Bánlaky József

Bánlaky József (születési nevén Breit József)
Életrajzi adatok
Született	1863. február 14. Lugos
Elhunyt	1945. október 12. (82 évesen) Üllő
Ismeretes mint	katona
Házastárs	Axmann Etelka
Iskolái
Felsőoktatási intézmény	Budapesti tudományegyetem Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
Pályafutása
Szakterület	történettudomány
Kutatási terület	hadtörténet
Munkahelyek
Hadtörténelmi Levéltár	kutató
Jelentős munkái	• Magyarország 1848/49 évi függetlenségi harczának katonai története I–III. • Az egyetemes hadtörténelem vázlata I–II. • A magyar nemzet hadtörténelme I–XXII.
Szakmai kitüntetések
Lipót-rend középkeresztje, II. osztályú Vaskorona-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánlaky József (születési nevén Breit József) témájú médiaállományokat.

Doberdói Bánlaky József, 1931-ig Breit József (Lugos, 1863. február 14. – Üllő, 1945. október 12.) honvéd altábornagy, hadtörténész. Máig az egyik legnagyobb magyar hadtörténelmi mű, a 22 kötetes A magyar nemzet hadtörténelmének megírója.

A lugosi hitközség anyakönyve szerint szülei Salomon Breit és Rosalia Sternheim. 1888-ban a zsidó vallásról áttért a római katolikusra. 1931-ben megváltoztatta nevét Bánlakyra. Az 1940-es években, amikor a zsidó származás problémát jelentett, dokumentumokkal bizonyította, hogy valójában szülei katolikusok voltak, nem azok, akiket Lugoson bejegyeztek. A dokumentumok ellentmondásai miatt azonban nem lehet biztosan megállapítani, mi az igazság.

1886-ban ismerkedett meg Axmann Etelkával, akivel a katonai bürokrácia miatt csak később, 1915-ben tudott összeházasodni.

Alsóbb iskoláit Lugoson végezte, majd 1883-tól a budapesti tudományegyetemen tanult. 1884–1885-ben elvégezte a Ludovika Akadémia egyéves önkéntesi tanfolyamát. A hivatásos tiszti vizsga letétele után 1888. május 1-jétől hadnagyi rangban a kassai magyar királyi 10. féldandárnál csapatszolgálatot teljesített, eközben 1888 és 1889 között elvégezte a budapesti hivatásos felsőbb tiszti tanfolyamot és 1889 és 1891 között a bécsi hadiiskolát. 1891. november 1-jén főhadnagyi rangban átkerült a vezérkari testületbe. 1895-ben századossá, 1902-ben őrnaggyá léptették elő. 1904. május 14-én a III. (kassai) honvéd kerületi parancsnokság vezérkari főnökévé nevezték ki. 1906. szeptember 30-ától a honvéd törzstiszti tanfolyam tanára lett, november 1-jétől alezredesi rangban. 1911. április 30-án kinevezték a miskolci 10. honvéd gyalogezred parancsnokává. Ugyanezen év május 1-jén ezredessé léptették elő. 1913. március 27-én a honvéd törzstiszti tanfolyam parancsnoka lett.

Az első világháborúban, 1914. július 27-étől a 107. népfelkelő gyalogdandár parancsnokaként szerbiában frontszolgálatot teljesített ezredesként. Ugyanebben az évben, augusztus 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő. 1915. január 25-től a 109. népfelkelő dandár, majd ugyanezen év május 21-től a belőle megalakuló 16. honvéd hegyidandár parancsnoka lett. 1915 őszén (még a harmadik isonzói csata előtt) beadta kérelmét megnemesítésére (amit 1916 elején meg is kapott az uralkodótól). Különösen kitűnt a Doberdónál vívott harcokban (nemesi előnevét is innen választotta korábban), azonban október 22-én felmentették a parancsnokság alól és rendelkezési állományba került. Ennek keretében előbb Erdélybe került, majd 1916 májusa és októbere között a közös hadügyminisztériumban teljesített szolgálatot. A felmentés oka az volt, hogy olyan lelkiállapotba került, ami miatt nem volt képes ellátni feladatát, és ez majdnem a nyugdíjazását is jelentette, de végül Hazai Samu honvédelmi miniszter kiállt mellette és ismét visszakerülhetett a harctérre. 1916. november 15-től a 39. honvéd gyaloghadosztály ideiglenes, 1917. februártól végleges parancsnoka lett. Alakulatával 1917. március 8-án elfoglalták Magyarost, emiatt az uralkodó, IV. Károly is legfelsőbb elismerésében részesítette. 1917. augusztus 1-jén beosztásának megtartása mellett altábornaggyá léptették elő. Az összeomlás előtt Weber gyalogsági tábornok helyett ő vette át a VII. hadtest parancsnokságát. 1918 novemberében Budapesten jelentkezett szolgálatra, ekkor rövid időre a Hadtörténelmi Levéltárba került.

Ahogy a Monarchia hadseregének tábornokait általában, így őt is mellőzték az első magyar köztársaság és a tanácsköztársaság ideje alatt, nyugállományba került. A tanácsköztársaság bukása után a tisztikar tartalékos és nyugállományú tagjait is igazoló eljárás alá vonták, amiben először mint igazolóbizottsági elnök ő is részt vett, de később őt is vizsgálat alá vonták. Ügye tábornoki becsületügyi választmány elé került, mert 1918 őszén, az összeomlás idején anélkül hagyta el csapatait, hogy erről értesítette volna a hadosztáytörzset, de végül tisztázták nevét és elismerték, hadifogság veszélye elől menekült.

