Bound 2

A Bound 2 Kanye West amerikai rapper dala, amely az utolsó szám volt Yeezus (2013) című hatodik stúdióalbumán. West és Che Pope volt a producere, illetve Eric Danchick, Noah Goldstein, No ID és Mike Dean is végzett rajta munkát. A dalon hallható Charlie Wilson amerikai énekes is és az album második kislemezeként jelent meg. A Bound 2 ezek mellett feldolgozza a Ponderosa Twins Plus One Bound című dalát, illetve az „Uh-huh, honey” és az „Alright” sorokat Brenda Lee Sweet Nothin’s című dalából. Hallható még a kislemezen feldolgozva a Wee Aeroplane (Reprise) dala, amelyet Charlie Wilson énekel.

A Bound 2-t méltatták a zenekritikusok, akik kiemelték, mint az egyik legjobb dal az albumról. Sokan hasonlították West első stúdióalbumához, a soul-inspirált The College Dropouthoz (2004). A dal 55. helyig jutott a Brit kislemezlistán és 12. volt a Billboard Hot 100-on. Két díjra is jelölték az 57. Grammy-gálán, a Legjobb rapdal és a Legjobb rap/ének közreműködés kategóriában. West előadta a dalt a Later... with Jools Holland és a The Tonight Show Starring Jimmy Fallon műsorán.

2013. június 1-én West bemutatta hatodik stúdióalbumának, a Yeezusnak az albumborítóját és 13 másodpercet a Bound 2 című kislemezből.^[1] Az albumról összesen három dalt mutatott meg a lemez megjelenése előtt, a másik kettő a New Slaves és a Black Skinhead.^[2]

A Bound 2-ban sok soul hangminta szerepel, amely West korai munkásságára emlékeztet,^[3] például a The College Dropout című albumához. A dal főként a Ponderosa Twins Plus One soul együttes Bound című száma köré van építve, amely a csoport 1971-es 2 + 2 + 1 = Ponderosa Twins Plus One albumán jelent meg.^[4] Ezek mellett feldolgoz még olyan dalokat, mint a Norman Whiteside által szerzett Aeroplane (Reprise), míg az „Uh-huh, honey” és az „Alright” sorokat Brenda Lee Sweet Nothin’s című dalában lehetett korábban hallani.^[4] Lee a következőt mondta a hangmintáról, miután hallotta:

Ahogy mondtam, mindig jó mikor elismernek. Nagyon sok jót mond Ronnie Selfről is, aki a dalt írta. Hogy 50 évvel megírása után valaki Kanye táborában ismerte a dalt és azt mondta „Használjuk.” Ez egy dicséret Ronnie-nak.^[5]

Rick Rubin a következőt mondta a dalról egy Rolling Stone-nal készített interjúban:

Az egész dalt a fő hangminta nélkül írtuk meg, eléggé az utolsó pillanatban volt. Elég sok R&B-elem volt benne. Kanye azt mondta nekünk, hogy „Vegyetek ki belőle, amit akartok, de ne adjatok hozzá semmit.” És így... „Oké.” Az előtt együtt meghallgattuk a mintát és azt gondoltuk „Hmm, talán valahogy bele tudjuk integrálni ezt a dalba.” Szóval elkezdtünk rajta dolgozni, hogy hogyan adjuk hozzá a mintát a dalhoz, majd annyi mindent kivettünk belőle, amennyit lehetett, majd a refrénbe elkezdtük visszavenni ezt a csúnya, eltorzított basszus-hangot. [...] Ez volt az ötlet a refrén mögött: Fogjuk ezt az R&B-dolgot és csináljuk belőle ezt a post-punk, edge dolgot. A szöveg, amit írt annyira jó volt és vicces. EGy nagyon jó felvétel lett belőle. A hangminta nagyon jó.^[6]

Bővebben: Kanye West díjai és jelölései

Régió	Minősítés	Példányszám
Dánia (IFPI Danmark)[19]	Aranylemez	45 000
Egyesült Királyság (BPI)[20]	Aranylemez	400 000
Egyesült Államok (RIAA)[21]	2× Platinalemez	2 000 000