Bagócslegyek
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Gasterophilus intestinalis-lárva
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oestridae témájú kategóriát. |
A bagócslegyek (Oestridae) a legyek egy családja, melyeknek lárvái élősködők, egyes emlősök testében (emésztőcsatornájában, orr- vagy garatjárataiban) fejlődnek. Világszerte mintegy 150 fajuk ismert. Négy jól elkülönülő csoportjukat a szakirodalom gyakran családnak tekinti (Gasterophilidae, Oestridae, Hypodermatidae, Cuterebridae).
E szócikkben az angol wikipediát és az ITIS-t[1] követve ezeket alcsaládnak (-inae végződésű latin nevek) tekintjük, melyeket egy tágabban értelmezett „Oestridae család” foglal össze.
Életmód
[szerkesztés]Őzeink és szarvasaink, valamint a jávor-, és rénszarvas élősködői a Cephenomyia és Pharyngomyia fajok. Elsősorban gazdáik garatüregében fejlődnek, ezért garatbagócsoknak vagy helytelenül garatbögölyöknek nevezik őket. Meleg nyári napok kora délutáni óráiban gyakran rajzanak násztáncukat járva a bagócsok tornyok vagy hegycsúcsok közelében.
A legfeljebb két vagy három hétig élő nőstények elevenszülők. Ivarkészülékük vakzsákjában fejlődő, s az olykor ötszázat is elérő fiatal lárvákat a nőstény repülés közben hozza világra, s valósággal ráspricceli a gazdaállat orrtájékára.
A kis nyüvek a következő év márciusáig a szaglóizmok nyálkahártyáján élnek anélkül, hogy nagyságukban lényegesen változnának. A második és harmadik lárva állapotú alakjaik, a belső orrnyílásokban, a garatüregben és a nyelv tövében élősködnek. Ezek nagysága már tetemes: 4 cm-re is megnőnek.
Légzési és nyelési nehézségeket okoznak, ennek következtében a gazdaállat növekedésében visszamarad, testsúlya csökken, és a fertőző betegségekkel szemben kevésbé ellenállóvá válik. Az agancs gyenge vagy torz növekedése is gyakran utal bagócsfertőzésre. A bábozódásra érett lárvákat a szarvas vagy az őz kitüsszögi, s azok befúrják magukat a talajba, ahonnan 3 -5 hétig tartó báb állapot után bújnak ki a kifejlett bagócsok.
A garatbagócsok meglehetősen gyakoriak. Kimutatták pl., hogy a hajdani Csehszlovákiában az őzállomány 50%-a volt fertőzve az őzbagócs (Cephenomyia stimulator) lárváival.
Az orrbagócsok (Oestrinae), nevüket onnan kapták, hogy patás állatok orr és homloküregében élősködnek.
Életciklus
[szerkesztés]- Petéiket rendszerint egy alkalmas gazdaállat testére rakják.
- A peték rendszerint a gazdaállat testén kelnek ki, egyes fajok, mint például a ló, a testükről lenyalt peték által fertőződnek.
- Légylárvabetegség (myiasis) alakul ki, mikor a légynyüvek részben vagy egészben az élő szövetekbe hatolva fejlődni kezdenek.
- A kifejlődött lárvák bábozódás céljából elhagyják a gazdaállatot, például kifúrják magukat annak bőrén keresztül, vagy az ürülékkel kiürülnek az emésztőcsatornából.
- A talajban bábozódnak.
- A kifejlett bagócsok párzanak, majd a megtermékenyített nőstény alkalmas gazdaállatokat keres.
Megelőzés, védekezés
[szerkesztés]Légyirtás, főként a rajzás időszakában. Ma már hatásos injekciós készítmények vannak forgalomban a betegség kezelésére, régebben a lárvákat elölő vagy "kihajtó" szereket a hátukra fektetett juhok orrüregébe kellett juttatni. Gyógykezelés Ivomec injekcióval és Ditrifon 50WP készítménnyel.
Alcsaládok (Családok?)
[szerkesztés]- Gyomorbagócsok (Gasterophilinae)
- Orrbagócsok (Oestrinae)
- Bőrbagócsok (Hypodermatinae)
- Cuterebrinae
Irodalom
[szerkesztés]- Kotlán Sándor, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
- Pape T. 2001. Phylogeny of Oestridae (Insecta: Diptera). Systematic Entomology, 26, 133–171.
- Papp L., Szappanos A. 1992. Bagócslegyek: Gasterophilidae, Oestridae, Hypodermatidae. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
- Rózsa L. 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.
 |
 |
Jegyzetek
[szerkesztés]
