Banebdzsedet
| Banebdzsedet | |||||||
 | |||||||
| Banebdzsedet a Királyok völgye 19 sírban | |||||||
| Vallás | ókori egyiptomi | ||||||
| Hieroglifa |
| ||||||
| Nem | férfi | ||||||
| Házastárs | Hatmehit | ||||||
| Gyermekei | Harpokratész | ||||||
| Kultuszhely | Mendész | ||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Banebdzsedet témájú médiaállományokat. | |||||||
Banebdzsedet (b3-nb-ḏd.t)[1] ókori egyiptomi istenség. Eredetéről keveset tudni. Nevében a ba egy ókori egyiptomi lélekfogalom, de kost is jelent, a neb jelentése „úr”, Dzsedet pedig Mendész városának ókori egyiptomi neve, így a név jelentése: „Mendész ba-ura” vagy „Mendész kos ura”. Mivel a ba egyszerre jelent lelket (emberit és istenit egyaránt) és kost, a kos alakú istenségeket időnként más istenek megjelenésének tartották;[2] Banebdzsedet Ozirisz lelkét jelképezte, a későkorban ez kibővült azzal, hogy Ré, Su és Geb lelkét is.[3] Felső-egyiptomi megfelelője Hnum kosisten.
Felesége Hatmehit, a halak istennője, aki talán Mendész eredeti főistene volt.[2] Gyermekükkel, Harpokratésszel együtt formálják az úgynevezett mendészi triádot[4] (a szülőpárból és gyermekből álló háromság gyakori volt az egyiptomi vallásban).
Ikonográfiája
[szerkesztés]Kosként, kosfejű emberként vagy kosfejként ábrázolták; az Újbirodalomtól kezdve négy kosfejjel, ami az általa jelképezett négy istent jelképezte. A négy fej közül kettő előre, kettő hátrafelé nézett.[3]
Kultusza
[szerkesztés]Kultuszközpontja Mendész volt, ahol feltártak egy temetőt az isten szent kosainak szarkofágjaival, de máshol is tisztelték, bár a Deltán kívül inkább más kosistenek voltak jelentősek. Kosistenként erős szexuális jelleggel is bírt; III. Ramszesz Medinet Habu-i templomában leírják, hogy Tatjenen isten Banebdzsedet formájában nemzette Ramszeszt.[3][5]
A Hórusz és Széth történetében Banebdzsedet azt a tanácsot adja az isteneknek, hogy Neith tanácsát fogadják meg a két isten vitájában.[5] Később azt javasolja, hogy Széth kapja meg a trónt, mert ő az idősebb.
Források
[szerkesztés]- ↑ Hermann Ranke: Die ägyptische Persönennamen. Verlag von J. J. Augustin in Glückstadt, 1935. , p.89
- ↑ a b Handbook of Egyptian mythology, Geraldine Pinch, p 114-115, Oxford University Press, 2004, ISBN 0195170245
- ↑ a b c Richard Wilkinson: The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt. London, Thames and Hudson, 2003. ISBN 978-0500051207, p.192
- ↑ "Mistress of the House, Mistress of Heaven: women in ancient Egypt", Anne K. Capel, Glenn Markoe, p 72, Cincinnati Art Museum, Brooklyn Museum, Hudson Hills, 1996, ISBN 1555951295
- ↑ a b Wilkinson, p.193
