Arthur Zimmermann

Arthur Zimmermann
A Német Birodalom külügyminisztere
Hivatali idő 1916. november 22. – 1917. augusztus 6.
Uralkodó/ Kancellárok	II. Vilmos német császár Theobald von Bethmann-Hollweg Georg Michaelis
Előd	Gottlieb von Jagow
Utód	Richard von Kühlmann
Katonai pályafutása
Csatái	első világháború
Született	1864. október 5. Marggrabowa
Elhunyt	1940. június 6. (75 évesen)[1] Berlin[2]
Sírhely	Berlin
Foglalkozás	politikus diplomata jogász
Iskolái	Königsbergi Egyetem Kneiphof Gymnasium
Halál oka	tüdőgyulladás
Díjak	a Koronarend nagykeresztje Albert-rend Vörös Sas-rend 1. osztálya Vörös Sas-rend 3. osztálya Vörös Sas-rend 4. osztálya Order of the Crown (Prussia) 1st class, Order of the Medjidie Commander of the Order of the Redeemer Order of the Double Dragon Order of the Lion and the Sun First class Ferenc József-rend nagykeresztje Ferenc József-rend középkeresztje csillaggal Osztrák Császári Lipót-rend nagykeresztje Vaskorona-rend Order of Civil Merit Szent Sándor Rend Felkelő Nap érdemrend Merit Order of the Bavarian Crown Knight grand cross of the order of the crown of Italy Grand Cross of the Order of the Crown (Romania) Románia Csillaga érdemrend főtisztje Order of Merit Vaskereszt 1. osztálya Order of Osmanieh Order of the Cross of Liberty Order of Saint Anna, 1st class
A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Zimmermann témájú médiaállományokat.

Arthur Zimmermann (Marggrabowa, 1864. október 5. – Berlin, 1940. június 6.) a Német Birodalom külügyminisztere volt az 1916-tól 1917-ig terjedő időszakban. Az ő ötlete volt, hogy Mexikó lépjen be az első világháborúba a központi hatalmak oldalán, és támadja meg az Amerikai Egyesült Államokat. Felelősség terheli a Zimmermann-táviratért, ami elősegítette az Egyesült Államok hadbalépését a Német Birodalom ellen 1917 áprilisában.

Arthur Zimmermann 1864. október 5-én született a kelet-poroszországi Marggrabowában (ma Lengyelország). Polgári családból származott. A külügyi, államigazgatási karrier ez idő tájt jórészt az arisztokrácia sorából kikerülő ifjak számára volt fenntartva. Zimmermann az előrejutását kivételes szorgalmának és elöljárói iránti feltétlen engedelmességének köszönhette. Konzulátusi pályafutása után 1901-ben áthelyezték a diplomácia területére. Gottlieb von Jagow külügyi államtitkár visszahúzódó természete miatt Zimmermann jelentős szerepet játszott a külföldi követekkel való kapcsolattartás területén. Jagow helyetteseként, annak távollétében, II. Vilmos német császárral és Theobald von Bethmann-Hollweg kancellárral együtt részt vállalt az 1914. július 5-én meghozott döntésben, mely támogatásáról biztosította az Osztrák–Magyar Monarchiát Szerbia ellenében a szarajevói merényletet követően.^[3] Zimmermann fogalmazta azt a Bécsbe küldött táviratot, melynek hatására a válság tovább fokozódott.

Gottlieb von Jagow lemondott 1916-ban, mikor a német katonai felső vezetés a korlátlan tengeralattjáró-háború felújítását javasolta, mint az egyetlen módot, amivel a háború megnyerhető a szövetségesek ellen. Ennek alkalmazása azzal a reális veszéllyel fenyegetett, hogy az Egyesült Államok belép az első világháborúba az antant oldalán. November 25-én a politikai életet egyre inkább uralma alá vonó Legfelsőbb Parancsnokság (Oberste Heeresleitung, OHL) beleegyezésével Zimmermannt nevezték ki külügyi államtitkárrá. Zimmermann kezdetben rosszul mérte fel az erőviszonyokat és az OHL-lel szemben a kancellárt támogatta a korlátlan tengeralattjáró-háború ügyében. Miután azonban az OHL 1917 januárja folyamán magát Bethmann Hollweg-et is legyőzte a kérdésben, Zimmermann igazodási kényszerbe került az új irányvonal tekintetében. Annak igazolására, hogy a helyzetet felismerte és az OHL politikájával azonosul, elhatározta a külügyi irányvonal módosulásának demonstrációját. Ennek terméke lett az úgynevezett Zimmermann-távirat.

Bővebben: Zimmermann-távirat

Az amerikai beavatkozás veszélyének csökkentése végett Zimmermann a Japán Birodalommal és Mexikóval tervezett szorosabb szövetségre lépni.^[3] Céljának elérése érdekében 1917. január 16-án az USA német nagykövetségén keresztül kódolt táviratot küldött a mexikói német követnek. Ebben felhatalmazta a Venustiano Carranza mexikói elnöknek átadandó szövetségesi ajánlat megtételére. Az ajánlat részét képezte a Texas, Új-Mexikó és Arizona visszaszerzésére irányuló mexikói igények elismerése, Mexikó felfegyverzésének ígérete és segítség kérése a Németországgal akkor formailag háborúban álló Japán Birodalomnak a szövetségbe való bevonása ügyében.^[4] Az üzenetet azonban a brit titkosszolgálat megfejtette és erről értesítette Woodrow Wilson elnököt is. A távirat tartalmát konspirációs okokból tüntették fel, mintha brit ügynököknek a mexikói német követségtől sikerült volna megszerezni. A megfejtett szöveget 1917. március 1-jén az amerikai sajtó nyilvánosságra hozta.^[4]

A távirat lehetőséget adott az amerikai politikai vezetés számára a Német Birodalom elleni fellépés belpolitikailag eladható indoklására. A közvéleményben döbbenetet okozó szöveget először koholmánynak tartották. Zimmermann azonban nem tehette meg, hogy elhatárolódjon tőle, mivel az pontosan abbéli igyekezetét tette volna semmissé, hogy az OHL-t meggyőzze hűségéről. Ezért 1917 márciusa folyamán Zimmermann több alkalommal megerősítette, hogy a szöveg valódi. A távirat ilyenformán hozzájárult, hogy Wilson elnök megkapja a Kongresszus jóváhagyását háborús terveihez. Az Egyesült Államok öt héttel később hadba lépett a szövetségesek oldalán. 1917 nyarán, a Bethmann-Hollweg-kormány bukása után Zimmermann elvesztette hivatalát. Ezt követően már nem vett részt a politikában. 1940. június 6-án hunyt el Berlinben.^[3]

• Encyclopedia Britannica:Arthur Zimmermann(angolul)
• Keegan, John. Az első világháború, fordította: Dr. Molnár György (magyar nyelven), Budapest: Európa Kiadó, 949. o. (2010). ISBN 978-963-07-8896-0 

• Arthur Zimmermann életrajza a First World War honlapján(angolul)