AMP–69

AMP–69
Típus	gépkarabély
Ország	Magyarország
Alkalmazás
Használó ország	Magyar Néphadsereg (Magyar Honvédség), Rendőrség, Munkásőrség
Műszaki adatok
Űrméret	7,62 mm
Lőszer	7,62 × 39 mm (1943 M), PKG és PGR puskagránátok
Tárkapacitás	30 db-os, vagy 6 db-os íves szekrénytár
Működési elv	gázelvételes, hosszú gázdugattyú-hátrasiklásos, forgózáras reteszelésű
Tömeg	3,47 kg (optikai irányzék, tár és puskagránát nélkül) 5,07 (optikai irányzékkal és 30 db-os töltött tárral, puskagránát nélkül) kg
Fegyver hossza	640 mm (behajtott válltámasszal) 920 mm (kihajtott válltámasszal) mm
Csőhossz	415 mm
Elméleti tűzgyorsaság	600 lövés/perc
Gyakorlati tűzgyorsaság	40 (egyeslövésnél) 100 (sorozatlövésnél) lövés/perc
Csőtorkolati sebesség	715 m/s
Pontos lőtávolság	350 m
Max. lőtávolság	3000 m (ölőhatás 1500 m-ig) m
Irányzék típusa	optikai és nyílt
A Wikimédia Commons tartalmaz AMP–69 témájú médiaállományokat.

Az AMP–69 (AMP – automata, módosított, puskagránátos /karabély/), puskagránát kilövésére is alkalmas, a magyar FÉG által gyártott gépkarabély.

Az AK–47 gépkarabély egyik Magyarországon gyártott változatából, az AMD–65-ből alakították ki Zala Károly, a FÉG főkonstruktőre vezetésével. A Magyar Néphadsereg 1974-ben, a Belügyminisztérium 1975-ben rendszeresítette.

A gázátömlő furata elreteszelhető, így képes a csőtoldatra (tromblonra) húzott puskagránát kilövésére. A gránát kumulatív (PGK–69), repesz (PGR–69), esetleg könnygáz töltetű lehet. A célzást a külön felszerelhető optikai irányzék segíti. A lőtávolság 450 méter. A kilövéshez emelt lőportartalmú indítótöltényt használnak, melyet külön, rövid, ötös tárban hordanak. Rendszeresítve volt a Munkásőrség lövészrajainál is 1989-ig. A 2006. őszi budapesti események idején egyes újságcikkek fotóin is felismerhető volt.

A fegyver 2009-ben visszakerült a Magyar Honvédség gyorsreagálású lövészkatonáinak kiképzésébe, melynek során helységharcban és a katonai rendészeti feladatokban történő alkalmazását gyakorolják. Első alkalommal 2009. december 2–3. között a táborfalvai lőtéren az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj hajtott végre lőfeladatokat az AMP–69-cel.^[1]

A megfelelő belballisztika elérése érdekében nem a hagyományos csőbe dugott pálcával erősítették fel a gránátot, hanem egy csőtorkolatra helyezett tromblonra húzták, s onnan az indítótöltény lőtte ki. Majd a forró lőporgázok indították be a gránát saját menethajtóművének működését, miután az elhagyta a fegyver csövét. Az éles lőszerrel való indítás azért nehézkes, mert az erre alkalmas gránátba csapódó lövedék számára lövedékcsapdát kell behelyezni, ami túlzottan megbonyolítja annak szerkezetét és növeli a gránát tömegét, csökkentve a hatásos lőtávolságot. Ahhoz, hogy a gránátot stabilan rögzíteni tudják, egy tromblonon egy egyszerű feszítőlapot alkalmaztak, illetve meg kellett hosszítani a fegyver csövét mintegy 10 cm-rel, így az elérte az eredeti ős, az AK–47 csőhosszát (a fejlesztés az AMD–65-re épült). Ezen a toldalékon helyeztek el axiális gázkiömlő nyílásokat az eredményes indítás érdekében, és hogy az indító lőporgázok teljes mértékben felhasználásra kerüljenek, valamint a fegyver kímélése érdekében egy elzáró szelepet helyeztek el a gázkiömlő furatnál. Így minden egyes gránát esetében kézzel kell felhúzni a zárkeretet, mivel nincs lőporgáz, ami mozgatná a zárszerkezetet, így kevésbé fordulhat elő, hogy töltött fegyverre helyeznék fel a gránátot. Mivel az eredeti íves csapóirányzék alkalmatlan volt a gránátlövés célzására, hiszen a puskagránát röppályája jóval meredekebb a karabélylövedék pályájánál, így aztán egy szabadalommal védett, lőtávolság szerint állítható optikai irányzékot kapott a tok jobb oldalára.

• Az AMP–69 kezelési utasítása
• Az AMP–69 leírása és kifejlesztésének története

• A Háború Művészete írása
• www.kalasnyikov.hu

Ez a hadtudományi vagy haditechnikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!