A Dél-afrikai Köztársaság a 20. század 60-as éveitől kezdődően saját területén és az általa megszállva tartott Namíbia területén autonóm törzsi államokat kezdett létrehozni. Ezek közül négynek az 1970-es évektől kezdődően függetlenséget adott, azonban a függetlenséget egyetlen más ország sem ismerte el. A független bantusztánok reintegrálva lettek Dél-Afrikába az apartheid vége után, 1994-ben.
Az apartheid ideológia változáson ment keresztül az 1970-es évekre, az addigi pigmentokráciát, vagyis az egy társadalmon belül élő fehér és fekete népesség megkülönböztetésének helyét átvette a területi elkülönülés terve, ennek érdekében hozta létre a fehér kormányzat az amerikai indián rezervátumokhoz hasonló bantusztánokat. Dél-Afrika úgy próbált megszabadulni az őshonos fekete lakosságtól, hogy igyekezett feléleszteni a különböző etnikai csoportok közötti ellentéteket, ezzel is erodálva a közös fekete identitást és az ország 13%-án (ráadásul terméketlen, valamint sokszor exklávékra szabdalt területeken) létrehozott bantusztánokba kezdte koncentrálni a színesbőrű népességet. A névleg független, valójában gazdaságilag életképtelen és csak Dél-Afrika által elismert proto-államok mind egy-egy nagyobb fekete népcsoport rezervátumaként szolgáltak és saját kormánnyal, valamint állami jelképekkel rendelkeztek. A fehér kormányzat akár az ország néhány területéről is hajlandó lett volna lemondani annak érdekében, hogy feketéktől szabaduljon meg, ennek a politikának részeként próbálták rávenni a független Szváziföldet, hogy annektálja a főként szintén szvázi lakosságú KaNgwane bantusztánt.[1]
Jelenleg a bantusztán kifejezést Afrikán kívül leggyakrabban Izrael és a Palesztin Állam kapcsolatának esetében használják. A kétállami megoldást és a Netanjáhú izraeli miniszterelnök által vezetett telepes politikát bíráló politikusok és sajtóorgánumok gyakran vádolják azzal a zsidó államot, hogy a csak de facto független és területileg erősen széttagolt Palesztina valójában egy, a dél-afrikai példához hasonló bantusztán. [2]
