Allgäui-Alpok
Allgäui-Alpok | |
Magasság | 1009 m |
Hely | Ausztria Németország |
Hegység | Északi-Mészkőalpok, Alpok |
Legmagasabb pont | Großer Krottenkopf (2657 m) |
Terület | 13 900 km2 |
Hosszúság | 132 km |
Szélesség | 177 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 24′, k. h. 10° 15′47.400000°N 10.250000°EKoordináták: é. sz. 47° 24′, k. h. 10° 15′47.400000°N 10.250000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Allgäui-Alpok témájú médiaállományokat. |
Az Allgäui-Alpok (németül Allgäuer Alpen) a Keleti-Alpok, azon belül az Északi-Mészkőalpok egyik vonulata, Németország és Ausztria határán, Bajorország, illetve Tirol és Vorarlberg között húzódó magashegység. Keletről és délkeletről a Lech völgye és a Lech-völgyi-Alpok, délnyugatról a Bregenzi-erdő, északról pedig az Iller folyása határolja. Nevét az északi előterében fekvő bajorországi Allgäu vidékéről kapta. Idegenforgalmi központja a bajor oldalán fekvő Oberstdorf.
Néhány csúcs:
- Knappenkopf 2071 m,
- Kugelhorn 2126 m,
- Rauhhorn 2126 m,
- Gaishorn 2247 m,
- Rohnenspitze 1990 m,
- Ponten 2045 m,
- Bscheißer 2000 m,
- Iseler 1876 m,
- Kühgundspitze 1907 m;
lásd még: Haldensee
Jelentősebb tavak:
- Alplsee,
- Freibergsee,
- Guggersee,
- Haldensee,
- Hochalpsee,
- Lache (Vilsalpseeberge),
- Oberer Gaisalpsee,
- Rappensee,
- Schlappoltsee,
- Schrecksee,
- Seealpsee (Allgäunál) ,
- Sieglsee,
- Traualpsee,
- Unterer Gaisalpsee,
- Vilsalpsee.
A mezozoikumi mészkőből álló, a jégkorban eljegesedett hegyvidék legmagasabb pontjai a német–osztrák határ által metszett Großer Krottenkopf (2657 méter), valamint a német oldalon magasodó Mädelegabel (2645 méter), Hochvogel (2593 méter) és Nebelhorn (2224 méter). Éghajlata nedves, hűvös hegyvidéki, az átlagos évi csapadékmennyiség a völgyekben 1000, a magashegységi övezetben 2000 milliméter. Változatos talajviszonyainak köszönhetően flórája rendkívül gazdag: tavasszal a harangrojt- (Soldanella sp.) és a sáfrányfajok (Crocus sp.) nyílnak, nyáron pedig a rozsdás havasszépe (Rhododendron ferrugineum), a tárnics (Gentiana sp.), a sisakvirág (Aconitum sp.) és a harangláb (Aquilegia sp.) virágzik. Ritkán ugyan, de az év ezen szakaszában lehet találkozni a papucsorchideával (Cypripedioideae sp.) és a havasi gyopárral (Leontopodium alpinum) is. Ősszel a bábakalács (Carlina sp.) és az őszi sáfrányfajok borulnak virágba.
Források
[szerkesztés]- Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 581–582. o. ISBN 963-05-6612-5
- Grant Bourne & Sabine Korner-Bourne, Walking in the Bavarian Alps, Milnthorpe, Cicerone, 1997, 36–37.