Autodidakta hadtörténészként számos tudományos igényű, a modern feldolgozásokban is forrásértékűként számon tartott mű szerzője. Első műve 1892-ben jelent meg, amit mint fiatal tiszt kötelező szakmai publikációként írt. Tiszttársaitól eltérően, akik általában a kötelező publikációk után nem folytatták az írást, Breit sorra adta ki a hadtörténettel és hadászattal kapcsolatos köteteket. Az 1890-es évek második felében megírta az 1848–49-es szabadságharc katonai történetét (a téma kényessége miatt a művön csak monogramja szerepel), amely átütő siker lett. A tényanyagában minden korábbinál gazdagabb munka az első hasonló jellegű mű, amelyet nem a szabadságharc résztvevője vagy kortársa írt. A tudományos igényű műben Breit a katonai kérdésekre koncentrál, szinte teljes egészében mellőzve a politikatörténeti fejtegetéseket.^[2] Elsősorban magyar hadtörténelemmel foglalkozott, de a Bécsben 1910-ben németül megjelent műve (Der russisch–japanische Krieg 1904–05, I.) nemzetközi sikert is hozott számára. 1911-től haláláig segédtagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Hadtörténeti Bizottságának, és rendes tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak.

Az első világháború alatt a katonai feladatai háttérbe szorították írói munkásságát, de utána belefogott Az 1918-19-es forradalmak és a vörös háború története című nagyszabásúra tervezett műve megírásába. A huszonkét kötetesre tervezett munka azonban a harmadik után megszakadt. Az első kötet 1925-ben jelent meg a Hadtörténelmi Levéltár kiadásában, a harmadikat 1929-ben már szerzői kiadásban jelentette meg. Az 1925. február 10-én megalakult Magyar Katonai Írók Köre alapító tagja, 1929. december 17-től 1940. március 13-ig elnöke, attól kezdve 1944-ig tiszteletbeli elnöke volt.

1928 és 1942 között jelent meg, huszonkét kötetes, A magyar nemzet hadtörténelme című műve Grill Károly könyvkiadásában, ami máig a magyar hadtörténetírás egyik legkiemelkedőbb teljesítménye. Huszonharmadik kötetként tervezte, hogy feldolgozza az első világháború történetét, de erre nem kerül már sor. Grill Károly raktára, ahol a már kinyomtatott köteteit tárolták 1945-ben kigyulladt, ami számára jelentős anyagi és eszmei veszteséget jelentett. Ez annyira megviselte, hogy szívgyógyszereit sem szedte be utána. 1945. október 12-én elhunyt.

• Gedrängter geschichtlicher Abriss der Gegend Orsova – Ada Kaleh (Temesvár, 1892)
• Az 1870–71. évi német–francia háború története, I–III. (Budapest, 1896–1899)
• A magyar hadaknak Mária Terézia első háborúiban való közreműködésének története (Budapest, 1896)
• Magyarország 1848–49-ik évi függetlenségi harcának katonai története (Budapest, 1897–98)
• Bonaparte 1797. évi hadjárata (Budapest, 1900)
• Az egyetemes hadtörténelem vázlata, I–II. (Budapest, 1900)
• A harczászati szolgálat körébe vágó harczászati feladatok alkalmazó megbeszélése, I–II. (Budapest, 1901–1902)
• A harctéri szolgálatról, I–II. (Budapest, 1901–1902)
• A gyalogság harcászata (Budapest, 1907)
• Der russisch–japanische Krieg 1904–05, I–II. (Budapest, 1910–1911)
• A 39. honvéd-gyaloghadosztály harcai Erdély keleti határán, Magyarós elfoglalása 1917. március 8. (Budapest, 1921)
• Az 1914. évi osztrák–magyar–szerb–montenegrói hadjárat (Budapest, 1925)
• A magyarországi 1918–19. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története, I–III. (Budapest, 1925–1929)
• A magyar nemzet hadtörténelme, I–XXII., (Budapest, 1928–1942), (online elérés a MEK-en)
  • (XXIII.) Az 1914. évi osztrák-magyar szerb-montenegrói hadjárat
  • (XXIV.) A magyarországi 1918/19. évi forradalmi mozgalmak és a vörös háború története

• Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. 306. o. ISBN 963-901-540-7  
• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 386. o. ISBN 963-547-414-8  
• Magyarország az első világháborúban : lexikon A-Zs (főszerkesztő: Szijj Jolán), CD-ROM, ISBN 963-926-701-5
• Pollmann Ferenc. Oroszlán, karddal és lúdtollal – Doberdói Bánlaky József élete és munkássága. Budapest: Históriaantik Könyvesház (2014). ISBN 978-963-9978-34-8 
• Révai nagy lexikona III. kötet (Béke–Brutto). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911. 719. o.  
• vitéz Szurmay Sándor báró (főszerk.): A Magyar gyalogság, Reé László kiadása, (1936-os kiadás, Adattár, 17. o.)
• Pollmann Ferenc: Aki a nevében is doberdói volt. nagyhaboru.blog.hu . A Nagy Háború (írásban és képben), 2010. október 26. (Hozzáférés: 2022. július 24.)
• Szőts Zoltán Oszkár: A hadtörténetíró katona – Doberdói Bánlaky (Breit) József. Újkor.hu, 2014. július 18. (Hozzáférés: 2022. július 24.)