Bosworthi csata

Bosworthi csata
A rózsák háborúja része
A csata egy litográfián
Dátum	1485. augusztus 22.
Helyszín	Dadlington, Anglia, Egyesült Királyság
Eredmény	döntő Lancaster-házi győzelem
Harcoló felek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
York-ház Lancaster-ház Stanley család
Parancsnokok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
III. Richárd angol király Tudor Henrik Thomas Stanley báró
Haderők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
10 000 fő 5 000  fő, közöttük 2000 francia zsoldos;
Veszteségek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
1 000 halott 100 halott
Bosworthi csata Koordináták: é. sz. 52° 35′ 28″, ny. h. 1° 24′ 38″52.591111111111, -1.410555555555652.591111°N 1.410556°WPozíció Anglia térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Bosworthi csata témájú médiaállományokat.

A bosworthi csatát, amely lezárta a rózsák háborúját, 1485. augusztus 22-én vívták az angliai Bosworth közelében. Az összecsapásban halt meg III. Richárd.

A York-házbéli IV. Eduárd angol király 1461-ben legyőzte a Lancasterek seregét, és ezzel a győzelemmel a York-ház került Anglia trónjára. Halála után öccse, Glouchester hercege lett a régens. A Tudor-korabeli történetírók szerint megölette Edward fiait, akik halála után 1483-ban maga foglalta el a trónt III. Richárd néven.

A Lanchester-házzal is rokonságban álló Tudor Henrik, aki franciaországbeli száműzetéséből tért vissza hazájába, VIII. Károly francia királytól kapott segítséget. A dél-walesi Milford Havenből indulva hadával London felé nyomult. Richárd Dadlington falu közelében, egy az idő tájt „Redemore”-nak nevezett, mocsaras réten várta be a támadókat. Az ütközetet azért nevezték el bosworthi csatának, mert Bosworth volt a csatamezőhöz legközelebbi vásárváros. A csata hadtörténeti érdekessége, hogy a Brit-szigeteken ekkor használtak először mezei hadak összecsapásában ágyúkat.^[1] A király seregének nagyobbik felét a Stanley testvérek hadai, egyenként 3000 fővel alkották. Ezek támogatását azonban III. Richárd Lord Thomas Stanley fiának elraboltatásával kényszerítette ki.

Richárd serege Leicester felől, 1485. augusztus 21-én ért a helyszínre, és az Ambien-domb magaslatán hadrendbe állva várta Henrik hadait. Lord Thomas és Sir William Stanley seregei csak másnap érkeztek meg, de nem csatlakoztak Richárd egységeihez, hanem a csatamező másik szélén álltak fel. Henrik csapatai augusztus 22-én reggel, Atherstone felől értek a helyszínre, és gyakorlatilag menetből bocsátkoztak ütközetbe. A csata a Richárd oldalán harcoló Norfolk hercegének lovasrohamával vette kezdetét. A lovasok Henrik jobbszárnyát támadták meg, amelynek parancsnoka Oxford grófja volt. A kialakuló közelharcban Henrik testőrségével elszakadt a főerőktől. Richárd rátámadt és mintegy 1500 lovagjával igyekezett ellenfele közelébe férkőzni. Egy Vergil nevű, a csatáról a 16. század elején beszámoló történész szerint „A hadak közt mocsár húzódott, és Henrik ügyelt arra, hogy ez seregétől mindig balra legyen, védelmezve azt. Így cselekedvén a napot is hátuk mögött tudhatták.” Henrik oldalt kerülő manőverének másik oka az lehetett, hogy érkező csapatait Richárd serege ágyútűzzel fogadta.^[1]

Az ütközet elején Richárd állt nyerésre, de ekkor Thomas Stanley és William Stanley seregükkel együtt átállt Henrik oldalára. Richárd haderejét így átkarolták és bekerítették, gyalogságát felmorzsolták. Richárd serege megsemmisült. A király halálát egy véletlen okozta: Richárd lova egy sárgödörbe lépett és elsüllyedt, a királyt és közvetlen kíséretét a túlerő lekaszabolta. Erre utal Shakespeare III. Richárd című királydrámájának híres mondata: „Lovat! Lovat! Egy lóért országomat!”^[2]

Mihelyst a csata sorsa eldőlt, Henrik kíséretével felvonult a Stoke Golding-hoz közeli, akkoriban „Garbrode”-nak nevezett dombra, és sebtében királlyá koronázták a győztest. Ennek emlékére a dombot azóta „Crown Hill”-nek nevezik.^[1]

Az elesettek emlékére Dadlingtonban építettek kápolnát – valószínűleg az egykori tömegsírokhoz közel.

Henrik feleségül vette IV. Edward lányát, Yorki Erzsébetet. Ezzel egyesítette a Lancaster-házat a York-házzal, azaz megalapította a Tudor-házat, aminek ő volt első uralkodója.^[3]

A csata előzményei...

...és az összecsapás ábrázolása térképen

III. Richárd csontvázát a Leicesteri Egyetem kutatói 2012. szeptember 12-én találták meg a városuk egyik parkolójában feltárt, „Greyfriars”-nek nevezett középkori kolostor maradványai között. A maradványokat családfakutatással és DNS-vizsgálattal azonosították. Megállapították, hogy a király karcsú, nőies testalkatú férfi volt. A győztesek ellenséges hangvételű leírásaival ellentétben nem volt részlegesen béna, gerince viszont valóban meglehetősen görbe volt. A csontvázon tíz, valószínűleg fegyverek okozta sérülést találtak, ezek közül nyolcat a koponyán – e tényből gyanítható, hogy a király halála előtt elveszíthette sisakját. Nem tudni, hogy a sebek közül melyeket kapta életében, és melyeket (esetleg) halála után. Richárd kezét a temetés előtt valószínűleg összekötözték.^[4]

2013. február 8-án nyitották meg a III. Richárd életét és halálát bemutató kiállítást a leicesteri székesegyházban.^[1] A király maradványait is e templomban helyezték örök nyugalomra 2015-ben.^[5]

A Wikimédia Commons tartalmaz Bosworthi csata témájú médiaállományokat.

• Katus László: A középkor története (Pannonica, 2001) ISBN 9789639252042
• Chris McNab:A legnagyobb katonai katasztrófák. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest 2008 ISBN 978 963 19 6308 3