeny megzavarja
• 
  Az utolsó jelenet, a bika halála (suerte del muerte)
• 
  „Helyzetbe hozta a bikát a vörös posztóval, oldalt fordult, végignézett a pengén, és bement.” Ernest Hemingway: Halál délután^[4]

• Rodolfo Rodríguez "El Pana"^[46][47]
• Alejandro Talavante Rodríguez
• Andres Roca Rey^[48][49]
• Antonio Chenel "Antoñete"
• Manuel Caballero
• Antonio Ordóñez
• Morante de la Puebla
• José Tomás^[50]
• Cristina Sánchez
• Cúchares
• José Cubero Sánchez "El Yiyo"
• Curro Romero
• Enrique Ponce
• Fernando Gómez García "El Gallo"
• Francisco Montes "Paquiro"
• Francisco Rivera "Paquirri"
• Francisco Rivera Ordóñez
• Ignacio Sánchez Mejías
• Ivan Fandiño^[51]
• Jesulín de Ubrique
• José Gómez Ortega, ismertebb nevén "Joselito el Gallo"^[52]
• Joaquín Rodríguez "Costillares"
• Jose María Manzanares
• José Miguel Arroyo "Joselito"
• José Ortega Cano
• Juan Belmonte
• Juan Serrano "Finito de Córdoba"
• Luis Miguel Dominguín
• Manuel Rodriguez Sanchez "Manolete"
• Manuel Benítez "El Cordobés"
• Manuel Díaz "El Cordobés"
• Manuel García "El Espartero"
• Paco Camino
• Pedro Gutiérrez Moya "El Niño de la Capea"
• Pedro Romero
• Pepe-Hillo
• Pepe Luis Vázquez
• Rafael Guerra "Guerrita"
• Rafael Molina Sánchez "Lagartijo"
• Salvador Sánchez Povedano "Frascuelo"
• Juan Antonio Ruiz Román ¨Espartaco¨
• Domingo López-Chaves Mangas
• Miguel Espinosa "Armillita"^[53][54]

A bikaviadal veszélyes, de szigorúan szabályozott küzdelem egy vadálattal, az emberre támadó vad bikák elleni viadalok ezért viszonylag ritkán járnak halálos emberi áldozatokkal.

• 1947. augusztus 29. - a harminc éves Manuel Laureano Rodríguez Sánchez (Manolete) combján egy bika halálos sebet ejtett a linaresi arénában.^[55] Halála után Francisco Franco spanyol államfő háromnapos nemzeti gyászt rendelt el.^[56]
• 1984. szeptember 26. - Francisco Rivera, (Paquirri) életét vesztette egy Avispado^[57] nevű bika elleni küzdelme során.^[58]
• 2016. július 9. - Víctor Barrio 29 éves spanyol matador vesztette életét. ^[59]
• 2017. június 18. - Iván Fandiño 36 éves spanyol matadort döfte halálra egy bika. ^{[60][61][62] [63]}

A bikaviadal sok művész képzeletét is megragadta. Francisco Goya 1816-ban adta ki a harmadik nagy nyomdai sorozatát, a "La Tauromaquia" -t. Fiatal korában Goya a bikaviadal nagy rajongója volt.^[64] Pablo Picasso megannyi művében megörökítette a bika és az ember harcát.^[65][66]

Spanyolországban rendszeresek az állatvédelmi tüntetések a bikaviadalok ellen.^[67][68] 2011 szeptemberében Katalóniában, Spanyolország egyik autonóm közösségének parlamentjében, döntés született arról, hogy nem rendezhető a továbbiakban bikavidal. A betiltás kezdeményezői szerint a bikaviadal barbár szokás.^[69] Később azonban 2016-ban a spanyol alkotmánybíróság elrendelte, hogy Katalóniának bikaviadalokat kell rendeznie. A támogatók szerint ugyanis a bikaviadal fontos része a spanyol nemzeti tradíciónak. Így a katalán függetlenedés egyik fontos kérdésévé vált a bikavivás hagyományának megmaradása.^[70] A katalán fővárosban 1977-ben zajlott le az utolsó küzdelem bika és ember között. Barcelona arénáit bevásárlóközponttá és mecsetté alakítják át.^[71]

