Berenice (Racine)
| Berenice | |
| Szerző | Jean Racine |
| Eredeti cím | Bérénice |
| Nyelv | francia |
| Műfaj | tragédia |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1671 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Berenice témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Berenice (Bérénice) Jean Racine drámája, bemutatva 1670. november 21., Bourgogne-palota, Párizs.
A drámáról
[szerkesztés]A Britannicus c. drámával korántsem zárult le Racine drámaírói pályafutása, a következő évben ismét az ókori Rómából merít történetet, melyet Berenice c. drámájában dolgoz fel, Titus római császár és egy palesztinai királynő, Berenice beteljesíthetetlen szerelmi történetét. Titusnak és Berenice-nek kölcsönösen le kell mondaniok az egymás iránti szerelemről, mivel római császár idegen királynőt[1] nem vehet feleségül. Mindenki megszegheti a szabályt Rómában, de a császár nem.
Racine igazán lírai hangvételű munkája e dráma. Nincs erőszakos cselekmény, a kötelesség, a szenvedély és az akarat vívja tragikus harcát. Titus:
“Nagyságom unt rabságát, ugye, szánja?
Én a világ ura vagyok s legfőbb szabálya.
Királyokat teremt s megint ledönt kezem,
S szívemmel szabadon nem rendelkezhetem.”[2]
A drámát 1670. november 21-én mutatták be, egész könyvet is írtak e dráma ellen mindjárt bemutatásakor, hogy ti. a szerkezete nem szabályos, stb. A sok kritika még inkább felhívta a figyelmet a Racine darabokra, s nagy sikerrel játszották azokat.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A hangsúly nem az idegenen van, mint oly sokan hiszik, hanem a királynőn, a királyokat elűző Róma nem fogad el királynőt. Lásd Kardos László (szerk.) (1978). Világirodalom II. Budapest, ELTE 189.
- ↑ Jean Racine összes drámái. i. m. 364., ford. Vas István.
Források
[szerkesztés]- Jean Racine összes drámái. Budapest, Magyar Helikon, 1963. Berenice lásd 331-394.
