Berimbau

Berimbau
Besorolás
kordofon ütő
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	311.121.221
Menzúra	0,8 … 1,2 m
Rokon hangszerek	Doromb
A Wikimédia Commons tartalmaz Berimbau témájú médiaállományokat.

A berimbau vagy birimbau brazíliai egyhúros hangszer, a monoheterokord zenei íjak családjába tartozik. Afrikai eredetű, a rabszolga-kereskedelem révén jutott az Újvilágba. A capoeira nevű brazíliai tánc- és harcművészet, valamint a kandomblé szertartások elengedhetetlen kelléke.

A berimbau egy íjszerűen megfeszített, egy-másfél méter hosszú, fapálcára erősített húrból és egy rezonátorként használt, 10-20 cm átmérőjű, kivájt tökből áll. A tök egy madzaggal van az ág egyik végének közelében rögzítve úgy, hogy egyben a húrhoz is hozzá van hurkolva. A húrt egy vékonyabb pálcával megütve szólaltatják meg. A hangszer és verője is hagyományosan biriba-fából (Eschweilera ovata) készül.

A hangszert háromféle nagyságban és hangolásban használják, ezek nevei a mélytől a magasig: gunga, médio és viola.

A hangszer részeinek hagyományos brazíliai portugál megnevezései:

• verga: a húrhordozó fapálca
• arame: az acélhúr
• cabaça: a tök-rezonátortest
• baqueta: a verő
• dobrão vagy pedra: pénzérme vagy kavics, a hang módosításához
• caxixí (kiejtése kb. ka-se-se): tökhéjból és nádfonatból készült csörgő

A hangszert a bal kéz tartja olyan módon, hogy a cabaça rögzítésére szolgáló hurok a kisujjon nyugszik, a gyűrűs- és mutatóujj a vergát markolja, a mutató- és hüvelykujj között a dobrão van. A jobb kéz tartja a vaquetát együtt a caxixível. A hangszert függőlegesen, olyan helyzetben tartják, hogy a cabaça nyílása közvetlenül a has előtt legyen, a rezonátor nyílása így a testhez szorítva változtatható, nyitható-csukható, így a dorombhoz hasonlóan a megszólaló húrnak más-más felhangját lehet kiemelni (wah-wah effektus).

Leggyakrabban a következő három jól elkülöníthető hangot használják:

• Üres húr: a hangszert úgy tartják, hogy a cabaça teljesen nyitott legyen, miközben a húrt a tök rögzítési helyétől kb. két ujjnyi távolságra megütik. Mélyebb, zengő hangot ad.
• Magas hang: a hangszert az előzőhöz hasonló helyzetben tartják, de a dobrão a húrhoz van szorítva, és a húrt ettől a helytől feljebb két ujjnyira ütik meg. A hang az előző megszólaltatási módhoz képest egy hanggal (kis- vagy nagyszekund) magasabb.
• Zörgés: a hangszer a hashoz szorul, a cabaça zárt helyzetben van, a dobrão finoman, szorítás nélkül a húrhoz ér, fölötte ütődik hozzá a verő. Éles, zörejszerű hang keletkezik.

A capoeirában néhány gyakrabban használt ritmusképlet, toque (X jelöli a zörgést, O az üres húrt, I a magas hangot, . a szünetet):

• Angola (lassúbb)

O . I . . . X X

• São Bento Grande (gyorsabb)

I . O . O . X X

• Cavalaria (gyors)

O . X X O . X X O . X X O O O O

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

• Berimbau.info (angol)
• Gerald Sabelberg – Berimbau Toques – Játékmód fotókkal illusztrálva (német)