2018-ban a spanyol Bull Foundation of Lydia, a francia Observatoire National des Cultures Taurines és a portugál ProToiro szervezetek vezetői létrehozták az International Council of Bullfighting (ILC) elnevezésű tanácsot, amely a bikaviadalok kulturális, gazdasági, társadalmi és edukációs értékeinek népszerűsítését, valamint a gyakorlatot védő törvények és egyezmények országos és nemzetközi szintű képviseletét tűzte ki céljául.^[72] A bikaviadal tradícióját támogatók szerint, a nem élelmiszeripari és nem a vágóhidak számára tenyésztett harci bikákkal történő viadal egy művészeti forma, amelyet egyenrangúnak kellene tekinteni a tánccal, a festészettel vagy a zenével.^[73]

A bikaviadalok támogatói arra is hivatkoznak, hogy ez a hagyomány óriási gazdasági jelentőséggel is bír Spanyolország szempontjából. Csak a két legnagyobb, bikákkal kapcsolatos fesztivál, a madridi Fiesta de San Isidro és a pamplonai Sanfermines háromszor annyi adóbevételt hoz éves szinten, mint amennyi az egész országban a mozijegyek eladásából származik, egy 2016-os elemzésben pedig a szerzők kiszámolták, hogy a bikafuttatások és bikaviadalok betiltása éves szinten 3,6 milliárd eurós veszteséget okozna az országnak. A bikaviadalok szervezőinek szövetsége szerint majdnem 200 000 munkahely kötődik a bikaviadalokkal kapcsolatos rendezvényekhez.^[74]

A Wikimédia Commons tartalmaz Bikaviadal témájú médiaállományokat.

• Bikaviadal Spanyolországban, dka.oszk.hu
• Claramunt, Fernando: Historia Ilustrada de la Tauromaquia, Espasa-Calpe, Madrid, 1989
• Cossío, José María de: Los toros, tratado técnico e histórico, Espasa-Calpe, Madrid, 1974
• Moral, José Antonio del: Cómo ver una corrida de toros, Alianza Editorial, S. A, Madrid, 2003
• Ramón, José Luis: Todas las suertes por sus maestros, Espasa-Calpe, S. A, Madrid, 1998
• Abenamar: Filosofía de los toros, Egartorre, Valencia, 1995
• Aguado, Paco: Figuras del siglo XX, Egartorre, Valencia, 2002
• Bullfighting spectacle, britannica.com (angolul)
• The Romero Dynasty, rmcr.org (angolul)
• Veres Zsuzsanna: A Minótaurosz labirintusában a spanyol bikaviadal, Életünk irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat, 2015. március
• Ernest Hemingway: Halál délután, Vakok Elektronikus Könyvtára

• Tilos lesz megölni a bikákat a viadalokon a Baleár-szigeteken, origo.hu
• Láttad valaha Puskás Ferencet bikával harcolni?, 444.hu
• Reglamento(Ministerio del Interior)
• Julio Aparicio matador balesete
• Corrida.tv, Le Monde de la tauromachie, bullfight portail corrida, actualités, photo, vidéo, musique , corrida.tv (spanyolul)
• Armani brindó en Ronda, elpais.com (spanyolul)
• Mundotoro.com: el portal de toros y toreros, mundotoro.com (spanyolul)
• Plaza de Toros de las Ventas (Madrid), el coso más importante del mundo, las-ventas.com (spanyolul)
• "Egy Picasso a kukában" - a bikaviadal bukása Katalóniában, hvg.hu
• 5 éve nincsenek bikaviadalok Barcelonában, most van esély rá, hogy visszatérjenek, kulturtapas.hu